NFL-draftelemzés: már látszik a fény az alagút végén

 

16. Carolina Panthers

1/9 (9) Luke Kuechly, MLB, Boston College
2/8 (40) Amini Silatolu, OG, Midwestern State
4/8 (105) Frank Alexander, DE, Oklahoma
4/9 (106) Joe Adams, WR, Arkansas
5/8 (145) Josh Norman, CB, Coastal Carolina
6/37 (209) Brad Nortman, P, Wisconsin
7/9 (218) D.J. Campbell, FS, California

Sok boncolgatnivaló nincs a Panthers draftján. Luke Kuechly azonnal kezdőbe várható, hiszen Thomas Davis 3 év alatt 3 térdszalagszakadás után nem valószínű, hogy valaha még faktor lesz, Dan Connor pedig ősszel már Dallasban szerepel. Nem mellékesen, az NFL legdrágább középső linebackere, Jon Beason Achilles-ín-szakadásból tér vissza, szóval az NCAA elmúlt éveinek első számú tackle-gyárosának lesz dolga új állomáshelyén is, és ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, és Beason is rátalál régi önmagára, akkor a szoros elitbe tartozó linebackersor állhat össze Charlotte-ban.

Silatolu is aránylag jó posztra jött, Wharton, Schwartz és Bernadeu továbbállásával valamint mindössze Mike Pollák érkezésével gyengült a guard állomány, igaz a cserecenter Hangartner és az Oaklandből idecserélt offensive tackle (OT, a támadófal szélén álló játékos) Bruce Campbell is tud a fal beslejében játszani. Erre szükség is lehet, hiszen Silatolu nem tudni, hogy mikor veszi fel az NFL ritmusát. Az mindenképpen pozitív, hogy nem kell azonnal beállnia, de az is igaz, hogy 2/8-ra azonnal bevethető játékost is lehetett volna találni. Ennek a húzásnak a megítélésére több időre lesz szükség.

A 4. körben Frank Alexander személyében a várt irányítósiettető (pass rusher) is megérkezett. A Big XII konferencia legjobbja volt végzősként sackek és negatív yardos szerelések számában, a köztudatban annyira mégsem gyakran került elő a neve. Ezen a helyen sokkal jobb defensive end (DE, a védőfal szélén lévő játékos) nem nagyon volt már, az viszont előfordulhat, hogy jobban jártak volna az OG/DE húzás sorrendjét megcserélik. Joe Adams a legjobb visszahordó volt az idei korosztályban, ilyen formában már elsőévesként nagy szolgálatot tehet csapatának, és talán egy-két hosszabb Cam Newton átadást is le tud majd húzni év közben; nem rossz választás. Nem Adams volt az egyetlen erősítés a special teambe, Brad Nortman 6. körösként nagy eséllyel nyeri el a punter posztot Nick Harris ellen az edzőtáborban. Jason Bakert március közepén tette ki a Panthers a keretéből.

A végére maradt a secondary megerősítése, pedig tán a legnagyobb gondok itt voltak tavaly és a két holtszezonban érkező csere safety sem sokat lendített az egységen. Josh Norman tekinthető sleepernek, aki hátsó körösként berobban. Az egyik All-star-gálán futószalagon szállította az interceptionöket (az ellenfél irányítója által eldobott passz megszerzése), így semmiképp sem reménytelen próbálkozás az ő megszerzése, csupán az a kérdés, hogy mennyiben projekt és mennyiben tekinthető azonnali kezdő kandidánsnak. Rá is igaz, ami Alexanderre: 5/8-ra nehezen lehetett volna találni reményteljesebb cornert (Norman esetében a 3. kör se lett volna meglepő), de itt se biztos, hogy érdemes volt eddig várni a poszt megerősítésével. D.J. Campbellnek a gyakorló csapatnál (practice squad) merészebb álmai nem nagyon lehetnek.

