2010/2011 Első fele - A spanyol ősz

A tavalyi csoda után, mindenképpen egy nagynevű bizonyított edzőt szeretett volna az Inter vezetősége. A favoritok Fabio Capello, Guus Hiddink és Josep Guardiol voltak, de egyikőjüket sem sikerült megszerezni. Kapóra jött Rafael Benitez menesztése a Liverpooltól. Mivel megfelelt a kritériumoknak, az Inter lecsapott rá. Ugyan voltak kétségek vele kapcsolatban, de mindenki optimistán állt az új szezon és korszak előtt.

Azt lehetett tudni, hogy Benitez relatíve kényszer megoldás volt (és a nem túl impozáns liverpooli menedzser időszakának is köszönhetően), nem is itták úgy a szavait mint José Mourinhonak két évvel ezelőtt. Benitez szeretett volna igazolni egy - két embert ami alapvető privilégiuma lett volna, de Morattiék a gazdasági stabilitását tartották előbbre - ami tegyük hozzá nem volt hülyeség, mivel a Moratti-érában először produkált a klub jelentős profitot, 100 millió euró körüli összegben - ezért az igazolások elmaradtak, de Benitez így is páholyban érezhette magát a Serie A, de talán a kollektív európai klubviszonyokat tekintve is. A koncepció úgy nézett ki, hogy az elnök a tavalyi év után engedett célfutballból és végre valahára látványos játékot szeretett volna viszont látni imádott csapatától. Benitez ebben teljesen készséges volt, tökéletes volt az összhangban abban, hogy egy új Intert kell létrehozni aki dominál a mérkőzéseken és a defenzív játék helyett attraktív futballal szórakoztatja a nagy érdeműt.

A felkészülési mérkőzések relatíve jó híreket hoztak, Benitez debütálása sikeresen kezdődött, az Olasz szuperkupában az AS Roma csapata felett aratott 3-1es győzelmmel. Bár még annyira az elején tartott a történet, a mérkőzésből nem sok tudatos momentumot lehetett leszűrni. Jött az első nemzetközi megmérettetés és az első pofon is, amitől addigra jócskán elszokott a két-fekete érdekeltségű focikedvelő társadalom. Az Atlético Madrid ellen 2-0 arányban elvesztett mérkőzésen rég látott erőtlen és gyenge produktummal jelentkezett a most már Benitez által irányított társaság. Az Európai Szuperkupa egyébként szűz trófea lett volna az Inter vitrinjében.

A bajnokság a szokásos módon kezdődött 0-0 ás döntetlen ért el a csapat Bolognában. Azért nevezhető szokásosnak mert zsinórban a negyedik szezonnyitó X-je volt a csapatnak. Ekkor már apránként felfedezhetőek voltak Benitez kéznyomai a csapaton, a feltolt védelemmel képében és az egész pályás letámadás is elszórtan tetten érhető volt az Inter játékában. A BL kissé nyögvenyelősen kezdődött, bár az idegenben elért 2-2 a Twente ellen nem rossz eredmény. A csapaton viszont már ekkor érezni lehetett, hogy valami nem a régi. A bajnokságban ekkor még minden a legnagyobb rendben volt. Az Udinesét és a Barit otthon, a Palermo elleni rangadót viszont idegenben hozta kék-fekete társulat. Itt már kézzel foghatóan más rendszerben játszott az Inter, a rengeteg taktikai pontatlanság ellenére az eredmények jöttek. Majd apránként jött a fekete leves. A Roma elleni rangadón Benitez annyira ráhelyzkedett a 0-0ra, hogy Maicon és Lucio díszkiséret formájában nézte végig, ahogy Vucinic gyönyörű csukafejessel szerzi meg mind három pontot a Romanak az utolsó percben.

Bosszantó és szokatlan szituáció volt ez, az Inter szimpatizánsok életében. Ennek tökéletes enyhítésére szolgált a Werder Bremen legázolása 4-0al. Bizakodva várta az Inter a Juve elleni derbit. Jött az addig 5 meccsen 9 gólt kapó Juventus. Tökéletes esély lett volna a Roma elleni botlás kijavítására. A gyenge színvonalú mérkőzés 0-0ás végeredménnyel ért véget. Ekkor már egyértelművé vált, hogy Benitez nem az a megátalkodott megalomán mint Mourinho volt, nem akar minden meccset megnyerni és ha ehhez hozzávesszünk a törvényszerű botlásokat, sejteni lehetett, hogy necces idény előtt állunk, ha ez a dolog nem változik meg. Olyannyira nem változott semmi, hogy a Cagliariban elért győzelem olyan vérlázító játékkal született meg, hogy az ember kis túlzással szégyelte magát a produktum miatt. Sokadszorra mentette meg Eto'o a csapatot.

