Super Bowl előtti felvezetőnket ide kattintva érheti el!
TÁMADÓK
IRÁNYÍTÓ: CAM NEWTON (CAROLINA PANTHERS)
Bár a szezont nem kezdte túl fényesen, az első hét meccsen túlzottan veretes mutatókat sem tudott felmutatni, de a szezon második felére alaposan belelendült, 35 TD-passzánál csak Tom Brady adott többet, emellett még tíz futott hatpontos is fel tudott mutatni. Ja, és van az a nem mellékes adat még, hogy a gárda az első 14 meccsét megnyerte és végül 15–1-es mérleggel zárt az élen. Miután még az első meccs előtt kiesett a legjobb (és talán az egyetlen) igazán veszélyes elkapója.
FUTÓK: ADRIAN PETERSON (MINNESOTA VIKINGS), DOUG MARTIN (TAMPA BAY BUCCANEERS)
Peterson egyéves eltiltása után úgy tért vissza, mintha semmit nem hagyott volna ki. 1485 yardjánál többet egy futó sem tudott összehozni, így 2008 és 2012 után harmadszor is ő lett az idény legjobbja ebben a kategóriában. Martint nagyszerű újoncéve után sérülés hátráltatta 2013-ban és 2014-ben is, utóbbiban pedig kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtott, így gyakorlatilag mindenki lemondott már róla. Ő pedig szerződése utolsó évében tett róla, hogy alaposan megnehezítse a Kalózok helyzetét – közel ötyardos átlaggal 1402 egységig jutott.
ELKAPÓK: JULIO JONES (ATLANTA FALCONS), ANTONIO BROWN (PITTSBURGH STEELERS)
Az Atlanta Falcons meccsein gyakorlatilag mindenki tudta, hogy Julio Jones felé megy majd a labda, hiába voltak azonban még sérülései is, így is eljutott 1871 yardig, amivel első helyen zárt. Antonio Brown szintén félelmetes idényt futott, ráadásul Big Ben kiesése nélkül jó eséllyel meglehetett volna neki az első 2000 elkapott yardos szezon a liga történetében.
TIGHT END: ROB GRONKOWSKI (NEW ENGLAND PATRIOTS)
A Hazafiak klasszisa 26 éves korára 65 elkapott (+1 futott) touchdownnál jár az alapszakaszban. Viszonyításképpen, már csak két poszttársa előzi meg, csak amíg ő 80 meccsen jutott eddig, Tony Gonzalez 270 összecsapáson szerzett 111-et, Antonio Gates pedig 190-en 104-et. Állandó problémája a rengeteg sérülés, már egy egész szezonnyi meccset kihagyott, e nélkül alighanem minden létező rekord megdöntésére esélye lenne. De messze több ő elit célpontnál, a liga egyik, ha nem a legjobbja posztján blokkolásban is. Fontosságát pedig jól jelzi, mennyire szenved nélküle a Patriots.
Az alapszakasz eredményei (1–10. forduló) |
Az alapszakasz eredményei (11–17. forduló) |
A csoportok végeredménye |
A konferenciák végeredménye |
A rájátszás menetrendje |
TÁMADÓFAL: JOE THOMAS (CLEVELAND BROWNS), MARSHAL YANDA (BALTIMORE RAVENS), RYAN KALIL (CAROLINA PANTHERS), RICHIE INCOGNITO (BUFFALO BILLS), TYRON SMITH (DALLAS COWBOYS)
A fal két szélével hamar megvoltunk, Joe Thomas hosszú évek óta a liga talán legjobb vakoldali tackle-je, passzblokkolásban pedig továbbra is az egész liga előtt áll. A jobb oldalra pedig a liga talán legjobb futást segítő OT-je került, Tyron Smith személyében. Egészen idáig viszonylag nagyobb dilemma nélkül tudtunk haladni a csapatot illetően, innentől jöttek a kérdésesebb részek, hiszen a dallasi és a carolinai fal belseje is nyugodtan kisajátíthatná az egységet. A Panthersnél többet meccsenként csak a Buffalo futott az idényben, ebben pedig óriási szerepe volt a balhéi után éppen csak a ligában maradó Richie Incognito, Marshall Yanda pedig évek óta a legjobb guardok között szerepel, és az irányító megvédésében is kiválóan teljesít. A dallasiak közül Zach Martin gond nélkül beférne ide, ahogyan a centerekhez Travis Frederick is, de a Panthers-fal kiváló belsejéből is joggal pályázna a csapatba kerülésre Ryan Kalil mellett Trai Turner és Andrew Norwell is, de végül mindkét csapatból csak egy klasszist raktunk be.
