Tegnap este a lefújás után sokáig gondolkodtam arról, hogy írjak-e egyáltalán valamit erről a hulladék 90 percről, ami a 2014/2015-ös szezon Crystal Palace - Newcastle meccseként vonul be a történelembe. Az biztos, hogy senki nem háborodhat fel, ha azt hallja, hogy ez egy előre lebeszélt döntetlen volt a két jóbarát, Alan Pardew és John Carver között.előre lebeszélt döntetlen volt a két jóbarát, Alan Pardew és John Carver között.
Ami mind szép és jó, két fontos dolgot leszámítva. Egyrészt kiszúrtak azokkal a szurkolókkal, akik elutaztak Londonba megnézni a csapatot, vagy otthon szenvedtek a streamek előtt. Másrészt meg a közvetlenül előttünk lévő csapatok közül a Stoke és a Swansea is kikapott, ahogyan a közvetlenül mögöttünk lévő Everton is.
Mi viszont nem tudtunk élni a lehetőséggel. Carver változtatott, csak szerintem jobban is tehette volna. Kikerült a kezdőből Anita és a kisebb sérüléssel bajlódó Sammy Ameobi, és helyettük lépett pályára Yoan Gouffran és Papiss Cissé.
Így aztán Sissoko lett Colback társa a középpálya közepén. Igaz, hogy ezzel a munkakörrel kereste a kenyerét a Toulouse-ban, de úgy látszik elfelejtette, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Mintha a pályán sem lett volna.
De még ez is belefért volna. A Palace nem egy világverő csapat. Igazából Puncheon, Bolasie, Zaha és Gayle az a négy játékos, akik igazán jó játékosok, és ketten közülük csak cserék voltak. Zaha egyébként olyan volt, mint egy kullancs, védekezésben rúgott csípett, harapott és dobálta magát, ahogy támadásban is. Anno ha a focira figyel, nem pedig Moyes lányára, talán még most is a MU-ban lenne...
A mérkőzés egyetlen, számunkra igazán érdekes (és értékes) jelenete az első félidő hajrájában következett, amikor Janmaat szépen húzta meg a jobb oldalon, és a beadását Papiss Cissé fejelte a kapuba. A holland ezzel szerintem már most több gólpasszná jár, mint a Simpson-Debuchy páros összesen, Cissé pedig a 34 gólját szerezte a Newcastle színeiben, amivel az örökranglistán beérte Rob Lee-t. A gól kapcsán még érdemes megjegyezni, hogy valamelyik épületes Palace szurkoló majdnem kidobta az ünneplő Coloccni szemét egy pénzérmével...
Aztán a második félidőre teljesen feladta a támadásokat a csapat, olyan hervatag próbálkozások voltak, hogy még a 16-osig sem jutottunk el, nem hogy kapura lövésig. A 71. percben Bolasie pontos beadására Fraizer Campbell tökéletesen érkezett, és kiegyenlített.
A gól Williamson-t figyelve. Micsoda helyezkedés!!! (mondjuk azt is megmondhatná valaki, hogy Coloccni kit fog???)
A hosszabbítással együtt hátralévő bő 20 perc pedig minden képzeletet alulmúlt. A hazai szurkolók hajszolták a Palace-t, akik nem tudták figyelmen kívül hagyni a buzdítást, de annyira azért nem mentek, mint tavaly a Pool ellen. A Newcastle viszont innentől kezdve csak és kizárólag az X megőrzésére koncentrált. Labdatartó (Abeid) és védekező (Dummett) játékosok jöttek Cissé és Cabella helyett, majd a végén volt még egy Ayoze - Riviere időhúzó csere. A másik oldalon Ameobi a keretben sem volt.
Elpuskázott lehetőség volt ez, kényelmesen lehetett volna 3 pontot szerezni. Hétvégén pihenés, február 21-én pedig látogatás a Manchester City-hez. Ahogyan az Elrabolva című filmben Marco (Tropojából, az albán emberrabló) mondja Liam Neeson-nak: "Sok szerencsét!"
Az esélyünk annyi, mint Neeson-nak a fimben, de végül is neki is sikerült...
Hajrá Newcastle!
Mark29