Mint hal a szatyorban...

Az elmúlt napokban, egészen pontosan a Norwich elleni meccs óta viszonylagosan kevés mozgás történt az oldalon. Szerkesztőtársaim nevében nem nyilatkozhatom, de a magam részéről események hatása alá kerültem. Csak pislogok, mint hal a szatyorban. Pedig a rossz eredmények, és Demba Ba eligazolása ellenére sem voltam borúlátó, főleg azért, mert a csatár távozásával egy napon bejelentették Mathieu Debuchy érkezését is. Alan Pardew is léptem nyomon azt nyilatkozta, hogy mindenki gőzerővel dolgozik az új játékosok megszerzésén, mert a csapatnak a kiesés magabiztos elkerüléséhez még legalább 2-3 új igazolásra lenne szüksége.Demba Ba eligazolása ellenére sem voltam borúlátó, főleg azért, mert a csatár távozásával egy napon bejelentették Mathieu Debuchy érkezését is. Alan Pardew is léptem nyomon azt nyilatkozta, hogy mindenki gőzerővel dolgozik az új játékosok megszerzésén, mert a csapatnak a kiesés magabiztos elkerüléséhez még legalább 2-3 új igazolásra lenne szüksége.

Mint tudjuk, ezek a nyilatkozatok nem is igazán az újságírói kérdésekre feltett válaszok, inkább közlemények voltak, és nem is igazán a szurkolók megnyugtatására szolgáltak, inkább a szakmai oldal üzent Mike Ashley tulajdonosnak, hogy nyissa ki a pénztárcáját.

Alan Pardew fenti „gázvan” és baloldali „eztnemhiszemel” hangulatát teljes mértékben át tudtam érezni az elmúlt napokban. Azt gondoltam, hogy a Graham Carr vezette profi, már bizonyított (Tioté, Ben Arfa, Cabaye, Ba, Cissé vagy Anita leigazolása) játékos-megfigyelő stáb felül tud kerekedni a profitszerzésben ugyan szintén profi, foci ügyekben viszont amatőr tulajdonoson.

Nem sikerült már nyáron sem, de ami még rosszabb úgy néz ki most sem, és így hétfő este tulajdonképpen nem csak egy játékos megszerzését bukta el a Newcastle, de több hónap háttérmunka és több hét közvetlen alkudozás ment kárba.

Loic Remy (jobbra ezen a „beszédes” képen, melynek címe „money talks” is lehetne) a QPR frissen igazolt játékosának esete elég kacifántos sztori. Graham Carr és megfigyelő csapatának első számú csatár jelöltje a Marseille-ben Ginac érkezése óta háttérbe szorult, ezért kijelentette, hogy szívesen távozna. A Newcastle tanulva a nyári Luuk De Jong esetből (a Twente hosszas huzavona után hiába engedte volna el a játékost, mire a tárgyalásokra került a sor, a Borussia Mönchengladbach már elcsábította a csatárt, aki kijelentette, hogy csak a németekhez hajlandó távozni) több óvintézkedést is tett.

Egyrészt a listán Remy után is szerepelnek jobb játékosok (róluk az előző cikkben bővebben olvashattok), akikkel kapcsolatban már feltehetően megindultak az előzetes tárgyalások.

Másrészt a Marseille-el a Twente-s ügyhöz képest villámgyorsan megegyezett a klub az árban (kb. 8 millió font).

Harmadrészt pedig biztos, hogy franciák engedélyével a játékost is megkörnyékezték, ugyanis Remy a saját bevallása, és csapattársa a Twitter-király Joey Barton szerint is szívesen igazolt volna Newcastle-be, és alig várta, hogy megérkezzen az orvosi vizsgálatra.

Hogy aztán megérkezett, majd az ügynöke jelezte, hogy irány vissza a reptérre, vagy már eleve Londonban landolt, azt nem tudni. Mindenesetre amíg a hétfői nap folyamán a Newcastle szurkolók biztosak voltak benne, hogy a második téli igazolást 24 órán belül bejelentik, Dirty Harry Redknapp és a QPR akcióba lépett.