VÉDŐK
Itt még a támadófalnál is több volt a kérdés, tekintve két különböző sémát alkalmaznak a csapatok, így rendszeresen készítettünk egy 3–4-es és egy 4–3-as front sevent is. Most az utóbbi mellett döntöttünk.
VÉDŐFAL: J. J. WATT (HOUSTON TEXANS), GENO ATKINS (CINCINNATI BENGALS), AARON DONALD (ST. LOUIS RAMS), KHALIL MACK (OAKLAND RAIDERS)
Az biztos volt, hogy sémától függetlenül az Év védője szavazás fő esélyesének helyt kell szorítani. Végül az első számú favorit Donald maradt a sémában, J. J. Wattnak meg igazából teljesen mindegy, 4–3-as szélső védőfalemberként is elboldogulna. Donald tavaly az Év védőújonca címet söpörte be, és már akkor kitűnt kisebb méretéhez képest külön kiemelendő félelmetes futás elleni munkájával, ebben az idényben pedig az irányítók zargatásában is tudott még egy kicsit javítani. 11 sackje mellett 68 irányítózargatást is fel tudott mutatni, és 51 alkalommal állította meg az ellenfél futását. A Houston Texans kétszeres Év védője és kétszeres sackmestere erős oldali endként segítené az egységet, a 15 sackkel másodikként záró Khalil Mack pedig a gyenge oldalról rohamozná az irányítót. A negyedik poszt már gondolkodósabb volt Kawann Short és Geno Atkins is rengeteget tett azért, hogy a Panthers és a Bengals védelme is kiválóan teljesítsen, most utóbbi mellett tesszük le a voksunk.
LINEBACKERSOR: VON MILLER (DENVER BRONCOS), LUKE KUECHLY (CAROLINA PANTHERS), JAMIE COLLINS (NEW ENGLAND PATRIOTS)
Von Miller már bebizonyította, hogy erős oldali 4–3-as szélső linebackerként is képes megkeseríteni a passzmesterek életét, ebben a kiírásban összesen 82 irányítózargatást hozott össze, Luke Kuechly hátvédeket megszégyenítő módon védekezik a célpontokon, emellett pedig óriási vezér, a hihetetlenül atletikus Jamie Collins pedig mindhárom kategóriában (futás megállítása, irányító siettetése, célpontok levédekezése) kiemelkedően teljesít.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
SZÉLSŐ HÁTVÉDEK: JOSH NORMAN (CAROLINA PANTHERS), PATRICK PETERSON (ARIZONA CARDINALS)
Norman a szezon elején interceptionjeivel, a hajrájában Odell Beckhammel való egész meccses verekedésével, a kettő között szimplán csak kiváló játékával hívta fel magára a figyelmet. Az ő emberére dobott 96 passzból csupán 49 lett jó, 457 yardért és két touchdownért, cserébe volt négy labdaszerzése és további nyolc leütött labdája. Az ellenfél irányítóinak engedett 54-es irányítómutató félelmetesen jó adatnak számít, nem mintha Petersonnak szégyenkeznie kellene a 61.8-as értéke miatt. A felé szálló labdák kevesebb mint feléből lett elkapás (65/31) és csupán 351 yardot haladtak az ellenfelek, azaz meccsenként nem egészen 22 yardot.
SÖPRÖGETŐK: HARRISON SMITH (MINNESOTA VIKINGS), RESHAD JONES (MIAMI DOLPHINS)
Nem állíthatni, hogy minden irányító Smithre dobált volna folyamatosan, persze a leghátsó emberként ez nem is meglepő. Viszont így is csak kilenc elkapás született az embereiről (18 passzból) a 13 meccsen, és csupán egy TD, cserébe ő két interceptiont is jegyzett – 43.3-as irányítómutatót kiharcolva ezzel. Emellett a futás megállításából is hatékonyan vettek ki a részét, és még az irányítósiettetésben sem volt elveszett. Ez utóbbi kettő hatványozottan igaz Jonesra is, 135 szerelése a poszt legjobbja volt, és bár kevésbé hatékonyan szűrte a passzokat, az 5 interceptionje azért elég jó teljesítmény így is.
