Nehogy megint csodaország legyen

Szerte Németországban 1997. május 21-ét emlegetik a lapok és a szurkolók egyaránt, ha szóba kerül az Inter és a Schalke ma esti mérkőzése. Germán szemellenzőt viselve teljesen érthető: a 14 évvel ezelőtti UEFA-kupa döntő visszavágóján az Eurofighterek - ahogy akkor hívták a gelsenkircheni munkáscsapatot - végrehajtották a Wunder von Mailandot (a berni csoda mintájára milánói csodát), azaz esélytelenebbként a San Siroban tizenegyesekkel kaparintották meg a trófeát. Rendhagyó beharangozónkban felidézzük a korabeli várakozásokat és összehasonlítjuk az akkori Intert az akkori Schalkéval, a mai kék-fekete brigádot a mai királykékkel.Szerte Németországban 1997. május 21-ét emlegetik a lapok és a szurkolók egyaránt, ha szóba kerül az Inter és a Schalke ma esti mérkőzése. Germán szemellenzőt viselve teljesen érthető: a 14 évvel ezelőtti UEFA-kupa döntő visszavágóján az Eurofighterek - ahogy akkor hívták a gelsenkircheni munkáscsapatot - végrehajtották a Wunder von Mailandot (a berni csoda mintájára milánói csodát), azaz esélytelenebbként a San Siroban tizenegyesekkel kaparintották meg a trófeát. Rendhagyó beharangozónkban felidézzük a korabeli várakozásokat és összehasonlítjuk az akkori Intert az akkori Schalkéval, a mai kék-fekete brigádot a mai királykékkel.

"Mister Hodgsonnak fontosabb az UEFA-kupa, mert ő idény végén távozik Milánóból és addig szeretne valamilyen titulust nyerni. Moratti elnök úrnak viszont fontosabb a Bajnokok Ligája, mert az jövőre sokkal több pénzt jelent, de neki az UEFA-kupa is nagyon fontos - így fakadt ki Youri Djorkaeff, aki arra utalt, hogy néhány nappal az idény vége előtt még mindig nem sikerült eldönteni a klubnál, hogy a két elérhető cél közül melyiket érdemesebb össztűz alá venni.

Ahogy az örmény származású francia támadó középpályás utalt rá, az angol edzőnek a kupadöntő a fontosabb. Bizonyítékul a Roma (!) elleni idegenbeli bajnokit gyakorlatilag feláldozta, pihentette az Inter legjobb formában lévő játékosai közül Djorkaeffet és Zanettit, míg Anglomát és Sforzát fel se ültette az örök városba indult gépre - vagyis gyakorlatilag lemondott a győzelemről.

A visszavágóra már több mint egy héttel a kezdő sípszó elkelt mind a 85 000 jegy, amivel becslések szerint új bevételi csúcsot állít fel az Inter 5.5 millárd lírával (akkori árfolyamon 600 millió forint - a szerk.). A lelátón a klub kifejezett meghívására ott lesz Benito Carbone és Gianluca Festa is, azok a játékosok, akik idény közben szerződtek Angliába, de két illetve négy mérkőzés erejéig részesei voltak a menetelésnek. Ezenkívül még egy meglepetést tartogat a vezetőség: elképzelhető, hogy a helyszínen szurkol a csapatnak Nwankwo Kanu, az egyesület 20 éves olimpiai bajnok csatára, aki az idényben egyetlen hivatalos mérkőzésen sem vehetett részt szívbillentyű-zavarok miatt. Hodgson rajta kívül nem számíthat a sérült Marco Brancára és Massimo Tarantinora, valamint az eltiltott Fabio Galantéra sem.

Forrás: Nemzeti Sport, 1997. május 21.

A spanyol Garcia Aranda játékvezetése mellett végül az alábbi 22 férfi futott ki kezdőként a szép zöld gyepre:

Inter: Pagliuca - Bergomi, M. Paganin, Fresi, Pistone - Zanetti, Ince, Sforza - Djorkaeff - Ganz, Zamorano
Schalke: Lehmann - Linke, Thon, de Kock - Latal, Nemec, Eigenrauch, Müller, Büskens - Wilmots, Max.

És hogy milyen játékerőt képviseltek ezek a játékosok akkor? Nézzük!

A nagy összehasonlítás I.

