30 nap, 30 éjszaka

A Werder Bremen elleni Bajnokok Ligája-meccsel lezárult Rafael Benítez első milánói hónapja. Ezen „hóforduló” alkalmából következzék egyfajta nosztalgikus visszatekintés az Internazionale korábbi, nyáron kinevezett trénereinek első 30 napjára (és picit a későbbiekre) egészen Luigi Simoni munkásságáig. Azért eddig, mert az általa vezetett kék-fekete brigád volt az utolsó, amely nemzetközi kupa hazaszállításával tudta viszonozni Massimo Moratti rendszeres nyári százmilliós banki átutalásait.

No és persze abban a bajnoki évadban mutatkozott be egy bizonyos brazil fiatalember, aki – utólag nézve diszkontáron - 28 millió dollárért érkezett Barcelonából.

1997. augusztus 31-én Ronaldo debütálása teljesen felizgatta Milánó nem piros-fekete érzelmű lakosait, majd’ 80 ezren látták ahogyan a Pagliuca – Sartor, Bergomi, Galante, Zanetti – Moriero, Winter(Cauet, 76.), Simeone – Djorkaeff(Berti, 85.) - Ronaldo, Ganz (Recoba, 71.) összeállítású Inter a nyitófordulóban leküszködte a Bresciát (a kiscsapatban pályára lépett 18 évesen egy Andrea Pirlo nevű figura).

Emlékszem, fociztunk a barátaimmal az iskolakezdés előtti utolsó szabad hétvégén, de képes voltam délután 5 óra tájban a meccset otthagyva hazarohanni és teletexten megnézni az eredményt – először akkor csalódtam, amikor megláttam, hogy csak 2-1 –re verték Haynau hiénáit, másodszor a gólokat szerző – szinte ismeretlen – Alvaro Recoba neve láttán kámpicsorodtam el („Anya, miért nem Ronaldo??”). Az esti RAIUNO-s összefoglaló megtekintése után persze mea culpázhattam:

A gyilkos ballábú kínai mentette meg a méretes blamától a szimpatikus Simonit, aki a kopasz 10-es mellett druszáját, Sartort (ki gondolta ekkor, hogy évek múlva a Káposztás utcában kényszerítőzik Beppe Signorival?), Benoit Cauet-t és Francesco Morierot pakolta be újfiúként a kezdőbe. Recoba néhány nappal később újra betalált a Foggia kapujába kupameccsen, majd végre Ronaldo is megszerezte első gólját a bolognai 4-2 –es győzelem alkalmával, míg a túl oldalon, hogy is hívják…ja, megvan: Roberto Baggio hintett kettőt. A Neuchatel Xamax otthon ujjgyakorlatot jelentett az UEFA-kupában, a Fiorentina elleni első komolyabbnak mondható vizsgán viszont kis híján elhasaltak: Djorkaeff a 81. percben szerezte a győztes gólt. A Coppa Italia-visszavágón Ronnie pihenőt kapott, majdnem meg is égett a társaság. Újfent játszott pár nappal később Leccében, ahol az örmény varázsló Adzsojev Djorkaeff és ő dupláztak az 5-1-es gyalulás alkalmával – ha abban az időben lettek volna Zuhanyhíradók vagy NST-k, bizony-bizony az Inter töltötte volna ki a műsoridő- illetve a tárhely nagy részét...A hónapot a svájci győztes kirándulás foglalta keretbe, ínyencek keressenek rá Cicco Moriero feledhetetlen ollózós góljára.
Ha a kedves olvasó fejben visszapörgeti a fentebb átfutottakat, és gyorsmérleget készít, ne lepődjön meg, ha nem talál nemhogy döntetlent, de még vereséget sem! Az öreg Gigi első nyolc mérkőzését kivétel nélkül győzelemmel abszolválta, 22-8 –as gólkülönbséggel!

