Megsárgult papírlapok - Hajtanak, mint a bolondok

A héten évfordulót ünnepelt Massimo Moratti: tizenhat esztendővel ezelőtt tette le ülepét az Inter elnöki székébe. 1995 tavaszán a tulajdonosváltást követően felpezsdült az élet Milánó kék-fekete felében, a csapat szárnyalt, a játékosok igyekeztek benyalni az elnöknek az új szerződésért. No meg persze tekintélyes bevásárlólista lapult az olajmágnás zsebében: hogy kiket akart az Interbe csábítani és mi történt a 94/95-ös bajnokság második felében, kiderül a mai megsárgult papírlapból.A héten évfordulót ünnepelt Massimo Moratti: tizenhat esztendővel ezelőtt tette le ülepét az Inter elnöki székébe. 1995 tavaszán a tulajdonosváltást követően felpezsdült az élet Milánó kék-fekete felében, a csapat szárnyalt, a játékosok igyekeztek benyalni az elnöknek az új szerződésért. No meg persze tekintélyes bevásárlólista lapult az olajmágnás zsebében: hogy kiket akart az Interbe csábítani és mi történt a 94/95-ös bajnokság második felében, kiderül a mai megsárgult papírlapból.

Sosa, maga nem tud leszokni a góllövésről?
- Remélem, az Inter nem szokik le Sosáról.
Gólja után rögtön megcsókolta az Inter mezét...
- Sok ilyen mezt szeretnék még megcsókolni.
Milyennek képzeli az Intert jövőre?
- Ruben Sosával a csatársorban.

A San Siro stadion öltözfolyosóján érdekes párbeszéd folyt vasárnap délután, az Inter-Genoa (2-0) bajnoki mérkőzés után. A varázslatos gólt szerző uruguayi támadó (négy védőt cselezett ki) minden mondatával jelezte: álmai netovábbja, hogy a kék-fekete klub vezetői meghosszabbítsák nyáron lejáró szerződését. Az apró termetű dél-amerikai olyan megszállottan ismételgette a fenti mondatokat, mint annak idején idősebb Cato, aki így fejezte be beszédeit a római szenátusban: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. (Egyébként javaslom Karthágót elpusztítani.)

A pun háborúkban Róma nemcsak elpusztította Karthágót, de a földet sóval beszórva gondoskodott arról, hogy a városállam soha ne támadjon fel romjaiból, így a kétezer évvel ezelőtt élt politikus elérte célját.

Ruben Sosa és a punok

Ruben Sosa esetében már kevésbé vagyunk biztosak ebben. Az Internazionalénál két hónappal ezelőtt bekövetkezett tulajdonosváltás hatására ugyanis meglehetősen felélénkült a hangulat. Amióta Massimo Moratti, a hatvanas évek legendás elnökének, Angelonak a fia megvette Ernesto Pellegrinitől a többségi részvénypakettet, minden játékos azért küzd, hogy kivívja az új presidente megbecsülését.

Moratti már többször kijelentette: "A júniusig hátralévő hetek-hónapok arra lesznek jók, hogy a klub többi vezetőjével együtt egyenként mérlegeljük a játékosok helyzetét, eldöntsük, hogy ki marad és kinek kell mennie az Intertől."

Az elnök szavait senki sem értette félre, bár sokan hajlamosak kisebb fajta csodát emlegetni: az Inter hét forduló óta veretlen, amióta Moratti az első ember, még nem vesztett bajnokit. A milánói La Gazzetta dello Sport érdekes kimutatása szerint a 20. és a 26. játéknap között az Inter szerezte a legtöbb pontot a campionatóban, 17-et, szemben a Juventus 16-jával és a Milan 15-jével.

A csoda magyarázata azonban roppant egyszerű: a játékosok úgy hajtanak, mint a bolondok, hogy megszolgálják a szerződéshosszabbítást. Sosa már említett esete is csak azért különös, mert a szurkolók megőrülnek az uruguayiért, míg a klubvezetők nem igazán rajonganak a meglehetősen szabadszájú támadóért. Moratti már többször nyilatkozta: "Sosa ne az újságokon keresztül üzengessen nekem, a pályán bizonyítsa be, hogy helye van az Interben. "

Sevilla gyönyörű város...

Nos, vasárnap Rubén csodálatos góllal tett eleget az elnök kérésének, majd a bevezetőben idézett párbeszédben folytatta a hadjáratot szerződésének meghosszabbítása ügyében. Persze, önmagában a zseniális találat aligha lesz elegendő, annál is inkább, mert az Inter - az elnök bevallása szerint - jelenleg legalább tíz világhírű támadót figyel. Közülük a legjobban Davor Suker, a Sevilla horvát csatára tetszik Morattinak: "Suker nagyon jó játékos, elképesztő könnyedséggel éri el találatait. Szeretnénk elcserélni őt Sosára, de nem tudjuk, hogy a Sevilla mit szól az üzlethez."