Massimo Paganin-Thomas Linke (2)

Két tipikus vérszívó emberfogó, akik a budira is követték a kiszemelt áldozatot. Linke később a Bayern Münchenben és a válogatottban jutott meghatározó szerephez, de nem kizárólag ezért nyeri a párharcot.

Salvatore Fresi-Johan de Kock (x)

Rendre a válogatott környékén poroszkált a több poszton (középhátvéd, emberfogó, védekező középpályás) bevethető Fresi, végül megrekedt egy közepesnél kicsit jobb szinten. Holland ellenfele tipikus mintapéldánya a határozott, jó felépítésű, levegőben dózeroló, hajtós, nem túl labdaügyes Bundesliga-védőnek.

Amint látható, Zanetti annyira vékony volt, hogy lötyög rajta a mez

Javier Zanetti-Radoslav Latal (1)

Pupi ekkor Traktor már volt, Capitano még nem. A mai kor gyermekének talán furán hangzik, de jelenlegi versenysúlyánál 5-6 kilóval könnyebb későbbi legenda a 2011-es változatánál is többet szólózott. A cseh zakatolóembert nagyon kedvelték a Parkstadionban, hiszen személyében egy tipikus, német fociba illő 90 percre programozott rakkológépet kaptak.

Ciriaco Sforza-Jiri Nemec (x)

A svájci szépfiú egy idényt töltött Milánóban, mély nyomokat nem hagyott. Afféle szervezni is képes védekező középpályásként lehetett rá számítani (inkább nem). Nemec jellemzéséhez nyugodtan kölcsönvehetjük a honfitársáról írtakat azzal a pici különbséggel, hogy ő középen játszott és valamivel több kreativitással bírt.

Paul Ince-Yves Eigenrauch (1)

Az angol a Manchester United sztárjaként jött egy évvel korábban az Interbe és posztján a Serie A egyik legjobbjaként emlegették. Labdaszerzései, második hullámban jól időzített kapu elé érkezései miatt Hodgson egyik kihagyhatatlan eleme volt. A kozák fegyőr kinézetű Eigenrauch érdekes beszédstílusán kívül kevés dologban emelkedett ki. Egy valamit nagyon tudott: küzdeni.

Youri Djorkaeff-Andreas Müller (1)

A jó Yourit különösebben bemutatni nem kell: az Inter akkori legnagyobb csillagaként irányítóként, visszavont támadóként vagy ékként egyaránt világklasszis teljesítményt tudott nyújtani. Müllerről ezzel szemben a tejberizs-reklám ugrik be csak (Alles Müller, oder was?)

Alessandro Pistone-Mike Büskens (X)

Két balbunkó hasonló képességekkel. A belső védőként is bevethető Pistone inkább hátvédként jeleskedett (mihez képest persze), Büskens a 3-5-2 -be lett kitalálva mészcsíkot koptatni.

Maurizio Ganz-Marc Wilmots (x)

A szintén "poszt-polihisztor" belgát inkább Djorkaeff-fel kellett volna párba állítani, de akkor meg hülyén nézett volna ki a Müller kontra Ganz verseny. Wilmots harcos kis futballista volt, nagyrészt visszavont támadóként flangált, ezzel szemben Ganz korának Pippojaként leskelődött a tizenhatos környékén kiugrásokra várva.

Ivan Zamorano-Martin Max (1)

A Real Madridból érkezett Helikopter spanyolországi gólérzékenységét Itáliába nem tudta átültetni sajnos, ennek ellenére szerette a Meazza a közönsége a relatíve alacsony termetű fejelőkirályt. Max néhány jó idénytől eltekintve egy közepes Bundesliga csatárként lett elkönyvelve.

Ha most én lennék Benjamin Linus, megtekerném a sziget kerekét, hogy jópár idősíkot átugorva 2011-be küldjem az olvasót.

Hopp, sikerült.

Pici hasonlóság felfedezhető az Inter 14 évvel ezelőtti és mostani helyzete között. No nem az edző idény végi távozására utalok (bár ki tudja...), hanem a Djorkaeff által említett "bajnokság vagy kupa" kérdésre. A riherongy milánói derbit követően sokan temetik a csapat scudetto-esélyeit és azt mondják: koncentrájunk inkább a Bajnokok Ligájára. Mindenesetre a Schalkén túljutni kötelező feladat, ha másért nem, hát a szombati gyalázatért minimum tartoznak annyival a kis tündérbogaraink, hogy a keddi odavágón a belüket széthajtva szerzik vissza az utóbbi években szépen elkényeztetett közönségük szerelmét.