LUIGI SIMONI

- Első havija: 8 tétmérkőzés, 8 győzelem
- Későbbi sorsa: első idényében UEFA-kupa győzelemig és bajnoki ezüstéremig vezette a kék-feketéket, második szezonjában 1998. novemberének végén menesztették.
- A Szakma szemével: Nem titkoltan olyan csapatot rakott össze, melynek minden tagja Ronaldo alá-fölé-rá-neki-érte játszott. Annak ellenére sikerült stílusos, erős Intert felépítenie, hogy szokás szerint nyáron kipucolták a fél öltözőt, és januárban is jöttek új emberek. Ki tudja, hogyan alakul a karrierje, ha azon az emlékezetes, kvázi scudettot eldöntő Delle Alpi-beli bajnokin befújják, amit be kellett volna…

A 98/99-es kaotikus időszak után (pár hónap alatt hárman próbálkoztak a világ akkori egyik legerősebb keretének összetákolásával) nyáron sokunk nem fogyatékos edzőért kiáltó száját sikerült Marcello Lippi padra ültetésével befogni. Paul Newman juventino alteregója brutál erősségű keretet kapott szivartól megsárgult kezei alá, elég említeni a sok-sok nokiás doboznyi millióért vásárolt Vieri, továbbá Peruzzi, Di Biagio, Jugovics, Panucci, Georgatosz (plusz télen Cordoba, Seedorf és Mutu) nevét. A Verona elleni bemutatkozást a Nemzet Bobója mesterhármassal varázsolta örökké emlékezetessé (megvan videón!). Egyébként a Peruzzi – Panucci, Blanc, Simic – Moriero(Di Biagio, 60.), Zanetti, Paulo Sousa, Cauet(Domoraud, 70.), Georgatosz – Zamorano(Ronaldo, 46.), Vieri összeállítású tizenegy szaladt ki a krumpliföld minőségű gyepre. A második fordulóban Rómában gereblyézett össze a csapat egy pontot Peruzzinak köszönhetően, míg hét nap múlva egy esős vasárnap este miközben az RTL Klubon Gwyneth Paltrow levágott fejével A hetedik c. igen kiváló thrillerrel borzoltam az idegeim, addig a reklámok alatt a RAI teletextjén garázdálkodva követtem a Parma elleni rangadót. Igen, rangadót, fiatalabbak kedvéért a sárga-kék csapat 10 évvel ezelőtti és mostani kerete közti különbség akkora, mint Fekete Laci és Rubint Réka vasárnap déli ebédje között. Zamorano duplázott, mellette Moriero, Bobo és a fokhagymapusztító Thuram (öngól)vette be a kaput, odaátról Crespo zörgetett. Vieri sztraordinárió gólja egyébként simán benne van minden idők interes top10-ében:

A hónapot a tévhit szerinti népszerűbbik torinói csapat otthonában aratott egygólos eszelős diadal zárta le, a gólszerző nevének kitalálására hagyok időt…
Vieri.

MARCELLO LIPPI

- Első havija: 4 mérkőzés, 3 győzelem, 1 döntetlen
- Későbbi sorsa: Nem kis bravúrral sikerült negyediknek lennie ezzel az Interrel, plusz elvesztenie a kupadöntőt. Következő nyáron a csapat kiesett a BL-selejtezőn (Helsingborg…) és kikapott az első fordulóban Reggio Calabriában, így kivágták.
- A Szakma szemével: A Baggio-Ronaldo-Vieri megahármas sérülések miatt keveset játszhatott együtt, ennek ellenére nehéz magyarázatot találni, miért csak a negyedik helyre tudta bekormányozni a bitang erős keretet. (Második idényét megelőző mercaton bemutatott ámokfutása külön posztért kiált. Mit kiált, sikít!)

2001. júliusától a 0-6-os Tardellit váltva újra ősz hajú dohányos ült a padon, de mielőtt még meggyanúsítanánk Morattit, hogy ellopta Dokitól a DeLorean-t és visszament az időben Lippiért, nem róla, hanem Hector Négy-Négy Kettő Cúperről van szó.

A szigorú argentin Mallorcán és Valenciában jó kis masszív együtteseket tudott összerakni, melyekkel rendre a cél előtt bukott, hasonlót vártak tőle Milánóban – leszámítva persze a végkifejletet. A bevásárlókosár tartalmazta Toldótól Materazzin át a (még) gizda Adrianóig a jól ismert neveket. A Perugia elleni 4-1 –es nyitányon Cúper a Toldo – Zanetti, Cordoba, Materazzi, Georgatosz – Sergio Conceicao(Vivas, 83.), Di Biagio, Seedorf(Okan, 79.), Guly (Emre, 66.) – Kallon, Vieri összeállításban kifutó férfiak mellkasára paskolt oda a játékoskijáróban. A maláriás fiú és az olasz tévébemondó nők kedvence egyaránt kettőt vert, a csapat is utána Parmában, de ugyanennyit kapott.