Értékelés: B

15. Buffalo Bills

1/10 (10) Stephon Gilmore, CB, South Carolina
2/9 (41) Cordy Glenn, OT, Georgia
3/6 (70) T.J. Graham, WR, North Carolina State
4/10 (107) Nigel Bradham, OLB, Florida State
4/29 (126) Ron Brooks, CB, Louisiana State
5/9 (146) Zebrie Sanders, OT, Florida State
5/12 (149) Tank Carder, MLB, Texas Christian
6/8 (180) Mark Asper, OG, Oregon
7/44 (253) John Potter, K, Western Michigan

A Bills néhány év próbálkozás után ugyan felhagy a 3–4-es védelemmel (amelyben három védőfalember mögött 4 linebacker szerepel, míg az ismét bevezetésre kerülő 4–3-ban ez fordítva van), a fő kérdés mégis inkább az volt, hogy a támadóoldalon hogyan sikerül a falat megerősíteni. Nem kapkodtak Chan Gaileyék, mégis jól jöttek ki a hazardírozásból, hiszen a 41. helyen is jutott nekik kezdő kaliberű játékos, sőt az 5/9-es Sanders kifejezetten jó fogásnak számított már azon a helyen.

Kezdjük utóbbival, a volt Seminoles játékos méretéhez képest kiváló atléta, a posztján kevés hasonlóan jó alapokkal bíró vetélytársa van, és kellő rutint is szerzett az egyetemen. Emiatt jóval korábbi kiválasztása sem lett volna meglepetés, mivel az 5. körbe csúszott, nyilvánvalóvá vált, hogy hosszabb távú projektről van szó, már csak azt kell kitalálni, hogy melyik oldalra szánják. Erőbeli lemaradása miatt a bal oldal lenne ésszerű, de vak oldali tackle-nek nem a 146. helyen szoktak játékost vinni. Persze ha hosszú távon is csak csereként számolnak Sandersszel, akkor érthető. Cordy Glenn egészen eltérő stílust képvisel. Karrierje nagyobbik felében guard volt, itt viszont telített a poszt, Urbik, Levitre, Rinehart és Wood is bizonyított már a fal közepén. Georgiában a végzős évét LT-ként töltötte, de általánosan egybehangzó vélemény szerint profi szinten maximum a jobb szélen tud majd boldogulni a limitált mozgékonysága miatt. Így is jó húzás persze, hiszen Glenn klasszis abban, amit csinál, de Demetress Bell távozása miatt égető lett volna egy standard LT-t találni, ha már a holtszezonban senki sem érkezett. A 6. körös Mark Asper meglepően magasnak számít a posztján, több mint 2 méter, a felmérőkön mutatott számai alapján érthető, hogy láttak benne potenciált, de játékban nem volt eddig kiemelkedő.

Cornerbackből kettő érkezett az első 4 körben, közülük, ha csak Ron Brooksra mennek rá, nem lepődtünk volna meg, hiszen egy tapasztalt nickelback a 126. helyen korrekt választás, de arra kevesen számítottak, hogy a 10. elkelő játékos Stephon Gilmore lesz. Nem a tehetsége miatt, hiszen egy magas szinten bizonyított cornerről van szó, akit a Jaguars és a Panthers is elvihetett volna akár top10-ben, de a Bills kapcsán azonnal eszünkbe juthat a tavalyi 2. körös Aaron Williams sorsa, valamint a 2008-as 1. körös Leodis McKelvin egyre rosszabb helyzete.

Terrence McGee még csak 31 éves, de fizikálisan sose volt prototípus első számú CB, végigfutva a névsoron tehát szembetűnő, hogy Gilmore-nak azonnal meglesz a helye a csapatban, Brooksnak már nem biztos, de egy McKelvin-szerződésbontás után már az ő esélyei is jónak látszanak majd.

