DENVER BRONCOS (1.)–BALTIMORE RAVENS (4.)

A Denver Broncos a franchise történetének egyik legnagyobb hidegben játszott meccsén fogadta Baltimore Ravenst a tengerentúli profi amerikaifutball bajnokság Amerikai Főcsoportjának elődöntőjén. A hőmérő higanyszála –10 Celsius foknál nem kúszott följebb a Mile High Stadiumban, így igen fagyos körülmények között nézhetett egymással farkasszemet Peyton Manning és Ray Lewis, aminek kettejük közül inkább az utóbbi örülhetett a mérkőzés előtt, a mérkőzés azonban oly drámaian alakult, hogy a hideg valószínűleg a lelátón fagyoskodó nézőket sem zavarta.

Az alapszakaszban is találkozott a két csapat, akkor a Denver Broncos idegenben aratott magabiztos győzelmet, és ezt a mérkőzést is biztatóan kezdték. Ígéretesen indult ugyan a vendégek első labdabirtoklása, de a Broncos védői gyorsan összekapták magukat, és puntra kényszerítették a Ravenst, Sam Koch felszabadítórúgását pedig Trindon Holliday, aki a szezont még a Texans játékosaként kezdte, így az alapszakaszban csak győztes meccsen lépett pályára, 90 yardnyit sprintelve vitte vissza a Baltimore célterületéig (7–0). Ez volt a leghosszabb TD-t érő punt visszahordás az NFL-rájátszások történetében. Joe Flaccóék azonban nem ijedtek meg attól, hogy két és fél perc után hátrányba kerültek, és két perc elteltével egyenlítettek, miután az irányító 59 yardos passza megtalálta Torrey Smitht, aki be is vitte a labdát a Broncos célterületére (7–7).

A nagy hideg ellen – ez volt a Broncos történetének leghidegebb playoff-mérkőzése – az év irányítójának választott Peyton Manning kesztyűvel védekezett, de egy percet sem gyakorolhatott élesben az első drive során, Corey Graham ugyanis 39 yardról vitte vissza a labdát a Denver célterületére, miután Manning passza kicsúszott a labdát a védők szorításában váró Eric Decker kezéből (7–14). A Broncos offense egy hatperces, Manning passzaira épülő támadással javította a hibát, amelynek végén a denveri irányító 15 yardos átadását régi harcostársa, Brandon Stokley kapta el a Ravens end zone-jában (14–14).

A második negyedben nem folytatódott a tűzijáték, a védelmek a játékrész közepéig ellenálltak, amikor is a Broncos egy változatosan összerakott támadássorozat végén újra megszerezte a vezetést Knowshon Moreno 14 yardos TD-elkapásának köszönhetően (21–14).

A Ravens támadói nem tudtak harmadik downos szituációt megoldani az első félidőben, és ennek köszönhetőn ismét jöhettek Manningék, de csak távoli mezőnygól-távolságig jutottak, ahonnan a Ravens indíthatott ellentámadást, miután Matt Prater földbe rúgott. Joe Flaccóéknak valamivel több, mint egy perc állt rendelkezésükre az 58 yard megtételéhez, de mindössze három passz elegendő volt ehhez – az utolsót Torrey Smith kapta el, miután sokadszorra megverte az őrzésére kirendelt veterán cornerbacket, Champ Baileyt (21–21).

Trindon Holliday a második félidőt is úgy indította, mint az elsőt: a kezdőrúgást 104 yardról vitte vissza touchdownra, ami természetesen a leghosszabb kickoff return TD a rájátszások történetében, és így Holliday lett az NFL történetében az első játékos, aki egy playoff-meccsen két 90 yard fölötti touchdownt érő játékot teljesített (28–21) – az extrém hidegben a mezőnyrúgók valószínűleg nem tudtak rendesen bemelegedni, ugyanis melegebb időben az 1600 méter magasan fekvő stadionban az alacsonyabb légnyomásnak köszönhetően általában touchbackre rúgják a kickoffokat.

A hideg nem csak a rúgókat hátráltatta, a következő támadásnál Joe Flacco nem tudta átvenni a labdát centerétől, Matt Birktől, a játékszerre Keith Brooking vetette rá magát, így kiváló mezőnypozícióból, saját 43 yardosáról indulhatott a Broncos. A második félidőben az ellenfél irányítóját hatékonyabban zavaró Ray Lewisék azonban nem engedték előre a hazaiakat, a következő Denver támadásnál pedig meg is szerezték a labdát szintén a félpálya közelében, miután Peyton Manning elejtette azt. A megszerzett lendület vitte is előre a Ravens támadóit, akik öt Ray Rice-futással rögtön a Denver célterületén találták magukat a harmadik negyed végén (28–28).

