Egyenlőre még csak a pletykák repkednek az angol sajtóban, de érdemes azért ezekből is szemezgetni, mivel tudjuk, hogy nem zörög a haraszt... Első hírünk a klub anyagi helyzetével kapcsolatos, és egyben a legmeghatározóbb dolog lehet, ha igazak a pletykák. Mike Ashley kijelentette, hogy 267 millió fontért hajlandó megválni a Newcastle Unitedtől. Azt tudni kell, hogy a Manchester City vételára 200 millió, míg a Liverpool vételára 300 millió font volt a közelmúltban. Ha azt nézzük, hogy Ashley regnálása alatt a abszolút pozitív pénzügyi mérleggel rendelkező csapat lett a Newcastle, akkor ez nem is olyan rossz ár a csapatért. Ha új tulajdonos lesz, akkor teljesen megváltozhat az átigazolási hozzáállás, ami jelentőset dobhat a nagyobb nevek megszerzése mellett ágáló emberek hangulatán. Viszont ne feledjük, hogy Ashley képbe kerülése előtt a klub erősen eladósodott volt, és szinte a csődből hozta vissza a csapatot. Ha választani kellene a csőd, vagy a négy évente elcsípett EL indulás között, akkor szerintem egyértelmű, hogy mi a jó választás egy igazi NUFC szurkolónak.
Nézzük a csatár posztot, ahova Márk kollégám már írta, hogy milyen elképzelések születtek nem régen, de az általa megemlített embereken túl, még mindig képben vagyunk Aubameyang megszerzésében is. Olyan annyira, hogy 18 millió eurós ajánlatot tettünk érte, de a csatár jelenlegi klubja előnyben részesíti az Anzsi 20 milliós ajánlatát.
Kinnear bizonyos angol újság szerint szeretné átadólistára tenni Hatem Ben Arfát, hogy az érte befolyó összegből meg tudja komolyabban erősíteni a csatársort, és Newcastle-hez illő játékosokat tudjon a csapathoz csábítani. Csupán azt nem értem, hogy miért jó az egy csapatnak, ha eladják a csapat egyik legjobbját. Az csökkentheti a francia cselkirály árát, hogy mióta nálunk játszik, azóta kétszer szenvedett el komolyabb sérülést, és amúgy is nagyon hajlamos a különböző kisebb-nagyobb sérülések begyűjtésére. Gondolom nem a véletlen műve az sem, hogy Ben Arfa azzal a kéréssel fordult a klub vezetősége felé, hogy szeretne új, jobb kondíciókkal bíró szerződést kapni a csapattól.
Bonyért ha megadjuk a 15 millió fontot, akkor a csapata beleegyezne az átigazolásba, de még akkor sem biztos, hogy a játékos szívesen jönne hozzánk, hiszen Márk megírta, hogy BL-ben induló csapathoz szeretne igazolni, így a befutó ebben az esetben is az Anzsi lehet.
Edző poszton is számítanak a cserére, hiszen Kinnear kinevezése eléggé megkavarta azt az állóvizet, ami Pardew körül jellemző volt, hiszen 2020-ig tartó szerződésének aláírása után nem nagyon erőltette meg magát, hogy a csapat jó játékkal rukkoljon elő. Most viszont Pardew felé kinevezett igazgató eléggé intenzíven szívja a vérét, ami nagyon nem tetszik a menedzserünknek. Gus Poyet hirtelen állásnélkülivé válása azonnal pletykára adott okot, és arról kezdtek el cikkezni az újságok, hogy Pardew távozása esetén Poyet szívesen ülne a Newcastle kispadjára. Ugye ne feledjük, hogy a Brighton kispadján igazi nagy skalpokat tudott megszerezni a különböző angol kupasorozatokban való menetelés közben. A jelenlegi menedzser leváltása ellen az a komoly érv szól, hogy a Pardew csapat (Carver, Stone, Woodman) jelentős végkielégítés és kárpótlás mellett távozna csak, ami nagyjából 13 millió font lenne.
Mennek a találgatások és röpködnek a nevek. Már ott tartunk, hogy vezetőket váltanak le, mondatnak le, és játékosmegfigyelők, menedzserek elégedetlenkednek. Nem elég nagy baj az, hogy nem tudunk 11 olyan játékost pályára küldeni, aki képes lenne a csapatot a tabellának az első felében tartani, most azzal is foglalkozniuk kell az alkalmazottaknak, hogy mikor váltják le őket, vagy éppen ki lépett a tyúkszemükre. Kezd egyre nagyobb fejetlenség lenni a csapat háza körül, ami biztos, hogy nem szolgálja a normális felkészülést, és a normális átigazolási politika folytatását.
Kíváncsian várom, hogy hány jó statisztikával és jó névvel bíró játékost fogunk még nem leigazolni azok után, hogy hírbe hoztak minket velük.
Ruzsinho Da Costa