A mutatóujjával szájat piszkálni feltűnően ügyesen tudó trénernek ismét Lucio nélkül kell összetákolnia a roskatag védelmet, vagyis könnyen a kezdőben találhatja magát Cordoba. Jujj. A középpályán változást vizionálnak: kikerülhet Motta, helyét Sztankovics veheti át, és amennyiben Chivu játszik, Zanetti ezúttal egy sorral előrébb zakatolhat a Matip-Papadopulosz csikóduó között. A támadószekcióban Pazzini hiánya miatt az egyetlen kérdőjel Eto'o ékpárjánál tátong: Milito vagy Pandev.

Lehet, hogy herpesze van?

- "Tudom, hogy a Schalke nem szerepel valami jól a bajnokságban, de még állnak a Bajnokok Ligájában, ami nem a véletlen műve, így nem szabad őket lebecsülnünk. A sok hiányzójuk (Gavranovic, Kluge, Huntelaar, Moritz, Pander) ellenére jól teljesítenek, képesek megtalálni az összhangot, mint ahogy tették ezt a Bayern elleni Német Kupa-elődöntőben. Igen, edzőként még nem nyertem hazai pályán BL-meccset, de nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget. " - ezek Leonardo szavai az utolsó vacsora sajtótájékoztató előtt.

Ha minden a tervek szerint alakul, az angol Atkinson játékvezető az alábbi 22 férfi társaságában vonul ki a fűre:

Inter: Julio Cesar - Maicon, Cordoba, Ranocchia, Chivu - Sztankovics, Cambiasso, J. Zanetti - Sneijder - Pandev, Eto'o.
Schalke: Neuer - Ucsida, Höwedes, Metzelder, Sarpei - Matip, Papadopulosz - Farfan, Baumjohann - Raúl, Edu.

Maradva a fentebb bevált formulánál, vizsgáljuk meg posztonként, ki mit tud.

A nagy összehasonlítás II.

Julio Cesar-Manuel Neuer (1)

A világ egyik legjobb kapusa mostanában bizonytalankodik. A világ egyik leendő legjobb kapusa szintén.

Maicon-Ucsida Acuto (1)

Bár a tavalyi Kolosszustól messze elmarad, a szimpi kis japótól levágott lábfejjel is jobb a brazil.

Andrea Ranocchia-Benedikt Höwedes (1)

Két, pályája elején járó, néha-néha hibázgató középhátvéd közül a mi fiúnkat érzem erőteljesebbnek.

Iván Cordoba-Christoph Metzelder (x)

Mindketten rutinosak, mindketten könnyedén tudnak facepalm-ot kiváltani a szurkolókból.

Cristian Chivu-Hans Sarpei (1)

Nem a román nevét tetováljuk a mellkasunkra, de egy 34 éves ghánai cserehátvédet azért lever.

Esteban Cambiasso-Joel Matip (1)

A tejfelesszájú kameruni idővel ott lehet posztján a Bundesliga legjobbai között, egyelőre még túl nagy falat neki egy Cambiassóval vívott párbaj.

Javier-Zanetti-Kirjakosz Papadopulosz (1)

Kell-e koptatnom a klaviatúrát?

Dejan Sztankovics-Jefferson Farfán (x)

Sántít az összehasonlítás, igen. Nem ugyanaz a poszt, valóban. A szerb jelenlegi formája miatt bátorkodom kihozni döntetlenre.

Wesley Sneijder-Alexander Baumjohann (1)

A Bayern-nevelésű német karmester fiú képtelen stabilan meghatározó lenni a Schalke kezdőjében, úgyhogy fölösleges tovább küszködni a szavakkal.

Samuel Eto'o-Raúl (1)

Néhány éve megosztoztak volna a pontokon.

Goran Pandev-Edu (1)

A müncheni hős hullámvasutas teljesítménye ellenére is veri a csak útlevele alapján brazil támadót.

Több párhuzamot felfedezhetünk a 14 évvel ezelőtti és mai találkozó kapcsán. Akkor és most is úgy vélték az okosok, az Internek a nemzetközi kupára kellene fókuszálnia. Akkor és most is úgy vélték az okosok, az Inter szinte minden poszton jobb egyénileg a Schalkénál. Akkor a németek meglepetésre diadalittasan távoztak. Most?

A Nemzeti Sport beharangozója ide kattintva olvasható.