Cagliari - Inter 0:1 - Aranyeső a tévénézőkre

Estére lesz BL beharangozás is, de egyelőre a hétvégi bajnokiról próbálunk valami érdekeset mondani, ha már nézni olyan kurva unalmas volt Az ilyen meccsekre mondja benito, hogy Rafa nem szeret téged. Nos, őt lehet, hogy tényleg nem, de minket azért szeret, és mindenáron bajnoki címet akar nyerni nekünk. Ennek érdekében - ha az ésszerűség és a célszerűség megkívánja - hajlandó egy teljesen passzív felállásban pályára küldeni a srácokat, magasról levizelve azoknak a véleményét, akikfocit akarnak nézni a vasárnapi ebéd után, viszont nem feltétlenül érdekli őket, hogy bajnok lesz-e az Inter. Olyan magasról, hogy egy kevés sajnos azokra is fröccsen, akik ugyan szeretnék, ha az Inter bajnok lenne, de azért azt is szeretnék, ha lenne foci a tévében az ebéd után. Rafa ugyanis ránézett a Cagliari korábbi eredményeire, összeszámolta, hogy addigi hat meccsükből négyszer nem kaptak gólt, és arra jutott, hogy Szardínián hátrányból felállni majdnem olyan nehéz lenne mint Uhrin Benedek legjobb dalaiból dupla cd-s válogatást összeállítani. Meglehet, hogy eközben elkerülte a figyelmét, hogy ugyanezeken a meccseken Matriéknak sem sikerült betalálni, de az is lehet, hogy a Roma elleni ötöstől szorult össze gyomra. A lényeg, hogy végül úgy döntött, ad egy félidőt Eto'o-nak, hogy eldöntse a meccset a semmiből, majd gondoskodott róla, hogy épkézláb támadásokat ezalatt még véletlenül se lássunk egyik oldalon se. Ha ez nem jön be, majd a második félidőben focizunk valamit - gondolhatta Benítez. De bejött, így nem fociztunk. Én megértem, ha valaki fintorgott a vasárnapi produkció láttán, de aki tavasszal sírt Mourinho után, az most ne álszenteskedjen nekem, mert a portugál bizony pontosan ugyanezt csinálta volna.Rafa nem szeret téged. Nos, őt lehet, hogy tényleg nem, de minket azért szeret, és mindenáron bajnoki címet akar nyerni nekünk. Ennek érdekében - ha az ésszerűség és a célszerűség megkívánja - hajlandó egy teljesen passzív felállásban pályára küldeni a srácokat, magasról levizelve azoknak a véleményét, akikfocit akarnak nézni a vasárnapi ebéd után, viszont nem feltétlenül érdekli őket, hogy bajnok lesz-e az Inter. Olyan magasról, hogy egy kevés sajnos azokra is fröccsen, akik ugyan szeretnék, ha az Inter bajnok lenne, de azért azt is szeretnék, ha lenne foci a tévében az ebéd után. Rafa ugyanis ránézett a Cagliari korábbi eredményeire, összeszámolta, hogy addigi hat meccsükből négyszer nem kaptak gólt, és arra jutott, hogy Szardínián hátrányból felállni majdnem olyan nehéz lenne mint Uhrin Benedek legjobb dalaiból dupla cd-s válogatást összeállítani. Meglehet, hogy eközben elkerülte a figyelmét, hogy ugyanezeken a meccseken Matriéknak sem sikerült betalálni, de az is lehet, hogy a Roma elleni ötöstől szorult össze gyomra. A lényeg, hogy végül úgy döntött, ad egy félidőt Eto'o-nak, hogy eldöntse a meccset a semmiből, majd gondoskodott róla, hogy épkézláb támadásokat ezalatt még véletlenül se lássunk egyik oldalon se. Ha ez nem jön be, majd a második félidőben focizunk valamit - gondolhatta Benítez. De bejött, így nem fociztunk. Én megértem, ha valaki fintorgott a vasárnapi produkció láttán, de aki tavasszal sírt Mourinho után, az most ne álszenteskedjen nekem, mert a portugál bizony pontosan ugyanezt csinálta volna.

Mi történt?

A 39. percben Eto'o rúgott egy olyan gólt, amilyet szerintem ma senki más nem tud (talán még Messi, de ő ballábas, Eto'o-nak meg az elvileg a gyengébbik lába ugyebár), az 50. percbenpedig JC védett két elképesztően nagyot, ezeken kívül nagyjából semmi.A kezdő felállásunk a megszokottnál is jobban emlékeztetett a 4-2-3-1 helyett4-4-1-1-re, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy Biabiany és Coutinho többnyire igen mélyen kérték a labdát a széleken, és gondosan visszazártak minden labdavesztés után. A Cagliari ennek megfelelőena pálya belső sávjába összpontosította a középpályás védekezését, hiszen bőven volt idejük kilépni a szélsőinkre, amikor azok megpróbálták felhozni a labdát. Ezzel Sneidert lényegében semlegesítették is, aki ugyan így is sokat volt játékban, de többnyire alibi megoldásra kényszerült. Sztankovics és Zanetti nem közelítették meg az ellenfél kapuját 35-40 méternél jobban, ahogyan a szélső védőink sem nagyon. Maicon még csak-csak, de Chivu egyáltalán nem. Tetézte a tétlenséget, hogy Bisoli is egy meglehetősen defenzív 4-3-1-2-t választott. Többnyire Cossu-t keresték a labdával, aki egész jól osztogatott, de komoly helyzetet nem tudtak kialakítani a már említett JC bravúrokig és utána sem. A második félidő felétől egyre inkább biztonságivá vált a játékunk, a hazai csapatnak nemhogy nem voltak veszélyes támadásai, de a labdát is csak elvétve tudták megszerezni. Máskor lehet, hogy osztályozni is fogok a meccsek után, most maradjunk annyiban, hogy Eto'o és Cesar 8-ast kapnak a többiek egyaránt 6-ost. A kevés említésre méltó esemény képekben:

Pozitívumok:

Nyertünk.

Eto'o formáját nem törte meg a kéthetes szünet.

Motta visszatért. Minőségi javulást eredményezhetne, ha ő megtalálná a tavaszi formáját, és vele már talán lenne értelme áttérni a 4-3-1-2-re, ami a támadó játékosaink idei teljesítményét figyelembe véve nem lenne hülyeség.

Obinak is jutott egy kis játékidő - talán a legnagyobb pozitívum Benítezben, hogy így bízik a kicsikben.

Összegzés:

Az eredmény jó, a játék pedig a sérülésekre, a válogatott meccsek miatti szünetre és a Cagliari masszív hazai formájára tekintettel elfogadható. Alkalmi német szakértőink viszont az alábbiakban arra hívják fel a figyelmet, hogy mi NEM lesz Benítez, ha sok ilyet meccset kell végig néznünk a kedvenc csapatunktól: