A hónap momentumai - február

Végre valahára! Eljött ez az idő is, sokat kellett várni rá, de kiböjtöltük: viszonylag pozitívra sikerült a csapat havi teljesítménye. Furcsa mód az utolsó téli hónap sikeredett a legsűrűbbre (7 meccs) az eddigiek közül, így a válogatási lehetőségek is megsokszorozódtak, még talán lesz is olyan jelenet, amit hiányol majd valaki.

1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Walter Zenga-díj

Davide Santon valósággal visszarobbant a csapatba januári érkezése után, gyakorlatilag minden kétkedőt elhallgattatott sokszínű és komplett játékával a védelem mindkét szélén. Kis időszakokban megjelentek rajta a minimális fáradtság jelei, de az elenyésző volt, ráadásul belekalkulálható is a maga mögött hagyott időszakra tekintve. A hónapot egy (tökéletesen megérdemelt) gólpasszal zárta le, mi pedig csak hasonló folytatást kívánhatunk tőle, és ha így lesz, sokaknak első számú kedvencévé válhat.

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Sokan még mindig utálják alulértékelik Fredy Guarínt, azonban tény, hogy már januárban is ért neki ez az "elismerés", most pedig minden kétséget kizáróan őt illeti. Meccseket döntött el egymaga, konstans formát mutatott, hátára vette a brigádot - mindig is ilyesmit szerettünk volna látni tőle, hisz a tehetsége megvan hozzá. Mentalitásával már jó ideje nincs gond, így maga mellé állította már sok kritikusát (köztük engem is). Továbbra is rukkoljon ki ilyesmivel, és akkor talán mindenki megbocsátja neki a baromságait.
Emberünk egyébként egész idényt tekintve 25 meccsen 6 gólnál és 7 gólpassznál jár már tétmeccseken, nem mostanság volt példa azon a poszton hasonlóra Inter-játékosnál.

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Most talán (a gólok száma miatt) lehetett volna szoros a verseny, de valahogy mégis egyértelmű: ismét Mauro Icardi a befutó. Az emlékezetes faszoskodása után ő is összeszorította fogait és szállította a fontos találatokat. Bár a Palermo ellen kicsit megosztó volt a gólöröm elmaradása, összességében több mint elfogadhatót nyújt immáron az egész idényre levetítve, így a Nord is könnyen kötött békét vele - főleg, miután meg is beszélték a nézeteltérést.

Sajnos ez is hozzátartozott februárhoz...

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Lukas Podolski egymás után másodjára viszi el a táncoslábú portugálról elnevezett kétes elismerést, ez egy friss igazolásnál minimum nem jó ómen. A Cagliari ellen mondjuk legalább az önbizalmát helyrebillenthette volna, ehelyett még mélyebbre ásta magát, nagyobbnál nagyobb helyzeteket hibázott - ahelyett, hogy a mérkőzést nyerte volna meg csapatának. Nagyon úgy áll a helyzet, hogy nyáron "postafordultával" dobjuk vissza Wenger papának. He knows.

5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Holtverseny alakult ki a szerzők között, de mivel Santon már kiérdemelt egy díjat, így ez egy (majdnem mindenki számára) ismeretlen horvát fiúé, Marcelo Brozovicé lett. Senki sem tudta igazán, mit is várjunk tőle, aztán egyszer csak be lett dobva a mély vízbe, és úgy futballozott, mint aki már évek óta a Serie A-ban szaladgál. Nem sok időt töltött hát az akklimatizálódással, bár most tapasztalható egy kis visszaesés, de ezt talán be lehet tudni annak, hogy sokkal gyengébb bajnokságból érkezett. Amit valószínűsítek: az "igazi Brot" még nem is láttuk játszani, csak néhány villanást tőle.

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

Az ilyen hónapok "átka": itt egyenesen hármas holtversenyben végzett Icardi Cagliari elleni kiváló csatárteljesítménye, Guarín Atalanta hálójába küldött bal lábas tekerése és ugyanő Celticnek vágott bombája. Utóbbi lett a végső győztes fontossága végett: akinek addig volt minimális kétsége a továbbjutás felől, ennél a nem mindennapi találatnál végleg megnyugodhatott.

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Amikor már csak néhány másodpercet kell kibírni és koncentrálni, és jöhetne a hosszabbítás... Na, akkor jön a Capitano, és hülyét csinál magából és az egész Interből. Ranocchia saját és társai egész meccses melóját tette tönkre ezzel a fatális, megengedhetetlen kihagyással, így az Olasz kupáról szőtt álmaink is viszonylag gyorsan szertefoszlottak.

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

Nem igénytelenség, egyszerűen sehol sem találtam, de: Carrizo Mackay-Steven ziccerénél mutatott bravúrja fontosság és esztétikum szempontjából is magas osztályzatot kaphatna. Ki tudja, ha ott, akkor nem így történnek a dolgok, készülhetünk -e most a Wolsburgra...
A videó az említett okok miatt először marad el a rovat történetében.

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Korábban már említve volt: Hernanes elkezdett pislákolni. Hogy az ehhez mért játéklehetőségét megkapja -e, még nem tudni, viszont az biztos, hogy a Celtic elleni visszavágóba csempészett egy kis Brazíliát az első fél órában bemutatott cseleivel. Fontos lenne őt a tűz közelében tartani, nagyon nagy segítség lenne tavasszal egy jó formában játszó Hernyó.

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

Roberto Mancini keveset cserél és ezeket rendszerint nagyon későn, van, hogy ki sem használja a három lehetőségét. Ennek főleg az olyan sorozatterheléseknél van jelentősége, amit februárban kaptak a játékosok, és amit jó esetben az idény további részében is élvezhetnek. Guarín és Medel egyszer-kétszer már látványosan elfogyott, de mindkettejükben nagyon bízik a sálas emberke. Ha már bizalom: Campagnaro valami egészen érthetetlen módon érdemelte ki, hogy poszton kívül szerepel folyamatosan a kezdőben, és borzolja ezzel idegeinket. A helyzetet még furcsábbá teszi, hogy emberünkkel ugye nem is lesz szerződés hosszabbítva, míg a padon ücsörög egy bal lábas brazil emberke, aki Inter-szinten egy vagon lóvéba fog kerülni. Érthetetlen, védhetetlen.

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

A 4-2-3-1 nem először bukik be az Internél, és valószínűleg nem is utoljára. Most különösen halva született ötlet volt, ugyanis a csapatnak legalább négy helyen nincs hozzá ideális embere - ennek ellenére a kezdetekkor voltak biztató jelek. A visszaesést követően muszáj volt váltani (Kálmán bá' is megmondta), és mi máshoz nyúlt volna Mancio, mint a jó öreg 4-3-1-2-höz? Egy csapásra lett normális pozíciója Medelnek, Guarínnak, Palacionak is, ezzel egy időben szállingózni kezdett néhány vállalhatóbb eredmény is. Nem kell ezt túlbonyolítani egyelőre.