Egy tyúklépés előre

Három pont, helyenként szellemes játék, pár biztató egyéni teljesítmény. Nagyjából ennyinek lehet örülni a Fiorentina elleni 2-0-ás siker kapcsán, melytől azért annyira ne vágja hanyatt magát senki: talán a lilák voltak idén eddig a legharmatosabb produkcióval kirukkoló ellenfeleink.Három pont, helyenként szellemes játék, pár biztató egyéni teljesítmény. Nagyjából ennyinek lehet örülni a Fiorentina elleni 2-0-ás siker kapcsán, melytől azért annyira ne vágja hanyatt magát senki: talán a lilák voltak idén eddig a legharmatosabb produkcióval kirukkoló ellenfeleink.

Ranieri a Julio Cesar - Maicon, Lucio, Samuel, Nagatomo - Faraoni, Thiago Motta, Cambiasso, Coutinho - 7 Pazzini, 22 Milito, 4-3-1-2-szerű felállásban zavarta ki a pályára a csapatot.

Az első percekben azonnal komoly nyomást helyeztek a fiúk a Montolivo és Jovetic nélkül felálló firenzeiekre. Coutinho remekül mozgatta a csapatot, agilisan és legfőképpen szellemesen játszott, egy Boruc bravúr fosztotta meg a vezető góltól. Ismételni tudom csak önmagamat: egy-egy gyengébb meccs ellenére (mint pl. a szerdai BL-találkozó) Sneijder hiányában szinte kötelező lenne ezt a srácot játszatni. Már a tavalyi évhez képest is szembetűnő a fejlődése és még mindig pofátlanul fiatal.

A gólzápor elmaradásának oka persze kitalálható, a csatársort alkotó usual suspectek nem sokat csináltak. Milito már legalább ziccerbe sem kerül, hogy elszúrhassa, Pazzo pedig két eszeveszett helyzetet rúgott bele a kapusba a meccsen, ehhez képest a vezető gólnál egy sokkal nehezebb szitut oldott meg pimaszul. Ez, és a felíveléseknél megszokott labdamegtartásai, illetve kiharcolt faultjai pozitívumok, de nagyon nagy szükség lenne a jobb helyzetkihasználására.

A hátsó alakzatba visszatért Maicon, aki azonban egyrészt még nagyon tompa volt, másrészt a vendégek egyetlen épkézláb támadó fenyegetését jelentő Vargas jelenléte miatt csak óvatosan merészkedett előre. A túloldalt kedvenc kamikazénk rohangált fel-alá, aki a bal oldalunk hangsúlyosabb támadójátéka miatt több szerephez jutott, és valamivel kevésbé is volt szar, mint eddig (a gól persze vakszerencse volt), de az hűen tükrözi a szélső játékunkat, hogy az első félidőben a legjobb beadásunk Lucio nevéhez fűződött.

A második gól után a Mister nekikezdett a tinkeringnek, Coutinho és Milito helyére Muntari és Zarate érkeztek. Az argentin csak annyira volt haszontalan, mint általában, Muntari pedig amúgy is már régóta a no comment kategória. (Ha a télen meg akarunk szabadulni tőle, a 77. percben történteket tanácsos lesz kivágatni az összefoglalókból.)

Az utolsó percekre aztán lankadt a figyelem és a Fio is kicsit merészebben ment előre, így érkezett pár veszélyesebb beadás a 16-oson belülre, de összességében komoly körömrágásra nem adott okot a lilák támadójátéka. Ebben persze szerepe volt a stabil középpályának is, ahol Capitano hiányában Faraoni volt az, aki fel-alá tepert, és egy-egy rutintalan hibától eltekintve jól is tette a dolgát. Faraoni a fiatalok közül eddig messze kiemelkedik azzal, hogy stabilan teljesít, pedig már több poszton is játszott. Nagyon reméljük, hogy nála nem fogy el a kezdeti lendület, mert az öregekből - Zanettit leszámítva - pont a nála tapasztalható lendületesség hiányzik. Nagy küzdő, de fizikailag még erősödnie kell, Vargasról egyszer úgy pattant le, hogy még nekem is fájt a TV előtt, de rá jellemzően (és a csapatra idén általában egyáltalán nem jellemzően) végül abból a párharcból is ő jött ki győztesen.

A győzelemmel szépen sikerült a megemlékezés a 10 éve elhunyt Peppino Priscóra, a bezsebelt 3 ponttal pedig vesztett pontok tekintetében 8 bogyóval vagyunk a 3-4. helyet holtversenyben birtokló Milan-Lazio páros mögött. Ugyan - mint arra a bevezetőben is utaltam - nem kell hanyatt esni a szombati meccstől, mert olyan érzése volt az embernek, hogy a Fiorentina reggelig sem rúgna gólt - ami azért nagy szó a védelmünk ellen - de néhány biztató teljesítmény miatt azért hadd örüljünk, nomeg egy simának mondható bajnoki győzelem is ritkaságszámba megy idén. Némi további javulással és kis szerencsével be lehetne húzni a télig hátralévő három bajnokit, és akkor talán majd a bejgli is jobban csúszik minden nerazzurronak.