Egy-egy eredménytelen, rövidre zárt támadás után Peyton Manning egy ötperces, változatosan felépített drive végén osztott ki egy 17 yardos TD-passzt Demaryius Thomasnak, és ezzel a hazaiak ismét átvették a vezetést hét perccel a rendes játékidő vége előtt (35–28). A Ravens a hazaiak 31 yardosáig jutott az ellentámadás során, 4. és 5-ös szituációnál azonban a kiváló emberfogást bemutató Mike Adams el tudta ütni Joe Flacco Dennis Pittának szánt passzát, így a labda visszakerült a Broncoshoz. A Baltimore védelme azonban megálljt parancsolt a hazaiaknak, ezzel adva még egy esélyt a támadóknak, és Joe Flacco élt is vele: 70 yardos passzal kínálta meg Jacoby Jones-t, aki a célterületre szaladt vele, miután a safety Rahim Moore elszámolta magát, így 30 másodperccel a vége előtt ismét döntetlen lett az állás (35–35). A kezdőrúgást követően Peyton Manning letérdelt, így jöhetett a hosszabbítás. Csak úgy, mint egy szezonnal korábban, amikor a Broncos hazai pályán a Steelerst fogadta. Úgy látszik, ha Migh Hile és rájátszás, akkor ráadás.

A romjaiban heverő denveri védelem a hosszabbításra némileg összeszedte magát, amire szükség is volt, ugyanis a vendégek birtokolhatták elsőként a labdát, de csak a félpályáig jutottak vele. A hosszabbításra vonatkozó 2011-ben életbe lépett szabálymódosítás értelmében a Broncosnak ekkor már egy mezőnygól elegendő lett volna a győzelemhez, de a pihenőhöz jutó Ravens-védelem nem engedte lőtávolba a Denvert. A Baltimore szintén csak yardokat tudott szerezni, de pontokat nem, így ismét a hazaiak próbálkozhattak a mérkőzés eldöntésével, azonban miután Corey Graham lehúzta Peyton Manning passzát a félpályához közel, Flaccóéknak csak néhány yardot kellett haladniuk, hogy mezőnygól-távolságba kerüljenek, és Ray Rice futásával ez sikerült is nekik, éppen mielőtt véget ért az első hosszabbítás.

Miután néhány yardot még sikerült szereznie Rice-nak, 47 yardról kísérletezhetett a biztoslábú újonc rúgó, Justin Tucker, és nem is hibázott, Peyton Manning sorozatban a 10. mérkőzését már nem tudta megnyerni a Ravens ellen (35–38). A Baltimore Ravens idegenben játszhatja az AFC döntőjét, Ray Lewis karrierje pedig még legalább egy meccsel hosszabb lesz.

Peyton Manning viszont pályafutása során nyolcadik alkalommal is az első akadályban elbukott a rájátszásban, az őt ebben a kellemetlen rangsorban követőknek négy ilyen találkozó jutott csak.

SAN FRANCISCO 49ERS (2.)–GREEN BAY PACKERS (3.)

A Broncos–Ravens párharchoz hasonlóan ez a két csapat is összecsapott már az alapszakaszban, mindjárt az első fordulóban, amikor az ötszörös Super Bowl-győztes 49ers idegenben, viszonylag magabiztosan, 30–22-re legyőzte a négyszeres SB-első Packerst.

Érdekesség, hogy a két csapat ezúttal is találkozhatott volna ebben a szereposztásban, de az utolsó fordulóban a Green Bay kikapott Minnesotában, így a San Francisco az utolsó fordulóbeli sikerével kiharcolta a pihenőhetet és a pályaelőnyt.

A két együttes merőben eltérő filozófiát vall, a Packers parádés támadósora, azon belül is nagyszerű légitámadásaira alapozva halad, míg a 49ers bombaerős védelme, és kimagasló futójátéka segítségével gyűjtögette győzelmeit.

Rodgers számára személyes ügy is volt a mostani párharc, hiszen a kaliforniai születés, és a helyi egyetemre járó, nagy 49ers-drukker irányító helyett az abban az évben elsőként választó San Francisco inkább Alex Smitht választotta ki, így ő csúszott, egészen a 24. helyig, aminek azóta is hálát adnak Wisconsinban.

A találkozót a wisconsini (konkrétan milwaukee-i) születésű Colin Kaepernick vezérelte 49ers támadósor kezdte, de nem sokáig jutott, miután a félpályánál Sam Shields kaparintotta meg az irányító átadását, és 52 yardon keresztül, egészen touchdownig hordta vissza a tojást (0–7).