Érdekes lesz T.J. Graham szerepköre. A villámléptű támadó a Senior Bowlon hívta fel magára a figyelmet, télen még jó esetben is 7. körös besorolással indult el a mobile-i helyszínre, ehhez képest hatalmas előrelépés a 70. hely, tán túl korainak is mondható. Graham ugyanis szinte teljesen a sebességéből él, így jó eséllyel vagy már az első naptól kezdve hatékony fegyverként segíti majd Fitzpatrickot, vagy sose lesz belőle semmi. Az elmúlt években sokat sérült Roscoe Parrish távozott, így visszahordóként is örökébe léphet Graham. Alapvetően egy returner+slotWR poszton szereplő, visszafogottan eredményes játékosért túlzás volt kiadni a 3/6-ot ebben az elkapó felhozatalban, mégis óvatosan kell fogalmazni a bírálatokat, mert Grahamben benne van az X-Faktor, hogy meccseket döntsön el egy szinttel feljebb is.

Az említett védelmi sémaváltás folyományaként két fürge linebacker érkezett növelni a rotációt, idővel talán egyikük be is érhet a kezdőbe, hiszen csak Barnett és Sheppard helye tűnik biztosnak.

Rian Lindell februárban kapott egy 4 éves új szerződést, de a tavalyi évet vállsérülés miatt félbehagyó rúgót most egy újonc érkezése is motiválhatja. John Potternek persze úgy nehéz lesz a 10 milliós kickert kiszorítani, ha az egészséges marad.

Értékelés: B

14. Jacksonville Jaguars

1/5 (5) Justin Blackmon, WR, Oklahoma State
2/6 (38) Andre Branch, DE, Clemson
3/7 (71) Bryan Anger, P, California
5/7 (144) Brandon M. Marshall, OLB, Nevada
6/6 (178) Mike Harris, CB, Florida State
7/21 (230) Jeris Pendleton, DT, Ashland

A Jaguars esetében soha nem lehet tudni, hogy mire számítson az ember, a vezérkar főnöke, Gene Smith imádja az ismeretlen kisiskolai játékosokat, és nem riad meg körökkel korábban kiválasztani az általános értékítélet szerint kevesebbre tartott fiatalokat, ha neki éppen valaki feltétlenül kell.

Az új tulajdonos, Shahid Khan érkezésével lehet, hogy visszafogták teljhatalmát, mert meglepően józanul indult a draft számukra. Justin Blackmon vitán felül a legjobb elkapó ebben az évben, valószínűleg ő lesz Blaine Gabbert első számú célpontja – igaz a kiváló képességű játékos a napokban a helyi rendőrség vendégszeretetét élvezte, miután a legújabb jelentések szerint 26 ezrelékes véralkoholszint mellett (itt már az agy motoros funkciói súlyosan belassulnak, akár eszméletvesztés is beállhat) vezetett a 35 mérföld/órás sebességkorlátozás mellett 60-nal (nagyjából 100 km/h) az út bal oldalán. A Jaguárok passzjátékát nem lehetett komolyan venni 2011-ben, Laurent Robinson érkezésével javult a helyzet, és talán Lee Evans is visszatalál majd évekkel ezelőtti formájához, de Blackmonra így is hatalmas szükség volt. Nem akarták, hogy Gabbert önbizalma végleg elmenjen, így megkapott egy elitbe várt elkapót, most már neki is teljesítenie kell.

A DE poszt volt a második legfontosabb, így Andre Branch is mindenképpen jó húzás. Jeremy Mincey megtartásával nem olyan kritikus a helyzet pass rush terén, Branch megbízható, érett játéka pedig hamar kezdőcsapatba kerülést érhet. Clemsonban 10.5 sacket jegyzett végzősként, de nem lenne meglepő, ha NFL-ben inkább a futás ellen villogna.