Sosa válasza egy percet sem késett: "Sevilla gyönyörű város, ráadásul a spanyol bajnokságot is meglehetősen jól ismerem" - mondta huncutul mosolyogva, majd meglobogtatta a nyakában lógó "Moratti elnökkel újra nagy lesz az Inter" - feliratú sálját.

Ami a többi támadót illeti, első helyen Eric Cantonát, a Manchester United francia játékosát kell említeni. A (nemcsak a pályán) meglehetősen kiszámíthatatlan csatár ezekben a hetekben büntetését tölti, amit azért szabtak ki rá, mert egy bajnoki találkozón verekedésbe keveredett egy őt becsmérlő szurkolóval. A gall büntetése 120 óra közmunka, amelynek keretében futballra kell oktatnia Manchester körzetének nebulóit. Cantona már el is készítette programját, április 18-től minden délután négy órában foglalkozik majd a fiatalokkal azért, hogy május végére, június elejére "letudja" a büntetését. S hogy miért e nagy sietség? Szeretne az idény végére megszabadulni angliai kötelezettségeitől, hogy szabadon igazolhasson Milánóba, az Interhez. A MU elnökének, Martin Edwardsnak természetesen esze ágában sincs elengedni a játékosként a legkiválóbbak közé tartozó franciát, bár többször elmondta: nem hajlandó őrült összeget fizetni azért, hogy az iparvárosban tartsák a közönségkedvencet.

Bergkamp a Villára kacsingat

Az Aston Villa vezetői viszont akár hatmillió fontot (kb. tízmillió dollárt) is szívesen fizetnének azért, hogy Dennis Bergkamp bordó-kékben rúgja a labdát. A hollandról azonban Moratti kijelentette: nem eladó, még akkor sem, ha Itáliában hétről-hétre látható teljesítménye messze elmarad attól, amit az Ajaxban és a narancsmezes válogatottban rendszeresen bemutatott. Bergkamp mindenesetre megpróbálta néhány nyilatkozattal alátámasztani esetleges átigazolását. "Az olasz futball túl defenzív, nem nekem való. Angliában alighanem jobban érezném magam... "

A másik németalföldi, Wim Jonk már nem tartozik az "érinthetetlenek" közé, az ő ügyében éppen a múlt hét végén járt Milánóban menedzsere, Rob Jansen. A meglehetősen szűkszavű prokurátor csak annyit mondott az újságíróknak: "Bergkamp biztosan marad kék-feketében, Jonk esete kevésbé egyértelmű. Az ő sorásról júniusban döntünk majd. "

Az Internazionale három tényleges és néhány lehetséges külföldijéről ejtettünk már szót, van azonban még egy légiós, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Darko Pancsev, a kék-feketék macedón támadója boldogan költözne néhány házzal odébb, ha...Ha az Inter végre megtérítené az érte járó - s a Jugoszláviát sújtó gazdasági embargó miatt még mindig ki nem fizetett - közel tízmillió dolláros vételi összeget a Crvena zvezdának...

Forrás: Nemzeti Sport, 1995. április 12.

Emlékek: - Egy barátom dugta az orrom alá jó 16 évvel ezelőtt a Nemzeti Sport ezen számát, mondanom sem kell, kidüllett szemekkel olvastam el a cikket - legalább tízszer. Ugye akkoriban az információk kb. így jutottak el internet és sportcsatornák hiányában a hírekre kiéhezett szurkolóhoz. Annyira szerelmes voltam ebbe az irományba, hogy másnap délután a szüleimmel Nyíregyházára mentünk vásárolni addig-addig járva az újságos standokat, míg az egyiknél megtaláltuk az egy nappal ezelőtti szám utolsó darabját. Az eladó bácsi vissza is kérdezett: biztos a tegnapi kell?
A csapatról: Sosát (aki végül Dortmundba igazolt a szezon végén) nagyon szerettem, játéka Messi (gyengébb kiadásban persze...) és Recoba keresztezése volt nagyjából. A sztárként érkezett Bergkampot kimondva-kimondatlanul az Inter Van Bastenjének szánták, ehhez képest nagyjából a Fradi Igor Nicsenkója lett. (Róla - mármint a hollandról - később külön poszt lesz). Sajnos sem Suker, sem Cantona nem lett végül az Inter játékosa. Nagy kár, mert az idegbeteg felhajtott gallérossal ellentétben a horvátot roppantul csíptem. Elegáns stílusa a Real Madrid vezetőinek is megtetszett, mert kicsivel később ott kötött ki...

Korábbról:

Nem ízlett a kamilla
Derbi - csak vesztesekkel
Roberto Carlos: Az Inter bajnokcsapat lesz
Megtört az olasz átok