Lobogott a Vörös Lobogó a Közép-európai Kupában!

Elöljáróban szögezzük le: noha a Bp. Vörös Lobogó a Közép-európai Kupát a döntőben a csehszlovák ÚDA Praha (a későbbi Dukla) együttesével szemben hódította el, az igazi finálét az elődöntőben játszották. Itt nem arra gondolok, hogy az ÚDA a Slovan elleni 0:0 és 2:2 után harmadik találkozón (2:1) rágta be magát a végjátékba… Hidegkuti Nándoréknak a döntőbe jutáshoz a Bp. Honvédot kellett kiejteniük. Az ötvenes években ez a két együttes uralta a honi futballt, a VL 1951-ben és 1953-ban nyert bajnokságot, a Honvéd 1952-ben és 1954-ben, majd az 1955-ös aranyérem is a kispestieké lett (ekkoriban naptári rendszerű idényt játszottak). A magyar futballtörténet egyik legemlékezetesebb mérkőzése az 1955. január 9-én az Üllői úton játszott Bp. Honvéd–Bp. Vörös Lobogó (9:7) volt, egy, az 1954-es évadból elmaradt mérkőzés, amelynek eredményétől függetlenül Puskás Ferencék megnyerték a bajnokságot. A Népsport nem rejtette véka alá: „Pillanatonként változott a játék képe, mindkét csapat tagjai gyorsan helyezkedtek, lehetőleg kapásból adták tovább a labdát, támadójátékukban gyakran alkalmazták a helycseréket, a keresztlabdákat, a kitöréseket.” Egyszóval mindent, tehetnénk hozzá.

Mindezek tükrében várta felfokozott érdeklődés a KK elődöntőjében a két csapat találkozóját. Mind a kettőt a Népstadionban játszották, az elsőn a Honvéd 5:2-re győzött, sokan vélték biztosnak a kispestiek fináléba jutását. Ám a visszavágón Kemény Tibor együttese 5:1-re nyert! Nem véletlenül írta a Képes Sport: „Az 5:1-es eredmény hatalmas meglepetés volt. Ha sokan gondoltak is rá – különböző okok miatt –, de senki sem mert komolyan számítani arra, hogy a Vörös Lobogó kiverekszi a továbbjutást a KK-döntőbe a háromgólos előnnyel induló Honvéd ellen.”

A döntő első meccse előtt Kemény Tibor úgy vélte, az ellenfél célja, hogy szoros eredményt érjen el, az NS szerint „a mérkőzés kimenetelében nagy szerepet fog játszani a lelkesedés is”. Kovács II József emlékeztetett: „A jobbszélső Hlavácek már sok kellemetlen percet szerzett nekünk. A prágai 2:5-ös mérkőzésen például két gólt lőtt Turai hálójába.” A jobbhátvédnek igaza volt – Sebes Gusztávnak ez volt az első meccse szövetségi kapitányi minőségben.

Nem volt ok az aggodalomra, a Népstadionban elért 6:0-s győzelem után azt írhatta az NS: „Ötletes, gólerős játékával nagy sikert aratott a Bp. Vörös Lobogó.” A hazaiak már a 4. percben megszerezték a vezetést, nem telt el negyedóra és már 3:0-ra vezettek, félidőre (4:0) gyakorlatilag eldőlt az odavágó, a végére pedig a kupagyőzelem kérdése is. Az NS szerint: „A magyar együttes minden tekintetben felülmúlta ellenfelét, főleg a korszerű gólra törő felfogás tekintetében.” Ellenben: „Az ÚDA csapata csalódást okozott. A csehszlovák játékosok idegesen küzdöttek, sok hibával játszottak, túlságosan nyíltan védekeztek, pontatlanul, lassan, sok húzással adogattak, s huzamosabb időn keresztül képtelenek voltak labdát tartani.” Az egyéni értékelésben az állt, „a hátvédek ezúttal is erősségei voltak a csapatnak (…), a támadósor legjobbja Hidegkuti volt”. A másik oldalon „a fedezetek közül Masopust lényegesen jobban játszott, mint Dvorák, mert nagyobb területen mozgott, és a labda megszerzése után némelykor támadásokat is indított el.” Tény, Josef Masopust kiváló futballista volt, vb-döntősként nem véletlenül lett ő az első „szocialista” aranylabdás 1962-ben.

