Olvasó riporterünk jelenti: Fenerbahce - Newcastle 1:1

Az alábbi beszámoló a Newcastle Szurkoló Focicsapat - mely keretének jómagam is tagja vagyok - "idei igazolásától", egyik kedves szurkolótársamtólszármazik, aki volt olyan jó, hogy megossza velünk az élményeit. Át is adom neki a szót, illetve a karaktereket:

2012. július 21. szombat, Ritzing, Fenerbache - Newcastle felkészülési mérkőzés

Már korábban elhatároztam, hogy ha egyszer itt lesz a közelben szeretett csapatom, mindenképpen elmegyek megnézni őket.

Gondoltam, végre eljött az idő, mert a nyaralásom után, mikor hazaértem ezzel a hírrel találkoztam: Newcastle - Fenerbache mérkőzés lesz Sopronban.
Végül nem itt lett (ebbe most ne is menjünk bele, mert nem ide tartozik), hanem a határtól 15 km-re Ritzingben.

Már nagyon vártuk a szombati napot, mi azt az elvet követtük, hogy nem veszünk előre jegyet, hanem odamegyünk kora délután, és meglátjuk mi vár ránk a helyszínen.
El is indultunk a kedvesemmel Budapestről 14 óra környékén. Várhatóan 16.30-ra fogunk megérkezni, gondoltuk. Ahogy haladtunk nyugatra, egyre rosszabb, borúsabb idő lett, de ez nem tántoríthatott el bennünket a célunktól. Meg is érkeztünk, de egy kicsit később, mint gondoltuk. Távolról már látszott a stadion körvonala, de nagyon szakadt az eső.

(Ritzing, Sonnenseestadion)

Parkolni csak a környező utcákban tudtunk, mert le voltak zárva az utcák. Mikor leparkoltunk, körülöttünk csak török emberek voltak, szeretett csapatuk mezében. Kicsit furcsán éreztük magunkat, a mezeinket egyelőre a táskában tartottuk - jobb a biztonság. Bár én egy óriási England-os pulóverben voltam, tehát akit érdekelt hamar megtudta, hogy kihez húz a szívem. Szerencsére ez nem érdekelt senkit, csak jó szándékkal találkoztunk a török szurkolók részéről.

Amikor elértünk a stadionhoz, leesett az állam. Hihetetlen modern, szép stadionja van egy 4. osztályú osztrák csapatnak... A center pálya mellett, egy műfüves pálya, világítással és egy füves edzőpálya tartozott a területhez. A profi világból kaptam egy kis ízelítőt. Egy gyors motozás után már bent is voltunk a center pálya környékén. Jegyünk még nem volt, de bejutottunk. Mivel tisztességes emberek vagyunk meg sem próbáltunk belógni, csak körbenéztünk (erre nem is lett volna lehetőség, hisz a szektorokban ellenőrizték a jegyeket). Több helyen árultak gyrost, szendvicseket, üdítőt, sört, stb. Ezek után megvettük a jegyünket, darabja 25 Euroba került.
DE MEGÉRTE, DE MENNYIRE, HOGY MEG!

Nem volt helyjegy, oda mentél ahova akartál. Itt találkoztunk két magyar sráccal, akik szintén angol szurkolók voltak. Megindultunk 4-en, hogy keressünk egy szuper helyett. Először a legközelebbi lelátóra mentünk fel, ahol nagyon sok és hangos török volt. Gondoltam egy nagyot és felvetettem, hogy menjünk át a túloldalra a kispadok fölé. Mivel sok rendező állt az átjáró előtt, nem tudtam ez sikerülhet-e. Sikerült! Átjutottunk a túl oldalra, ahol szintén sok török volt. Mindenféle VIP kiírások voltak ezen az oldalon, de célunk az egyik kispad feletti viszonylag üres szektor volt (10 török volt ott). Elértük célunkat, pedig lezárások is voltak. Mint később kiderült, nagyon jó ötlet volt ide átjönni. Elfoglaltuk helyünket a 3-4 sorban, de szabadon járkálhattunk bárhova, akár a pálya közvetlen közelébe. Ekkor még 2 óra volt a meccs kezdésig és esett az eső.

Készítettünk néhány fényképet, és vártunk. Nem tudtuk melyik lesz az angol kispad. Szerencsénkre a mi oldalunkon volt. Sehol nem láttunk szarka mezben lévő embert, csak törököt, mikor a túloldalon megpillantottunk 4 csíkos mezt. Egyből felkaptuk a mezünket, hogy ők is lássák, hogy nincsenek egyedül. Közben az eső csendesedett, majd el is állt. Ekkor a játékoskijáró környékén (ami 3 méterre volt tőlünk) hirtelen nagy mocorgás történt, csak úgy nyomultak a törökök oda. Kijöttek a török játékosok, megvizsgálni a pályát. Ez minket egy-egy fotó erejéig érdekelt.

Mi a szarka játékosokat vártuk továbbra is! De egyelőre csak a személyzet tagjai jöttek ki, akik üdvözöltek minket, viccesen meg is jegyezték, hogy 4-en vagyunk 2000 törökkel szemben. :) Eltelt 10 perc, érkezett 20-30 Newcastle szurkoló is, és ekkor James Perch jött ki melegítőben elsőként. Azonnal észrevett minket, és már jött is hozzánk autogramot adni. Magától, kedvességből, profi.

Utána érkezett Tim Krul, aki szintén szignózta a mezemet, Majd kijött, Obertan, Vuckic (akinek a rokonai ott voltak), Amalfitano, Marveux, Abeid. Ők sajnos nem jöttek autogramot adni, csak üdvözöltek minket.
A következő játékos nem más volt, mint Demba Ba. A kérésünkre ő kijött hozzánk, és alá is írta a mezemet. Majd a másik új igazolásunk Bigirimana, Tavernier és Harper is előkerült. Aztán a mester Alan Pardew is megvizsgálta a gyepet.