A Venezia elleni otthoni 93. perces Adriano-győztes gól után (2-1) tanultuk meg a brazil nevét – rögtön ment is kölcsönbe Firenzébe, de még előtte segített elfogyasztani a brassóit az UEFA-kupában (3-0). Torinóban a szokásos egy-nulla következett Kallon tizenegyesével, majd a romániai visszavágón még Guly-gólt is láthattunk, ami akkora csodával ért fel, mint a Ceausescu-rezsimben az ajándék kenyérjegy. (szintén 3-0). Szeptember utolsó napján Georgatosz sorfalon megpattant szabadrúgásgólja döntött a Bologna kárára.

HECTOR RAÚL CÚPER

- Első havija: 6 mérkőzés, 5 győzelem, 1 döntetlen
- Későbbi sorsa: 2002. május 5., mindenki emlékszik, hogy lett az aranyból bronz. Egy évvel később bajnoki ezüstöt szerzett a társasággal, mely „idegenben lőtt góllal” búcsúzott a BL-elődöntőből a városi riválisnak hála. Harmadik évében a Lokomotiv Moszkvától elszenvedett megalázó 0-3 után (Coco, édes istenem!) 2003. októberében kirúgták.
- A Szakma szemével: 4-4-2 for life, főként a védekezésre és a szélsőkre kihegyezett játékstílussal tulajdonképpen egységes csapatot fabrikált a 2 és fél idénye alatt, csak hát hiányzott az a bizonyos plusz.

Cúper égése és Zaccheroni tűzoltása után a Fiorentinával és a Lazioval Coppa Italia-specialistaként elhíresült Roberto Mancinit választották Morattiék, aki drága nevek helyett inkább a haverjait (Favalli, Mihajlovics, Veron) hozta Milánóba, de ekkor érkezett ingyen (Gracias, Florentino!) Cambiasso, elment viszont Cannavaro (Grazie, Luciano…).


Bemutatkozása a többi Mesterrel ellentétben Bajnokok Ligája-selejtezőre esett: Bázelből a Toldo – Zé Maria, Cordoba, Materazzi, Favalli – Zanetti, Veron, Cambiasso(Emre, 78.), Sztankovics – Adriano, Recoba (Ventola, 65.) csapat tért haza 1-1 –es döntetlennel.
A visszavágón debütált az időközben begyűjtött Edgar Davids, az Inter pedig veszett első negyed órát produkálva rég látott látványos játékkal verte szét a svájci gárdát (4-1, Adriano doppietta). A Serie A első fordulójára mindez elillant, „Chievóban” egy szenvedős 2-2 –t sikerült összekapirgálni.

ROBERTO MANCINI

- Első havija: 3 mérkőzés, 1 győzelem, 2 döntetlen
- Későbbi sorsa: első 13 meccséből 11-szer pontosztozkodás lett a vége – innen kapta a Mister X becenevet. Bemutatkozó szezonjában mi mást, mint Olasz Kupát nyert, aztán először ugye papíron, majd a pályán szállította Moratti évtizedes álmát, a bajnoki aranyat. Olyannyira belejött, hogy utána még kettőt leakasztott. 2008. június 2-án küldték el.
- A Szakma szemével: amiért leginkább osztották, az a nemzetközi kupákban mutatott lúzerkedés volt. Szeretett rotálni, felállást variálni és egyik kedvenc (mai napig megfigyelhető) szórakozása, hogy néha győztes állásnál az utolsó 10 percben védőt védőre cserélt.

Trófeahalmozás ide vagy oda, 2008. tavaszán sejteni lehetett, hogy a sálkötésben buzi divatot teremtő igénytelen frizurás egykori Samp 10-est napjaink sok mindenben leglegleg edzője váltja. Így is lett, hatalmas csinnadrattával megérkezett mindenki Speciális Egyese, egyenesen Londonból kirúgva, miután az őshüllőfejű Grant elérte azt, ami Mourinhonak nem sikerült: BL-döntőbe vezette a Chelsea-t.