A 3. körben aztán érkezett a sokk, a Jacksonville puntert választott, 1995 óta nem volt rá példa, hogy ilyen korán valaki ezen a poszton erősítsen. Bryan Anger volt a szerencsés, aki a California Golden Bears színeiben játszott már együtt Tyson Alualuval, a 2010-es draft legnagyobb meglepetésre 1. körben kiválasztott Jaguars-falemberrel. Matt Turk ügyetlenkedése miatt meccseket veszítettek el, de Nick Harris érkezésével sikerült annyira stabilizálni a posztot szezon közben, hogy ne kelljen 3. körben újabb puntert szerezni. Gene Smith mégis megtette, reményei szerint azért nem Anger lesz a meccseik főszereplője.

A draft harmadik napja már nagyobb felbolydulás nélkül lezajlott. A Chicago Bears-elkapó névrokona, Brandon Marshall nagyon kellett a szegényes linebacker rotációba, igaz erre a posztra nem tudott volna játékos jönni, aki ne pályázna jó eséllyel az aktív keretbe. Mike Harris miatt már ki is tették Drew Colemant a csapatból, a Florida State-ben 3. számú (nickel) cornert játszó védőnek két leendő profi CB volt a csapattársa, így volt bőven lehetősége a belül helyezkedő elkapókat fogni – ez lesz a feladata az NFL-ben is, pont mint Colemannek volt. A 7. körben egy 28 éves játékos érkezett az NCAA harmadosztályából. Pendleton remek méretekkel bír, és a Michigan State játékosa lett volna, ha középiskola után folytatja a futballt, de családi okok miatt csak 4 éve kezdett el egyetemre járni – jóval alacsonyabb szinten. Nagy karriert már nem jósolhatunk neki, de egyértelmű futószituációknál talán már most is bevetik majd.

Értékelés: B

13. Baltimore Ravens

2/3 (35) Courtney Upshaw, OLB, Alabama
2/29 (61) Kelechi Osemele, OG, Iowa State
3/22 (86) Bernard Pierce, RB, Temple
4/3 (100) Gino Gradkowski, C, Delaware
4/35 (132) Christian Thompson, FS, South Carolina State
5/34 (171) Asa Jackson, CB, Cal Poly
6/28 (200) Tommy Streeter, WR, Miami (Fla.)
7/29 (238) DeAngelo Tyson, DT, Georgia

Néhány nappal a draft után jött a hír, hogy Terrell Suggs, az év legjobb védőjének választott alapember elszakította az Achilles-inát kosarazás (ezt utóbb cáfolta) közben, így különösen jól jött, hogy Courtney Upshaw-ra tette le voksát Harbaugh az első húzásával. Ráadásul mindezt azt első körből kimozogva, így még a fizetésén is spórolni lehetett. Az újoncra is kulcsszerep hárulhat, Paul Kruger társaként generálhatja a pass rusht. Upshaw a maga posztján az egyik legérettebb, legrutinosabb játékos, nem valószínű, hogy elizgulja a debütálást, de azt se várjuk tőle, hogy Suggs számait fogja lemásolni.

Osemele is jó eséllyel kezd majd, hiszen Ben Grubbs távozása után megüresedett egy hely a támadófalban és most toronymagas esélyesnek tűnik rá a nigériai felmenőkkel bíró újonc, hogy megörökölje. Osemele eddig OT volt, így bele kell tanulnia a posztba, tehát ebben az évben itt is visszaesés várható, de idővel kinőheti magát sztenderd kezdővé.

Ricky Williams visszavonult, Ray Rice pedig még vár a franchise tender aláírásával, így a futó posztra is abszolút indokolt volt húzni embert. Bernard Pierce az erejét használja elsősorban, jól kiegészítheti majd Rice-t, akinél 15 centiméterrel magasabb, de pontosan ugyanannyi kilogramm. A 3. körös tehetségnek még két másodéves futót (Anthony Allen, Damien Berry) is maga mögé kell utasítani a rangsorban.

A legnagyobb meglepetést Gino Gradkowski választásával okozta a Ravens. Matt Birk 36 éves lesz mire indul a szezon, így a center húzás várt esemény volt, de hogy pont a Bengals irányító öccse legyen a megoldás, az eléggé váratlan volt. Hátsó körös tehetségként tartottuk számon a delaware-it, ehhez képest már a 100. húzásnál kiment, ez kétségtelenül reach volt.

