A tengerentúli profi amerikaifutball-liga (NFL) történetének egyik legjobb passzsiettetője, Deacon Jones 74 éves korában, természetes körülmények között vesztette életét.
David D. „Deacon” Jones 1938-ban született, 9 testvére volt. A Deacon nevet ő találta ki, mert állítása szerint a „David Jones”-ra senki nem emlékezett volna. Már a középiskolában kiemelkedő tehetségnek számított, több sportot is űzött, de ezeket egy időre abba kellett hagynia, mert tumort találtak a vádlijában.
Így is ösztöndíjat kapott viszont a South Carolina State-nél, amit később megvontak tőle, mert polgárjogi aktivistaként komoly hévvel küzdött a feketék egyenjogúságáért. Egyik edzője a Mississippi Valley State-hez távozott, és magával vitte Jonest. A kis iskolában játszhatott bármilyen jól, nagy figyelem nem hárulhatott rá, ezért az 1961-es drafton csak a 14. (!) körben választotta ki őt a Los Angeles Rams.
A Ramsnél ehhez képest hamar a kezdőbe került, 1963-ban pedig összeállt a legendás védőfal, a Fearsome Foursome (Jones, Merlin Olsen, Lamar Lundy, Rosey Grier), mely – pár személycserével – majd' egy évtizedig tartotta rettegésben az ellenfél irányítóit.
Deacon Jones volt az, aki a sack kifejezést először használta az irányító leterítésére, 1982-ig ezt nem is számolták hivatalosan. Egyes számítások szerint kb. 194 alkalommal „zsákolt” profi karrierje során, igaz abban az időben a „head slap”, a fejre mért ütés még szabályos volt, Jones előszeretettel alkalmazta is...
1972-ben a San Diegóhoz ment, 1974-ben a Washington színeiben fejezte be pályafutását. 14 szezon alatt 196 meccsen szerepelt, mindössze 6 mérkőzést hagyott ki sérülés miatt.