És feltűnt Papiss Demba Cissé is. Őt is sikerült magunkhoz csalogatni, már az ő kéznyoma is a mezemen van. Aztán jöttek sorban a többiek is: Elliott, Simpson, R. Taylor, Tioté, Jonas, Gosling, Sammy, Shola, Santon, Williamson, Coloccini, S.Taylor. Közülük Jonas jött még ki hozzánk a meccs kezdése előtt és írta alá a mezemet.

Többen közös fényképeket készítettek a játékosokkal, beszélgettek (nagyon családias volt a hangulat és készségesek a játékosok).

Lassan mentek vissza az öltözőbe készülődni a meccsre, csak Krul, Amalfitano, S. Taylor és Perch maradt kint beszélgetni.

Ekkor a kedvesem egy kicsit feljebb, ment megmutatta a tollat Stevie-nek és mosolygott, mire ő otthagyta a csapattársait és kijött hozzánk. Így tőle is megvan a mezen az aláírás. Vele még egy közös képet is sikerült elcsípni. Ezúton is köszönöm Kedvesem! Elmondta, hogy ők 4-en nem fognak játszani, de itt vannak a csapattal. Williamson sem fog, mert kisebb sérüléssel bajlódik - ő a meccs után az erőnléti edzővel kocogott, futott. Csak Cabaye és Ben Arfa, és Ferguson nincs itt. Előbbi kettő az Eb miatt, utóbbi pedig sérülés miatt nem lehetett velünk Ausztriában (sajnos).

Mindenki visszament és egy fél óra múlva jöttek melegíteni a játékosok. Óriási hangzavar mellett érkeztek a törökök, akik üdvözölték szurkolóikat (akik már közel 3000-en voltak). Majd 5 perccel később érkeztek a szarkák is. A bemelegítés pörgős volt, és közel 20 percen keresztül zajlott. A korábban említett 4 játékos elfoglalta a helyét a kispadon, majd a később érkezetteknek is szignóztak, ők sem maradtak Newcastle aláírás nélkül. A bemelegítés után visszatértek a csapatok az öltözőbe, hogy bevonulhassanak, ahogy egy meccshez illik. Köszöntötték a szurkolókat és elkezdődött a mérkőzés. Ekkor már közel 300 angol szimpatizáns volt, a törökök pedig 2500-3000-en lehettek. És óriási hangulatot teremtettek az egész meccs folyamán, szuper volt.

A mi csapatunk: Elliott - Simpson, Tavernier, Coloccini, R. Taylor - Gosling, Tioté - Obertan, Vuckic, Marveux - Ba összeállításban lépett pályára.
Az első félidőben kiegyenlített játék folyt a pályán, kisebb helyzetek adódtak mindkét oldalon. A szünetben Sammy Ameobi állt be Vuckic helyére, több csere nem volt. Sammy nagy kedvvel játszott, az egyik legjobb volt.
A második félidőben mindenki pályára lépett, fel is pörgött a meccs. A második félidőben fölényben voltunk, a 75. percben érett góllá.
Mehdi Abeid szerezte a vezető gólunkat, egy pontos gurítással. Közben a lecserélt játékosok közül néhányan (Obertan, Simpson, Marveux) kidobták a mezüket a szurkolóknak. Sajnos a török gyerekek előnyben voltak, így ehhez esélyünk sem volt hozzájutni. A 90. percben a törökök egyenlítettek egy távoli lövéssel, miután a játékvezető lefújta a mérkőzést. Valahogy érezni lehetett, hogy itt a törökök nem hagyhatják el a pályát vesztesen, folyamatosan török dalok mentek, sokan voltak...

Az utolsó rohamok indultak a mezek, aláírások reményében. A pályán lévő játékosok, és a kispadon átöltözött játékosok már nem szignóztak, néhányan lepacsiztak velünk és mentek zuhanyozni. De nekünk, kedvesemmel a félidőben egy bizonyos Shola Ameobi megígérte, hogy a meccs után visszatér hozzánk. És nem felejtette el, odajött hozzánk, elkérte a tollat és csak kettőnknek aláírta a mezünket!

A meccs után még elmentünk a csapat buszához, ahol még elköszöntünk szeretett csapatunkhoz. Itt Vuckic kijött a rokonaihoz és magával ragadta Krult is, így elkészülhetett még néhány közös fotó. A többi játékos felszállt a buszba és elfogyasztotta vacsoráját, ami pizza volt. És hogy mekkora úriember Mr. Pardew, arra csak egy példa. Evés után felállt és egyesével az egész csapatnak ő osztotta ki a szalvétát... Lehetne tőle tanulni, ugye sousa...

(Pardew vezetésével távozik a csapat)

Mikorra mindenki jól lakott és elkészült a csapat a bepakolással elindultak a buszok. Még néhány integetés, aztán eltűntek a sötétben. Mögöttük a török csapatot szállító busszal, ahonnan Dirk Kuyt mosolygott a legjobban ránk. Mi is elindultunk haza, amikor néhány Fenerbache szurkolóval találkoztunk. Készült néhány közös fénykép velük, és mindenki rengeteg élménnyel indult haza.

Kicsit hosszúra sikerült, de biztosan nem minden jutott eszembe, hisz annyi, de annyi élménnyel gazdagodtunk.
Remélem egy kicsit sikerült visszaadni a szombati napon történteket. Hogy ne csak szöveges összefoglaló legyen, remélem a képek és a videók is megérkeztek.

Jó olvasást mindenkinek!

Üdv,
Király Péter
kingpeti