A Spurs földbe döngölését is sikerült semmisé tenni 5 perc alatt bekapott 3 góllal a hosszabbítás perceiben. Az ekkoriban tetőző sérüléshullámról nem kívánnék komolyabban foglalkozni, mindenki ismeri a szituációt. Továbbá elég aggasztó volt több kulcs játékos kilátástalan formája, Milito, Maicon, Sneijder, Cambiasso szörnyen maga alatt nyújtott, hosszú-hosszú fordulók alatt alig volt értékelhető egyéni teljesítmény, kivéve az élete formájában futballozó Samuel Eto'ót, a rendíthetetlen Luciót és az örök agilis Stankovic is kivételt képzett ez alól.

A Sampdoria ellen megmentett hazai X majd a genoai futball gyilkosság ahol megint vállalhatatlan játékkal győzött a csapat, apokaliptikus vizíokat generált az Inter szurkolók szürke állományában. A mélypont el is érkezett 5 nyeretlen meccs köztük a megalázó Spurs vereség, a hazai pályán kínosan elvesztett milánói derbi, a Chievo elleni porig égés, Eto'o 3 meccses eltiltásával nyakon öntve, illetve a 2 újonccal (Lecce,Brescia) való szégyenteljes 1-1ek, nálam konkrétan teljesen kitették Benitez hitelét.

A vezetőség is a maga stílusában lázadozott Benitez ellen, a Twente elleni hazai BL-meccs vízválasztó volt a spanyol tréner számára, ennek ellenére sikeresen abszolválta. A Parma otthoni 5-2es leverése után úgy érezte az ember, hogy valami mintha megmozdult volna és valamerre tart a csapat. Ezt Benitez nem így gondolta, és elkezdte értékelhetetlen nyilatkozatokkal tovább borzolni a kedélyeket, ami végül a veszte is lett. Előbb a Laziotól sikerült nagyon simán kikapni, ami közel egy évtizede nem sikerült a világoskék sasoknak. A Werdertől elszenvedett súlyos vereség előtt még 10ből 10es fontosságúnak titulálta a mérkőzést, majd a nagy zakó után elintézte annyival, hogy nem is volt fontos a meccs. Miközben a Spurs döntetlent ért el a Twente vendégeként, ezáltal esélye lett volna megszerezni a csoport elsőséget az Internek.

Benitez szerint ez nem fontos, meg is kapta a tavalyi BL-döntős Bayern Münchent a csapat. Valószínű azért nem zavarta Benitezt hol végez a csoportban az Inter mert sejtette, hogy nem az Ő gondja lesz tavasszal felkészíteni a társaságot az oda-visszavágós párharcara. Ekkora már kimondottan tele volt a tudata mindenkinek a Benitezzel. A Klub VB elött már Moratti utalgatott erre - arra, de hiába a magabiztos győzelmekkel elhódított (két 3-0) Világkupa-Siker, Benitez azt a vékony szalmaszálat is elvágta ami a klubhoz kötötte. A sajtón keresztül követelöző hangvételben üzent Morattinak. Ki is csapta a biztosítékot, Benitez napokon belül repült, és hasonlóan rövid időn belül ki lett nevezve Leonardo.

A fiatal brazil trénerrel egy külön posztban szeretnénk majd foglalkozni ezért itt nem taglalnánk bővebben az Ő szituációját. Beniteztől érzésünk szerint, hamarabb is meglehetett volna szabadulni, de még időben történt a váltás. Leonardo papíron nem feltétlenül előrelépés, de ezt majd az idő eldönti. A csapat gyengébb szereplésében egyértelműen Benitez vonható felelősségre. Leonardonak érzésünk szerint nem kell erőn felül teljesítenie és kiemelkedő munkát végeznie ahhoz, hogy az Inter újra versenyben legyen a bajnoki címért. Sok sikert kívánunk neki.