Az adócsaló (pardon, adóelkerülő) manager nem véletlenül kapta a „Piszkos Harry” becenevet. Úgy volt vele, hogy ha már Demba Ba-t a kitartó aknamunka ellenére sem tudta megszerezni, akkor is valamit szakít a Newcastle kárára.

Ba ugyan egy zsoldos, de az igényesebb fajtából, ezért amikor ugyanannyi pénzért választani kellett, hogy a cél a BL indulás elérése, vagy a kiesés elkerülése, akkor az előbbit választotta. Redknapp tehát hiába teregette ki tavaly tavasszal a sajtó elé Ba szerződésének kivásárlási záradékát, és hiába jelentkezett be a csatárért, nem sikerült elcsábítani.

Harry Redknapp-et egyébként egyesek jó managernek tartják, mások szerint meg igazából abban jó, hogy gyorsan elköltse a tulajok pénzét. Nos, egy biztos, sokat nem fizet a játékos-megfigyelőinek. Vagy már ismert, sikeres/korábban sikeres játékosokat vesz meg (vagy kölcsön), vagy elvégezteti másokkal a piszkos munkát, és learatja a babérokat. Véleményem szerint most ez utóbbi történt.

Nehéz lenne elvitatni, hogy a Premier League-ben az egyik legjobb játékos-megfigyelő csapattal a Newcastle rendelkezik. Graham Carr segítségével a visszajutást követő első két szezonban sikerült olyan, Angliában kevésbé ismert játékosokat szerezni, akikkel tavaly már minden várakozáson felül teljesített a csapat, és akiket minden átigazolási időszakban kapcsolatba hoznak a jóval lazábban gazdálkodó, így egy-egy játékosért akár indokolatlanul sok pénzt kiadó Premier League alakulatokkal.

Ashley tele van ugyan pénzzel, de nem töri fel a perselyt

Na de vissza Loic Remy-hez! Redknapp-nek és bandájának igazából csak annyit kellett tenni, hogy figyelték kikkel kacérkodik a Newcastle (biztos másokat is vizslattak, majd megnézzük, hogy más friss igazolásaik előzőleg mely klubokkal álltak tárgyalásban) és amint hivatalossá vált a Remy-üzlet elutaztak Marseille-be...

A klub addigra kibökte az árat, és ugyan Remy tárgyalásban volt a fizetésével kapcsolatban, a QPR delegációnak csak meg kellett tudni mit szól a játékos, ha többet, jóval többet ígérnek neki. Ez pedig nem volt nehéz, hiszen a kiesés ellen küzdő, de gazdag kiscsapatban nincs olyanfajta fizetési sapka, mint Newcastle-ben. Nem tudom, hogy valaha kiderül-e az igazság, de állítólag a heti 45 ezer fontra ajánlott rá a QPR heti 80-85 ezret. A Newcastle-ben ennyit senki nem keres a kiesést követő szezon óta.

Persze ebben nincs semmi törvénytelen, ez színtiszta üzlet, ahol az erősebb kutya ba...lalajkázik. Sportszerűségről és etikáról beszélni Harry Redknapp esetében pedig eleve felesleges.

Hogy a fenti bekezdések nem az én összeesküvés-elméletem részei, ami lassan, de biztosan elboruló agyamban született, azt maga Remy egyik friss nyilatkozata igazolja, amiben elmondta, hogy beszélt Harry Redknapp-pel, aki elmonda neki, hogy ő a Premier League legjobb managere(!!!), a QPR-nél nagy célokat tűztek ki, és jövőre a bajnoki címért fognak küzdeni. Emiatt szeretne oda igazolni, nem a pénzért…

Ez felveti a tipikus kérdést: engem nézel hülyének, vagy magadat? Esetleg Harry nem mondta, hogy az a küzdelem könnyen lehet, hogy a Championship bajnoki címéért lesz?