Legértékesebb játékos (MVP): | Cam Newton (Carolina) |
Az év legjobb támadója: | Julio Jones (Atlanta) |
Az év legjobb védője: | Aaron Donald (St. Louis) |
Az év legjobb újonc támadója: | Jameis Winston (Tampa Bay) |
Az év legjobb újonc védője: | Leonard Williams (NY Jets) |
Az év visszatérő játékosa: | Eric Berry (Kansas City) |
Az év legjobb edzője: | Ron Rivera (Carolina) |
SPECIÁLIS CSAPATRÉSZ
RÚGÓ: STEPHEN GOSTKOWSKI (NEW ENGLAND PATRIOTS)
Az idény végén hibázott kettőt – egyik sem befolyásolta a végeredményt –, az alapszakaszban így is kiemelkedően teljesített, és 36 rúgásából csupán három volt rossz, értékesített 57 yardos mezőnygólt is, a kezdőrúgásoknál is elsőrangú volt, és NFL-rekordot ért el a sikeres extrapontok sorozatát illetően – hogy aztán a szezon legfontosabb meccsén rontson egyet. De ez még mindig alapszakaszdíj.
PUNTER: JOHNNY HEKKER (ST. LOUIS RAMS)
A legjobb átlag (47.7 yard), a legjobb nettó átlag (a visszahordásokat már beleszámolva – 43.7) és a legtöbb 20 yardon belülre szorítás (41) is elegendő lenne az első helyhez, de Hekker ezen kívül alkalmi irányítóként is bevethető, bár ebben a kiírásban kevésbé volt hatékony, csupán egy 20 yardos átadása jött össze.
VISSZAHORDÓK: CORDARRELLE PATTERSON (MINNESOTA VIKINGS), DARREN SPROLES (PHILADELPHIA EAGLES)
A korábbi első körös elkapó nem tudott felnőni a várakozásokhoz, viszont visszahordóként így is hozzá tud tenni a csapat teljesítményéhez, 31.8 yardos átlaggal viszi vissza a tojást, és két touchdownt is szerzett. A puntok utáni visszahordások átlagát tekintve van jobb ugyan Sprolesnál (11.7), de két TD-t is jegyzett, ez pedig a többiek fölé emelte. Külön-külön mindkét kategóriában lemaradt, de meg kell még említeni Tyler Lockettet, aki 25.8-as és 9.5-ös átlaga mellett egy-egy TD-t szerzett, valamint Dwayne Harrist, aki 28.7 és 10.0 mellett jutott egy-egy TD-ig.
WILD CARD MÉRKŐZÉSEK (2016. 1. 9–10.) | ||
AFC | ||
Cincinnati Bengals (3.)–Pittsburgh Steelers (6.) | 16–18 | |
Houston Texans (4.)–Kansas City Chiefs (5.) | 0–30 | |
NFC | ||
Minnesota Vikings (3.)–Seattle Seahawks (6.) | 9–10 | |
Washington Redskins (4.)–Green Bay Packers (5.) | 18–35 | |
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK (2016. 1. 16–17.) | ||
AFC | ||
Denver Broncos (1.)–Pittsburgh Steelers (6.) | 23–16 | |
New England Patriots (2.)–Kansas City Chiefs (5.) | 27–20 | |
NFC | ||
Carolina Panthers (1.)–Seattle Seahawks (6.) | 31–24 | |
Arizona Cardinals (2.)–Green Bay Packers (5.) | 26–20 – h.u. | |
KONFERENCIADÖNTŐK (2016. 1. 24–25.) | ||
AFC | ||
Denver Broncos (1.)–New England Patriots (2.) | 20–18 | |
NFC | ||
Carolina Panthers (1.)–Arizona Cardinals (2.) | 49–15 | |
SUPER BOWL 50 (2016. 2. 8.) | ||
Denver Broncos (1.)–Carolina Panthers (1.)* | 0.30 | |
*Levi’s Stadium (San Clara, California) |