Rajta kívül is jött másik két alsó osztályú védő, bár a defensive backek között nem ritka, hogy onnan is hamar be lehet robbanni. A Baltimore keretében a két kezdő CB, Lardarius Webb és Cary Williams is kiscsapatból küzdötte fel magát a legmagasabb szintre, szóval Ozzie Newsome-nak jó szeme van a poszthoz, Christian Thompsonnak pedig van auburni múltja is ráadásként.

Érdekes lehet, hogy Tommy Streeterből ki tudják-e hozni a benne lévő potenciált. A fizikálisan elit, de játékban egydimenziós elkapó remek nyersanyag, akit van idő képezni, hiszen a Boldin, Torrey Smith, Jacoby Jones tengely mögött nem nagy felelősség kerül majd rá, ha pályára küldik – a 6. körben ő jó fogásnak tekinthető. Végül Tyson a fal rotációt erősítendő érkezett, de nagyot kell küzdeni az draftolatlan újonc játékosok ellen az edzőtáborban, hogy ő maradhasson itt.

Értékelés: B+

12. Minnesota Vikings

1/4 (4) Matt Kalil, OT, Southern California
1/29 (29) Harrison Smith, FS, Notre Dame
3/3 (67) Josh Robinson, CB, Central Florida
4/23 (120) Jarius Wright, WR, Arkansas
4/33 (130) Rhett Ellison, TE, Southern California
4/39 (136) Greg Childs, WR, Arkansas
5/4 (141) Robert Blanton, CB, Notre Dame
6/5 (177) Blair Walsh, K, Georgia
7/3 (212) Audie Cole, MLB, North Carolina State
7/12 (221) Trevor Guyton, DE, California

A 4. választással nem nehéz jó játékost találni, így a Vikings draftját főleg az határozza meg, hogy a többi lehetőségüket hogyan használták fel. Összességében elmondható, hogy jó posztokra érkezett erősítés, bár a 2011-es Vikingst látva nehéz lett volna másképp munkálkodni. Kalilra hatalmas szükség volt, hiszen Christian Ponder elég sérülékeny volt korábban, jót tesz majd a játékának a Kalil nyújtotta biztonság. Maradva a támadósorban, két elkapót és egy tight endet is hoztak a fiatal irányítónak, közülük Rhett Ellisonra nem biztos, hogy szükség volt. Az új-zélandi srác nem is nézte a draftot, így igazi sokk volt, hogy már a 4. körben elvitték. Az édesapja egyébként Super Bowl-nyertes linebacker volt. Rhett nem sokat mutatott a USC-ben, fizikálisan elit, de Carlson és Rudolph mögé kár volt tight endet vinni, főleg, hogy jópár jobb is elérhető volt. A két arkansasi elkapó viszont nagy segítség lehet, már első perctől kezdve. Childsnak egy sérülés kissé megtörte a karrierjét, de használható célpont maradt, Wright pedig örökébe lépve csapatrekordokat döntött egy elég mély WR rotáció tagjaként, szóval két bizonyított játékosról van szó, akiktől joggal remélnek sokat.

A védelem leggyengébb pontja a secondary volt, Harrison Smithnek bérelt helye lesz a kezdő 11-ben, pedig nem feltétlen első körös tehetség. Josh Robinsonnal viszont nagyot foghat a Vikes, hiszen igazi shutdown corner, kicsit meglepő, hogy még a 3. körben is elérhető volt. Blanton bevethető több poszton is, ez a fő erőssége, így könnyebben ragadhat meg a keretben, illetve ismeri Smitht, immár ez is faktor.