Pénz beszél, Remy aláír és ezzel ez az ügy lezárva, mehet a süllyesztőbe. Mindenesetre nem lennék meglepve, ha a Ba-West Ham frigyhez hasonlóan a francia csatárnak is szerepelne egy olyan pont a szerződésében, hogy kiesés esetén ingyen távozhat…

Ő nem Puzzola a Szaffi-ból! Ő a mi kapitányunk! Egyelőre…

A csatárkérdés tehát továbbra is nyitva áll, mint ahogyan a védelemben is hatalmas problémák léptek fel azzal, hogy a kapitányunk, Fabricio Coloccini ügyében is dönteni kell. Colo a hivatalos verzió szerint beteg felesége miatt szeretne távozni a klubtól és hazatérni Argentínába. Az asszony (akinél a rossz nyelvek szerint súlyos, akut honvágyat diagnosztizáltak) állítólag már hetek óta hazautazott, így a védőnek a csapat gondjai mellett a két kisgyermeke is a nyakába szakadt. A vezetőség megértő a klub mellett a másodosztályban is kitartó, az új szerződését a fizetése csökkentésével is aláíró bekkel kapcsolatban, azonban egyértelműen azt szeretnék, hogy az elbaltázott idényre való tekintettel legalább nyárig maradjon. Nos, a végső döntést hétfőre ígérték, azaz szombaton a Reading ellen a kapitány ott lesz a védelem közepén.

Ha pedig még ez sem lenne elég, akkor a francia és az angol sajtó gondoskodott a héten egyéb finomságokról is. A főszerepben a sérülése miatt a Clairefontane Akakdémián kezelt Hatem Ben Arfa, akire lecsapott a La Parisien nevezetű lap és megkérdezte, hogy ha úgy alakulna, lenne-e kedve a PSG-ben játszani. A tunéziai származású, de Párizs közelében született játékos a következőket válaszolta:

„A Newcaste-vel állok szerződésben, és jól érzem magam.

Először is meg kell mentenem a klubom.

Csak erre tudok gondolni. Segíteni a csapatnak és az edzőnek, aki nagyszerű. Érte is küzdeni fogunk.

Nagyszerűek a szurkolók is. Egyszer már megmentettük a klubot, úgyhogy sosem tudhatod mi lesz.

A PSG-be igazolni egy gyerekkori álom lenne. Ha lesz ilyen ajánlat, nagy érdeklődéssel fogom tanulmányozni. Ha lesz ilyen ajánlat. A ha itt fontos.”

Elnézést a darabos, szinte tükörfordításért, nyilván tudtam volna magyarosabban is fogalmazni, de direkt szóról szóra akartam fordítani az nufcblog.com által lehozott újság idézetet, mert egyéb angol hírportálok a szöveggel kapcsolatban olyan részeket tettek hozzá és vettek el, amiből egyből lehetett olyan vezércikket firkantani, hogy HBA távozni akar. Holott az én értelmezésemben egy Párizs környékén született jó kis focistától, megkérdezte egy párizsi újság, hogy adott esetben lenne-e kedve a „városa” (igencsak felpumpált) csapatában játszani. Benny pedig tett egy kitérő választ, amivel nem bántotta meg sem a francia, sem az angol híveit.

A személyes véleményem egyébként az, hogy hiába teljesít a csapat a tavalyi évhez képest 50 %-on, Ben Arfa, Krul, Cabaye, Tioté, Debuchy, Anita vagy éppen Cissé csak abban az esetben akar majd máshová igazolni, ha azt látják, hogy a feljutás óta elindult fejlődési folyamat nem csak egy pillanatra (illetve egy szezonra) állt meg. Ha azt látják, hogy a Newcastle vezetősége az anyagi kockázat minimalizálása érdekében hosszú távon a 10-15. helyre tervez. Akkor persze le fognak lépni, és mi egy rossz szót sem szólhatunk rájuk…

Jó lenne január végéig olyan bejegyzésekkel jelentkezni, amelyekben Coloccini maradása mellett be tudnánk számolni legalább egy középhátvéd és egy (de inkább kettő) csatár érkezéséről. Sajnos nem rajtunk múlik. Szívesen írnánk ilyen témájú cikkeket.

Hajrá Newcastle!

Mark29