Az NS hangsúlyozta, a 6:0-s siker nem a véletlen műve, hiszen Hidegkutiék a döntőbe vezető úton a bécsi Wacker elleni harmadik meccsen 5:1-re nyertek, a jugoszláv bajnok Hajdukot 6:0-ra, a Honvédot 5:1-re győzték le, ezt követte a csehszlovákoknak berámolt hatos. „A magyar csapat csatárai ezen a napon sokkal nagyobb feladatok megoldására is képesek lettek volna, elsősorban azért, mert időnként korszerű, sokmozgásos támadójátékot játszottak.” A szaklap ugyanakkor elismerte, a hazaiak dolgát megkönnyítette, hogy az ellenfél nyíltan védekezett. Karel Kolsky, az ÚDA szakvezetője nem tagadta: „Tudom, hogy csalódást okoztunk a magyar közönségnek, s a vereség mellett ez is bosszantó. (…) A mieink még nem játszottak olyan nagy tudású, tapasztalt labdarúgókból álló csapat ellen, mint amilyen a Vörös Lobogó.” A magyar együttes „hatgólos előnyével már Budapesten bebiztosította a Közép-európai Kupa megnyerését.” A 6:0 után a Képes Sport leszögezte: „A Vörös Lobogó hatgólos előnyével szemben már csak matematikailag van lehetőség a prágai csapat kupagyőzelmére. (…) Nem állíthatjuk, hogy a Vörös Lobogó az első 15 perc rohamától eltekintve valami rendkívüli teljesítményt nyújtott. Ennek ellenére a gólarány még nagyobb is lehetett volna.”

Kolsky némileg derűlátóbban várta a visszavágót, amelyet csehszlovák részről óriási érdeklődés kísért: „Sajnos nem sok reményünk lehet a kupa megnyerésére, de arra esetleg még igen, hogy megnyerjük a mérkőzést. Abban biztos vagyok, hogy az ÚDA még egyszer olyan rosszul nem játszhat, mint a 6:0-s mérkőzésen.” Nem mellékesen elismerte, csapatát nem a megfelelő taktikával küldte pályára a Népstadionban. Zakariás József így várta a találkozót: „A csapat hátsó alakzatának lesz a legnehezebb dolga ezen a mérkőzésen. Szinte biztosra veszem, hogy a csehszlovákok minden erejüket a támadásra összpontosítják majd.” Hidegkuti megnyugtatta: „Mi sem fogjuk elöl ölbe tett kézzel nézni, ha szorul a hurok.” Hozzátette: „Végtelenül boldog lennék, ha eddigi teljesítményünkre a Közép-európai Kupa megnyerésével tennénk fel a koronát.”

Nem szorult a hurok, még úgy sem, hogy félidőben a prágaiak még 1:0-ra vezettek, igaz, Ladislav Práda jókora lesről fejelt a kapuba. Végső soron az döntött a magyarok javára, hogy „a Bp. Vörös Lobogó labdatartásával teljesen kifárasztotta ellenfelét, és az utolsó negyedórában a csehszlovák játékosok csaknem teljesen elkészültek erejükkel.” A hazaiaknál Masopust és Jan Hertl tűnt ki, a KK-győztesben Kovács Ferenc kapott egyértelmű dicséretet, mert leradírozta a pályáról Hlaváceket. Az NS kiemelte: „Őszinte, baráti találkozó volt.” A KS-ben Börzsey János így értékelt: „Az ÚDA sokkal jobban játszott, mint Budapesten. (…) El kell ismernem, hogy az első félidőben a csehszlovák csapatnak több helyzete volt, mint nekünk.” S noha már 1955-öt írtunk, a KS közölte a textilipar munkaérdemrendes dolgozójának véleményét is, Ráday Sándor kiemelte: büszke a fiúkra…

Mit mondhatnánk? Őszinte, baráti észrevétel…

Közép-európai Kupa 1954–1955, döntő
Első mérkőzés, 1955. július 30.
Bp. Vörös Lobogó–ÚDA Praha (csehszlovák) 6:0 (4:0)
Budapest, Népstadion, 70 000 néző. Vezette: Mayer (osztrák)
BP. VÖRÖS LOBOGÓ: Fazekas – Kovács II, Börzsey, Kovács III – Kovács I, Zakariás – Sándor, Kárász, Hidegkuti, Molnár, Szimcsák I. Edző: Kemény Tibor
ÚDA PRAHA: Pavlis – Jecny, Hledík, Novák – Masopust, Dvorák – Hlavácek, Pazdera, Borovicka, Práda, Kraus. Edző: Karel Kolsky
Gólszerző: Hidegkuti (4., 14., 43.), Kárász (12.), Novák (71. – öngól), Molnár (76.)

Visszavágó, 1955. augusztus 4.
ÚDA Praha–Bp. Vörös Lobogó 1:2 (1:1)
Prága, 50 000 néző. Vezette: Mayer (osztrák)
ÚDA PRAHA: Pavlis – Jecny, Hledík, Novák – Pluskal, Hertl – Hlavácek, Masopust, Dvorák, Práda, Pazdera. Edző: Karel Kolsky
BP. VÖRÖS LOBOGÓ: Fazekas – Kovács II, Börzsey, Kovács III – Kovács I, Zakariás – Sándor, Hidegkuti, Palotás, Kárász, Szimcsák I. Edző: Kemény Tibor
Gólszerző: Práda (31.), ill. Hidegkuti (55.), Palotás (88.)