A Vikings draft egyik erőssége, hogy korrekt játékosokat sikerült a 7. körben is választani. Cole és Guyton egyaránt joggal reménykedik, hogy a végső 53 fő kihirdetésekor is felolvassák a nevüket, csereszerepkörre ideális játékosok, nagy egyetemi rutinnal. Blair Walsh felé nagy a bizalom, mert Ryan Longwellt hamar kirúgták, pedig a georgiai rúgó utolsó éve inkább volt csalódás a kiemelkedő junior idényét követően.

Értékelés: B+

11. Tennessee Titans

1/20 (20) Kendall Wright, WR, Baylor
2/20 (52) Zach Brown, OLB, North Carolina
3/20 (84) Mike Martin, DT, Michigan
4/20 (117) Coty Sensabaugh, CB, Clemson
5/10 (147) Taylor Thompson, TE, Southern Methodist
6/20 (192) Markelle Martin, FS, Oklahoma State
7/4 (213) Scott Solomon, DE, Rice

Az, hogy első körben elkapót választott a Titans, egyértelművé teszi, hogy Kenny Britt szeptemberi kettős térdszalagszakadása után nem valószínű, hogy tökéletes állapotban kezdi majd az idényt. Egy fiatal franchise QB-nak pedig szüksége van célpontokra, Jake Locker második évében már elejétől fogva esélyes a kezdőcsapatban szerepelni. Wright persze teljesen más stílus, mint Britt, de a tehetsége adott, hogy húzóember legyen, más kérdés, hogy alkata miatt biztonsági célpontnak nem nagyon lehet kikiáltani. Ha Britt visszatér, akkor pedig mély elkapó rotáció alakulhat ki, Nate Washingtonnal és Damien Williamsszel kiegészülve.

Zach Brown behúzása már több kérdést vet fel. Egyrészt a tavaly 2. körben behúzott Akeem Ayers miatt, akit idővel szintén kezdőbe szánnak, másrészt az Oaklandből érkező Kamerion Wimbley miatt, aki lehet, hogy így főként DE poszton szerepel majd. Az valószínű, hogy a rutint képviselő Will Witherspoon marad az egyik kezdő, középen a távozó Ruudot beugróként már jól pótoló Colin McCarthy szerepelhet, a 3. LB pedig a 2 fiatal közül kerülhet ki.

Mike Martin gyaníthatóan sok szerepet kap majd, elég bő névsor állt rendelkezésre DT poszton, de nincs kiemelkedő tudású játékos a keretben, ha beérik, akkor könnyen megszilárdíthatja helyét a csapatban a michigani erőember.

A secondary-ben hasonlóan nagy versenyhelyzet alakulhat ki. Cortland Finnegan és Chris Hope távozásával alig maradt veterán a keretben, Jordan Babineaux-n kívül csupa olyan játékos elérhető, akik újoncszerződésüket töltik. Emiatt Markelle Martin és Sensabaugh is megmutathatja magát könnyen, őszintén szólva a kezdőcsapatba kerülés sem elérhetetlen. Persze a McCourty. Verner, Campbell trió mindenképp Sensabaugh előtt van, de a Clemson történetének legtöbb játékát (snapjét) pályán töltő védője, valamint az Oklahoma State egyetmi válogatott (All-American) safetyje is jó helyre került.

Taylor Thompson különleges eset, hiszen az SMU-ban a védőfalban szerepelt, de a felmérések során a tight end gyakorlatokat is megcsinálta, hiszen középiskolában ezen a poszton is szerepelt, és fizikai adottságai miatt nulla egyetemi tapasztalattal is 5. körben gazdára talált. Az atletikusságot nem kell neki tanítani, így akár veszélyes vörös zónás (red zone-) célpont is lehet belőle, az elmúlt években láttunk rá példát, hogy ebben a szerepkörben rutintalanul is sokat lehet segíteni a csapatnak.

Meglepő, hogy a fal közepére nem draftoltak senkit, és a Zach Brown húzás is kicsit luxus szagú.