Jöhetett tehát ismét a hazai offenzíva, és a futásokkal megalapozott kezdet után Kaepernick Frank Gore-nak adott 45 yardos átadásával mindjárt a vörös zóna közelébe értek a vendéglátók, és végül 3. és 8-ra az irányító 20 yardos futásával egyenlítettek (7–7).

Egy rövidre zárt Packers-támadás után Randy Moss elkapásaival közeledett a 49ers, de az ellenfél 40-esén megakadt ez az előrehaladás is. Jöhettek ismét Rodgersék, akik az első 12 percben összesen 56 másodpercet tölthettek pályán, és bár ezúttal is csak 2:44 percig próbálkoztak, James Jones 44 yardos elkapása, majd DuJuan Harris 18 yardos futása után így is abszolválták a szükséges 78 yardot (7–14).

A „sajtfejűek" ráadásul a félpályánál ismét megálljt parancsoltak a hazaiaknak, de a punt után Jeremy Ross kiejtette a labdát, amelyre C. J. Spillman vetődött rá, így az ellenfél 9 yardosáról jöhettek Kaepernickék, és 3. és 12-re Michael Crabtree elkapásával ki is egyenlítettek (14–14). Sőt, Rodgers felelőtlenül elengedett hosszú bombája utáni Tarell Brown interception után a hazai irányító nagy futása után Crabtree ezúttal 20 yardos TD-elkapást is fel tudott mutatni, így már a hazaiak vezettek (21–14).

No nem sokáig, hiszen jött Rodgers, és Jonesszal közösen újabb hat plusz egy pontot tettek a táblára (21–21), de az első félidőben 107 futott yardig jutó Kaepernick újabb vágtájával mezőnygól közelbe értek a hazaiak, és David Akers 36 yardról végül nem is hibázott, így 24–21-es állással mentek pihenőre a csapatok. Érdekesség, hogy a 49ers passzmesterénél többet csak Ray Rice és Warrick Dunn futott többet az első félidőben rájátszás mérkőzésen az elmúlt tíz évben!

Az első félidőben alig több mint nyolc percig támadott csak a vendégcsapat, így Rodgersék számára nem csak az újabb pontszerzés, hanem a védelem pihentetése is kulcsfeladattá vált, de mindössze kétpercnyi játék (és egy Patrick Willis-sack) után máris jöhetett ismét a Packers-védelem, de a kihasználatlanul hagyott ellentámadás után Mason Crosby 31 yardos mezőnygóljával kiegyenlítettek a vendégek (24–24).

Kaepernick két újabb Crabtee-hez eljuttatott átadás után maga iramodott meg, és mire a védelem eszmélt, addigra ő már messze járt, 56 yardos TD-vágtája után már 163 talajon szerzett yardnál, ami irányító futórekord a rájátszásban. Kaepernick ezzel Otto Graham (neki kétszer is sikerült) és Jay Cutler után a harmadik irányító lett, aki playoffmérkőzésen legalább két passzolt és legalább két futott TD-t is fel tud mutatni (31–24).

A 49ers egy újabb védelmi stop után Vernon Davis 44 yardos elkapása után Gore futásaival értek ismét a célterületre (38–24), majd Anthony Dixon futásával már eldőlt a továbbjutó kiléte (45–24), a végén Rodgers Greg Jenningsnek adott TD-passza már csak szépségtapasznak volt elég (45–31).

Kaepernickék megdöntötték a korábbi franchise-csúcsot, 581 összyarddal, csak a talajon 325 yardig jutottak a hazaiak, akik több mint 37 percig birtokolták a labdát – gyakorlatilag az első negyedet követően dominálva végül simán megnyerték a mérkőzést, így 1998 után ismét legyőzték a Packerst a rájátszásban (az örökmérlegben így is 4–2-re vezetnek a „sajtfejűek azért). A 49ers a Falcons–Seahawks továbbjutójával vív meg a Super Bowlba kerülésért, ha az alapszakaszbeli NFC első diadalmaskodik vasárnap 19 órától, akkor az Atlanta vendégeként, ha a Seattle nyer, akkor hazai pályán játszva.

Ezzel a sikerrel tehát mindkét Harbaugh-csapat (John Harbaugh a Ravenst, Jim a 49erst irányítja) továbbjutott, az alapszakaszban remeklő Adrian Peterson, Peyton Manning, Aaron Rodgers hármasból pedig mostanra mindegyik elhullott...