Szégyelljétek magatokat!

Állítom, hogy nem kérünk sokat. Nem állítjuk a csapatot irreális elvárások elé, nem akarjuk, hogy 4-5 gólt lőve gálázzunk az aktuális ellenféllel szemben, nem is álmodunk már bajnoki címről. Mindössze csak annyit szeretnénk kapni, hogy lássunk egy olyat hétvégente, hogy akik magukra öltik az Inter szerelését, azoknak legalább annyira fontos legyen a három pont megszerzése, mint-e sorok írójának és olvasóinak. Megint leköptek minket, de már annyit kapunk, hogy szép lassan átázik a kabátunk.Állítom, hogy nem kérünk sokat. Nem állítjuk a csapatot irreális elvárások elé, nem akarjuk, hogy 4-5 gólt lőve gálázzunk az aktuális ellenféllel szemben, nem is álmodunk már bajnoki címről. Mindössze csak annyit szeretnénk kapni, hogy lássunk egy olyat hétvégente, hogy akik magukra öltik az Inter szerelését, azoknak legalább annyira fontos legyen a három pont megszerzése, mint-e sorok írójának és olvasóinak. Megint leköptek minket, de már annyit kapunk, hogy szép lassan átázik a kabátunk.

Mazzarri edzősködése alatt volt egy olyan mondás, hogy aki végignézett egy Inter meccset a bajnokságban, az gyakorlatilag látta az összeset. Ugyanaz a felállás, menetrendszerű cserék, kiszámítható játék, semmi kreativitás. Elküldtük Mazzarit, jött helyette Mancicni, erre mit látunk megint: lassúság, ötlettelenség, semmi veszélyt nem jelentünk kapura, a játékosok annyit mozognak labda nélkül, mint gyerekkorom rúgós foci bábui. A kiszámítható kezdő annyiban módosult, hogy a Torino elleni meccsen bal bekk pozícióban feltűnt Obi, míg Dodo a kispadon vacogott a pokróc alatt, Shaqiri és Hernanes között. Mancs bátyánk, a Handanovic- D'Amrosio, Vidic, Andreolli, Obi - Guarin, Kuzmanovic - Podolski, Kovacic, Palacio- Icardi kezdőnek szavazott bizalmat. Valami 4-2-3-1-es felállás akart lenni, persze Palacio inkább ék, mint középpályás, míg a bal lábas Podolski a jobb oldalról cselezgethetett (volna) befelé. Nem vagyok egy pszichológus, de árulja el nekem valaki, hogy Shaqiri mi olyat tudott tenni szerda este és vasárnap délelőtt, hogy kikerült a kezdőcsapatból? Talán bejelölte Osvaldót a facebookon? Életében először kezdő (Sampdori elleni, hétközi kupameccsen) az új csapatában, gólt lő, vezéregyéniség a pályán, cseréjénél a közönség felállva tapsolja, a mezőny legjobbja. Erre a következő bajnokin csak a kispadon jut neki hely. Nem értem a dolgot!

A másik oldalon Torino városának bikái fújtattak ránk, de elnézve Venturáék eddigi eredményeit és azt, hogy több, mint 20 éve nem győztek ellenünk Milánóban, nem igazán lett nikotincsíkos Palacioék alsóneműje. Icardi lyuksógora csak padozott, így elmaradt a kezdő sípszó előtti kínos pacsizás. Az első félidőben tulajdonképpen nem történt semmi, simán végig lehetett szunyókálni, mint bármelyik vasárnap délutáni Forma1-es futamot. Írd és mondd egyszer, azaz egyszer találtuk el negyvenöt perc alatt Padelli kapuját. Ugyanazt csináltuk, mint múlt héten, a bivalyerős Empoli ellen. Elképzelés semmi, ész nélkül ívelgetjük be a labdákat, sehol egy kényszerítő, egy szép csel már-már csoda kategóriába tartozik a csapatunknál. Annyi váratlan dolog történt mindössze, hogy Andreolli belesérült egy szerelésbe, így helyére érkezett egy Andrea, akinek Ranocchia a vezetékneve. A szünet után bíztam benne, hogy Mancini legénysége vagy két sebességgel magasabb fokozatba kapcsolja járgányt. Egy hangyányit tévedtem, ahelyett, hogy nekirontottunk volna a Torónak, inkább még a kéziféket is behúzták fiaink. Csak egy apró kérdés: Palacio még hány meccsen csalhatja nálunk a futballt? Elismerem, hogy tavaly sok pontot köszönhettünk neki, de ő a brazil VB-n valahol elveszthette a futballtudását és a becsületes megtaláló még azóta sem jelentkezett. Lehet, hogy jót tenne a tincsesnek egy kis levegőváltozás. (magyarul klubcsere) Megjött Xherdan is a sérült Ambrosio helyére, így néhány percig Kuzmanovic volt a jobb oldali védőnk. Mondjuk, ha valaki azt mondja nektek egy hónappal ezelőtt, hogy lesz olyan pillanat a bajnokságban, mikor így fog kinézni az Inter védelme: Kuzma, Rano, Vidic, Obi, akkor azért kértél volna az anyagból Te is, amit a srác szív. Közben Icardi nevelt gyerekeinek az édesapját is felzavarta a pályára Ventura, valahol érezhette az ellenfél, hogy még lehet is keresnivalójuk a Meazzában. Shaqirivel egy picit lendületesebbek lettünk, Donkor személyében újoncot avattunk (Podolski helyére jött, így Kuzma visszamehetett a középpályára), de a játékunkra továbbra is a százéves jelzős szerkezet érvényes: meddő mezőnyfölény.

Ilyenkor szokott az lenni, hogy gyengébbik csapat egy pontrúgás után, az utolsó percben megszerzi a győztes gólt. Na most a mi meccsünkön az történt, hogy a gyengébbik(?) csapat egy pontrúgást követően megszerezte a győztes gólt! (egy szögletet után Maxi Lopez, Icardi mellől, csúsztatott tovább egy labdát, a tök üresen álló Moratti Moretti meg másfél méterről bestukkolta Handának) Nem igazán szabad ezt mondani egy drukkernek, de fájó szívvel le kell írnom: Megérdemeltük ezt a vereséget! Mérhetetlenül csalódott vagyok és el kell azon gondolkodnom azon: lehet, hogy a mai és az Empoli ellen látott csapat az igazi Inter és Genoa elleni játék csak a véletlen műve volt. Persze majd jönnek a semmitmondó nyilatkozatok, hogy sajnáljuk, meg kijavítjuk, meg menni kell tovább, de könyörgöm a 10. helyen állunk és pont annyira vagyunk a kieső helytől, mint a dobogótól. Néhány hete még poénnak szántam, de most már komolyan gondolom: Könnyebb lesz megnyerni az EL-t, mint az olasz bajnokságban a BL-helyen végezni. Egy kis pozitív gondolat a végére: nagyon tetszett Donkor lendülete és tökös játéka. A többiek példát vehetnének róla!

Az ellendrukkereinknek maszturbáció mellé:

Osztályozni ilyenkor nincs nagyon mit! Donkor, Shaqiri, Handanovics átlagosnál egy kicsit jobb, a többiek meg köpjenek fel és álljanak alá!