Értékelés: B+

10. Houston Texans

1/26 (26) Whitney Mercilus, OLB, Illinois
3/5 (69) DeVier Posey, WR, Ohio State
3/13 (77) Brandon Brooks, OG, Miami (Ohio)
4/4 (101) Ben Jones, C, Georgia
4/26 (123) Keshawn Martin, WR, Michigan State
4/31 (128) Jared Crick, DE, Nebraska
5/26 (163) Randy Bullock, K, Texas A&M
6/25 (197) Nick Mondek, OT, Purdue

Mario Williams kiválása után sem működött rosszul a Texans pass rush az elmúlt évben, Gary Kubiak azonban nem bízta a véletlenre, és a Brooks Reed, Connor Barwin duó mellé egy újabb fiatal tehetséggel toldotta meg variációs lehetőségét. Mercilus volt 2011-ben a legtöbb sacket jegyző egyetemista, és több poszton is rutint szerzett, így nehéz lenne belekötni ebbe a választásba.

A tavalyi évet változatlan összeállításban végigrobotoló támadófalból Mike Brisiel és Eric Winston is távozott, így a támadófalba érkező vérfrissítés is borítékolható volt. Chris Myers, a center maradt, így Ben Jones egyelőre talonban maradhat, Brooks viszont helyet követelhet magának akár. Ami furcsa, hogy a Texans zone-blocking sémájába igen nehéz elképzelni a korábbi guardoknál 30 fonttal nehezebb játékost. Brooksnak voltak korábban hozzáállásbeli gondjai, hiszen a MAC konferenciában az ő felépítésével könnyen boldogulni tudott, és nem volt rákényszerítve a kemény munkára. Most ez megváltozik.

A Houston játékán nagyon sokat dobott az összeszokott támadófal, bizonyos visszaesés ebből a szempontból biztos lesz náluk, és furcsa is, hogy Winston helyére nem választottak senkit a 6. kör előtt. Ben Jones speciel ígéretes játékos, de a 30 éves Myers még évekig megoldás lehet, így esetleg Brooksszal lehet versenyeztetni RG poszton, ez viszont luxus kissé az RT helyzet fényében.

Az elkapókra nagy szükség volt, hiszen Jacoby Jonesról lemondtak, így a korábbi kezdő páros, Andre Johnson és Kevin Walter mögött a rutintalan másodéves Lester Jean volt a következő opció. Poseyval és Martinnal szépen sikerült bővíteni a kínálatot. DeVier Posey eltiltással kezdte végzős (senior) évét, mint az Ohio State sztárjainak nagy része, hiszen játékáért cserébe extra juttatásokat kapott, így eléggé kikerült a draft szakértők látóköréből, pedig korábbi játéka alapján nem túlzás a rá szánt 3/5-ös választás. Amíg ő a szélen, Keshawn Martin több szerepkörben is lehetőséget kaphat. Slot WR, visszahordó, end around futásuk egyaránt szerepelnek a repertoárjában, minden olyan, ahol a bokatörő testcseleit kamatoztatni tudja. Nagy számokat tőle nem kell várni, de meccseket eldöntő játékok vannak benne.

Jared Crick sokkal hamarabb is gazdára találhatott volna, ha nincs végzős évében egy izomszakadása, ami hamar partvonalon túlra küldi. A tavaly az NCAA 2. számú válogatottjába kerülő DE jobb helyre nem is kerülhetett volna, hiszen a játéka nagyban hasonlít J.J. Wattra, akinek itt a váltótársa lehet.

Randy Bullock, a legutóbbi Lou Groza-díjas rúgó, vagyis az NCAA rúgója lesz valószínűleg szeptembertől a mezőnygólokért felelős, akinek még az államból se kellett elköltözni. Előtte viszont a veterán Shayne Grahamet felül kell múlni az edzőtábor során.