José annyit ugyan nem vehetett ki Moratti pénztárcájából, mint amennyit Abramovicséból szabad volt neki, de azért a csodás Quaresma-Muntari-Mancini trióra eltapsolt 55 millió eurót. Kezdetben az Angliából importált 4-3-3 –mal próbálkozott: Julio Cesar – Maicon, Burdisso(Rivas, 91.), Cambiasso, Maxwell – Zanetti, Sztankovics, Muntari – Figo(Balotelli, 67.), Ibrahimovic, Mancini (Jimenez, 72.) – ez a csapat verte az egykori tolmács bemutatkozó mérkőzésén a Szuperkupában tizenegyesekkel a Rómát.

A bajnokságban szintén ikszeltek a fiúk a Sampdoria otthonában, az első Mourinho-győzelemhez két öngól kellett (Catania, 2-1). A BL-ben Athénban különösebb probléma nélkül intézték el a Panathinaikoszt, úgyszintén simán a Torinot a Serie A-ban (figyelem, Mancini mindkétszer gólt szerzett!), a ciklust végül egy kiizzadt Lecce-verés zárta le.

JOSÉ MOURINHO

- Első havija: 6 mérkőzés, 4 győzelem, 2 döntetlen
- Későbbi sorsa: Mindössze két évet töltött Milánóban a világ legmegosztóbb edzőszemélyisége, de a bajnoki címek, a történelmi triplázás miatt neve örökre 72-es betűmérettel, arannyal színezve díszeleg az Inter Hall of Fame-jében. A BL-győzelem után „motivációhiányra” hivatkozva átült a Real Madrid kispadjára.
- A Szakma szemével: Hamar belátta, hogy az általa kitalált felállás nem működik, így első idényében lényegében Mancini együttesére/taktikájára alapozva alkotott. Később végletekig kidolgozott, gépies csapatjátékra épülő biztonsági futballjával nyert meg mindent.

A portugál sármőr triplája után leülni a kispadra aztán kihívás a javából, amivel kizárólag bukni lehet; innen csak lefelé vezethet az út – repkedtek a közhellyel átitatott sorok az európai sajtóban Mourinho utódlásával kapcsolatban. Riogattak minket Mihajloviccsal, sóvárogtunk Hiddink vagy Capello után, végül a reálisan elérhető jelöltek közül talán a legjobbat, Rafael Benítezt nevezték ki a Nerazzurri élére. A spanyol pincérnek Dulifuli kivételével teljes egészében José társaságát kell (ene) újra sikeréhessé tennie, amit ha megtesz, megkapja majd, hogy „nem nagy cucc vazzeg egy kész csapattal nyerni”, ha meg nem, akkor jönnek a „hogy lehet vazzeg ekkora pancser, csak tovább kéne mennie a Mourinho-úton” -féle hangok.

Mindenesetre a nyitány pofásra sikeredett: a Julio Cesar – Maicon, Lucio, Samuel, Chivu – Zanetti(Sztankovics, 46.), Cambiasso – Pandev(Mariga, 79.), Sneijder(Materazzi, 88.), Eto’o – Milito tizennégyes fogat helyenként mutatós játékkal, de szerencsés gólokkal 3-1 –re győzte le a Rómát a Szuperkupában.

Ellenpólusként ugyanezen trófea európai változatában siralmas produkciót nyújtva sima 0-2 következett az Atletico Madrid ellen, vagyis keresztet vethettünk a Barcelona 6/6-jának copyzására. Javítani a bolognai bajnoki debütáláson sem sikerült (0-0), az Udinese 2-1 –es kivégzésén láthattunk biztató jeleket, viszont újabb csalódást keltő döntetlen következett a holland bajnok PSV, Ajax Twente otthonában a BL nyitókörében. A mindig forró palermói arénából viszont egész jó első félidő után értékes három ponttal a zsebben utazhattak haza, Rafa első hónapjának befejezését a Bari bánta egy ellentmondást nem tűrő 4-0-val.

RAFAEL BENÍTEZ

- Első havija: 7 mérkőzés, 4 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség
- Későbbi sorsa: ?
- A Szakma szemével: korai még elemezni


A mögöttünk hagyott 12 év vizsgált időszakában 6 szakember kezdhette meg nyáron munkáját az Internazionale trénereként, közülük kizárólag a spanyol szenvedett vereséget első milánói hónapja alatt és egyedül ő nem ősz hajú.