Holnap délután egy jó kis TV-s meccsen (16.00, DigiSport1) nézhetjük kedvenc csapatunkat, amint szalaggal átkötve odaajándékozza a 3 pontot az Arsenal-nak. Erős megfogalmazás? Nem hinném. A jelenlegi körülményeket figyelembe véve egyszerűen semmi esélyünk nincs a pontszerzésre. Hogy egy klasszikus filmből idézzek: "Itt már csak a csoda segíthet... Vagy az sem..." (Szuperzsaru)"Itt már csak a csoda segíthet... Vagy az sem..." (Szuperzsaru)
Ősszel sima 4:1-es Arsenal siker született az Emirates-ben
Természetesen ahogyan a filmbeli orvos ordibálta Terence Hill felépülésekor, hogy "Csoda történt! Csoda történt!", én is úgy ujjonganék már csak egy döntetlen után is, de úgy érzem ennek nincs realitása. Wengeréknek igazán el sem kell sütni azokat az ágyúkat, hogy bevegyék a várat, azaz a kastélyt.
Hogy miért nyer az Arsenal? Igazából azt gyorsabban fel lehet sorolni, hogy miért nem? Talán azért, mert a labda kerek, és elvileg kijöhet lépés úgy, hogy a "nekünk minden sikerül, nekik meg semmi sem", de pár hasonló közhelyen kívül más nem szól Carver és a fiúk mellett.
Itt van mindjárt a felállás. Tény, hogy egy olyan csapat, mint a Newcastle, nem nagyon teheti meg, hogy válogatott, vagy egykori válogatott, esetleg a válogatott felé kacsintgató játékosokat hosszú távon a padon pihentessen. Éppen ezért amíg egy Santon, vagy Yanga-M'Biwa például az Arsenal-ban valószínűleg elfogadná az epizódszerepet, addig a Newcastle-ben játszani akar (ahogyan az Inter-ben és a Roma-ban játszanak is), és ez teljesen elfogadható hozzáállás.
A Klub el is engedte őket, (először kölcsönbe, de mostanra már mindketten végleg eligazoltak) így aztán most az a helyzet, hogy a bal oldalon nem valami vicc látható, hanem egy - szerintem - reális kezdő.
A védelemben Mike Williamson az egyetlen felnőtt játékos, akinek a munkaköri leírásában az szerepel, hogy középhátvéd, és beugróként Janmaat állhat mellé. A holland védő (aki mellesleg támadásban klasszisokkal jobb, mint védekezésben) 185 cm, azaz kb. olyan magas, mint Coloccini, de emlékezzünk csak rá, hogy Crouch milyen simán fejelt mellőle. Nem ő lesz, az aki majd Giroud-ot semlegesíti. (A fenti képen látszik, hogy ősszel sem sikerült) A védelem jobb szélére az Ajaxban évekig ezen a poszton játszó Anita kerülhet, míg bal oldalra egy veterán, Jonas, vagy Ryan Taylor. Én utóbbira szavazta, hogy legalább egy jó pontrúgó legyen a kezdőben. Természetesen mindegy melyikük lesz ott, mert sajnos a Walcott-Alexis-Chamberlain trió bármelyikével szemben alulmaradnának mind a ketten.
Középen Abeid, Tioté, Aarons, és De Jong sérülése ellenére (Aarons és De Jong már edzeget) dőzsölés van, simán kimaradt nálam Sammy Ameobi és Gouffran is. Sammy persze a második félidőre jöhetne bármelyik szélső helyére, Gouffy viszont pihenhetne, mert a Carver érkezése utáni viszonylagos fellángolás óta megint elég hulladék formában van.
Ahogyan elöl Riviere is. Nem tudom mi kellene neki az első PL góljához. Két alkalommal alakított ki 11-es szituációt (a Southampton ellen a lövését kézzel blokkolták, a MU ellen meg Smalling felvágta) és valószínűleg pszichológiai okokból ő maga lett volna az ítéletvégrehajtó. A büntetők azonban elmaradtak, Riviere pedig ziccerekben sem képes a kapuba találni. Mellé/mögé Ayoze Perez kerülhetne, aki valamilyen fura okból az utóbbi két meccsen is csak csere volt.
Végül pedig kanyarodjunk vissza a középpálya közepére, ahol Colback mellett minden bizonnyal Moussa Sissoko robotol majd, méghozzá csapatkapitányi minőségben. A szalag itt most nem egy jelképes valami lenne, hanem a franciának ténylegesen kellene irányítania, vezetnie, a hátán vinnie az egész csapatot. Ehhez maximálisan fel kellene pörögnie, ami tudjuk jól, hogy nem mindig sikerül neki. Na de hát kik ellen legyen felpörögve, ha nem a gyerekkori kedvenc csapata ellen? Azok után, hogy télen legalább két alkalommal mesélte el, hogy gyerekként mennyire odavolt az Ágyúsokért, muszáj lesz a belét is kihajtania szombaton, különben szétszedik a szurkolók.
A csapat várható összeállítása után egy kis statisztika. Természetesen ez sem mellettünk szól. A PL éra kezdete óta eltelt időszakban eddig 22 alkalommal találkoztak a csapatok a St. James' Parkbban és összesen 5 Newcastle győzelem született, a legutóbbi egy Solano góllal 1:0-ra megnyert találkozó volt a 2005/2006-os szezonban. Emellett 9 döntetlen (köztük a legendás 4:4-re végződő találkozó) és 8 Arsenal siker született, az utóbbi két évben például két 0:1-es sikert könyvelhettek el a Londoniak.
Mondhatnám, hogy legyünk optimisták, de tényleg nincs mire. A BL-ből meglepetésre kizúgó Arsenal valószínűleg az önbizalmát növelni megy észak-keletre. A jelenlegi Newcastle-ről annyira elképzelhetetlennek tartom, hogy meglepetést okozzon, hogy ha másképpen nem, akkor a MU elleni meccshez hasonlóan egy védelmi hibából ajándékozott góllal kapják meg Wenger-ék a 3 pontot. Elég csak felvonulniuk a kastélyhoz. El sem kell sütniük az ágyúkat.
Hajrá Newcastle!
Mark29