Értékelés: B+

9. New York Giants

1/32 (32) David Wilson, RB, Virginia Tech
2/32 (64) Rueben Randle, WR, Louisiana State
3/32 (96) Jayron Hosley, CB, Virginia Tech
4/32 (129) Adrien Robinson, TE, Cincinnati
4/36 (133) Brandon Mosley, OT, Auburn
6/31 (203) Matt McCants, OT, Alabama-Birmingham
7/32 (241) Markus Kuhn, DT, North Carolina State

A bajnokcsapat legnagyobb vesztesége a holtszezonban a San Franciscóba elcsábított Brandon Jacobs, Mario Manningham páros volt. A Niners NFC-döntőbe jutott a télen, így egyre növekvő fenyegetést jelent, nem véletlen, hogy az említett két húzónév posztjára szerzett utódot az első két körben Tom Coughlin. David Wilson méretekben messze elmarad Jacobstól, de abban nem, hogy rajta is rengeteg elrontott szerelést mutatnak be a védők. A tömegre még Bradshaw-nál is kisebb futóval meg fog változni a csapat játéka, de az eredményesség mindenképp javulhat, hiszen tavaly az alapszakaszban a ligautolsók közé tartozott a Giants futójátéka, Wilson pedig több dimenziós running back – a Virginia Tech visszahordóként használta a debütálásakor.

Manningham megüresedett helyére Reuben Randle érkezett, akinek felüdülés lehet Eli Manninggel együtt dolgozni azok után, hogy az LSU-ban botrányos irányítójáték vette körül. Azon se lepődtünk volna meg, ha Randle 1/32 lesz, személyesen is megjelent az eseményen, de a 2/32-es hely reálisabb, és kisebb teherrel is jár. Ha Victor Cruz marad slot WR helyen, akkor Randle mehet ki a szélre, Nicks és Cruz után esélyes, hogy ő kapja majd a 3. legtöbb labdát. Sőt, Hakeem Nicks draft utáni sérülése miatt akár a kezdőcsapatban is debütálhat az újonc.
Jayron Hosley megbukott a combine drogtesztjén, így visszaesett az értéke, de játékosként ettől nem lett rosszabb. A felépítése miatt főként nickelbackként bevethető védő csodálatos kezekkel rendelkezik, ütemérzéke és ösztönei is átlagon felüliek, másodévesen 9 interceptiont fogott, a legtöbbet a ligában. Ha nem lenne fizikálisan hátrányban, biztosan első körben kelt volna el, így viszont a Giants örülhetett neki, hogy Aaron Ross távozásával sem esik vissza jelentősen a CB-keret mélysége. Nem szabad elfelejteni, hogy Terrell Thomas felépült, így a szélre van elegendő embere az óriásoknak.

Vártuk, hogy érkezik tight end is, hiszen a Super Bowlon Pascoe és Ballard is súlyos sérüléssel zárt, és Martellus Bennett nem akkora név, hogy biztosak lehessünk a sikerességében. New Yorkban viszont Jeremy Shockey távozása óta nem erőltetik a nagynevű TE-k beszerzését, Adrien Robinson is meglepetésre lett 4. körös, de ha annyira lesz sikeres, mint a csoportriválisnál játszó, másik egykori Cincinnati Bearcats-tight end, akkor nem lesz rá panasz, hiszen az Eaglesben Brent Celek is alapemberré vált. A jó renomé persze nem sokat ér önmagában, Robinson a bajnok legkevésbé tetszetős választása a hétből.

Kareem McKenzie, a régóta megbízható RT már nem a csapat tagja, így kellett utánpótlás arra az esetre, ha Beatty és Brewer is csődöt mond, igaz Sean Locklear leigazolásával veterán is van a posztra.

A végén még egy német játékos is érkezett a védőfalba, két nappal azután, hogy a sokat látott Shaun Rogers is csatlakozott a kerethez. Kuhnnak mindössze egy év rutinja van kezdőként, így természetesen projekt játékos, de ha a Giants védőfalában nem tudják rendesen kiképezni, akkor sehol. Kérdés, hogy lesz-e alkalma egyáltalán rá, hogy bizonyítson.

Értékelés: A-