Népsport: sorozatvetők kék-fehérben

A korszak kiemelkedő együttese az MTK volt, az első világháború előtti utolsó bajnokságot megnyerte, majd a háború alatti nem hivatalos kiírásokat követően 1916 őszén újraindult a nemzeti bajnokság. Schaffer Alfréd már 1914-től erősítette a kék-fehéreket. Az FTC nagycsapatába nem került be, összeveszve Malaky Mihállyal, nem volt hajlandó a Fradiban pályára lépni. Idővel a Hungária körútra igazolt. Miután 1916-ban a ferencvárosi Schlosser Imre is összekülönbözött a klubvezetőséggel, ő is az MTK-ba ment. Slózi az FTC elnökétől egyszer a szokásoson felül még két tiszteletjegyet kért, de nem kapott. Az ezt követő vitában taknyosnak nevezték, amin úgy megsértődött, hogy azonnal távozott a Hungária útra. A Ferencváros profi váddal illette őt is és az MTK-t is. Az 1916–1917-es évadban 38 góljával gólkirály lett. Ha figyelembe vesszük, hogy ezt 16 mérkőzésen szerezte, ez 2.375-ös, kivételes átlagot jelent! Schlosser az FTC elleni első bajnokiján három gólt lőtt (4:1). Igaz, Schaffer és Schlosser rivalizálásából számos konfliktus keletkezett, cserélgették a helyüket a csatársorban, végül Spéci centert, Slózi balösszekötőt játszott.

Arról se feledkezzünk meg, hogy 1917-ben mindössze 15 évesen ott toporgott az öltözőben Orth György is, aki a Vasastól került a Hungária körútra. Amikor az 1914-től az MTK-nál edzősködő Jimmy Hogan először látta játszani, ezt mondta: „Ilyen tehetség egy évtizedben legfeljebb egyszer születik!” A brit trénernek az ún. Duna-menti iskola kialakulásában kulcsszerepe volt. Ő tanította meg az erőre és gyorsaságra épülő angol stílustól gyökeresen eltérő skót passzjátékot, amely a technikát és az összjátékot helyezte az előtérbe. Évtizedekig ez lett a közép-európai országok jellemző stílusa. A jobbszélső Braun Józsefet 1916-ban Hogan hívta a VAC-tól az MTK-hoz. Az 1916–1917-es idény Hadibajnokság néven futott, őszi-tavaszi rendszerben 12 csapattal. Az MTK toronymagas esélyesnek számított, az FTC és a III. ker. TVE előtt megnyerte az 1916. tavaszi Hadikupa hármas döntőjét. Az évadról mindent elmond, hogy a 22 találkozóból 21-en győzött, csak a bajnok mögött nyolc ponttal lemaradó második helyezett Törekvés verte meg 4:2-re, gólaránya 113:16 volt. Legfölényesebb bajnoki sikerét a MAC ellen aratta (18:0). 

A következő idényben (1917–1918) az jelentett slágertémát, hogy a kék-fehérek belső hármasában Orth, Schaffer és Schlosser kapott helyet, a csapat vereség nélkül egy döntetlennel, 147:10-es gólaránnyal végzett az élen, Orth 22, Spéci 46, Slózi 41 gólt vágott… Braun József öt alkalommal került be a csapatba, ő és Orth Gyuri Hogan kedvencei voltak, mindkettőjüket ő fedezte fel 15 éves korukban, együtt először az UTE ellen játszottak (1917. október 14., 6:1): „Mindketten lelkes, törekvő srácok voltak, akik angolul is tanultak tőlem. Hihetetlenül gyorsan tanultak a pályán és a pályán kívül egyaránt. Orth volt a legjobb és legintelligensebb futballista, akivel valaha dolgoztam.” A szakvezető Schaffert elismerte, Schlossert viszont nem kedvelte. A Fradi és az MTK ellentétét tovább feszítette, hogy a válogatott Feldmann Gyula zöld-fehérből kék-fehérbe öltözött. A IX. kerületiek meg nem álltak ki az MTK ellen, az MLSZ kizárta őket, majd mivel a játékosok is a pályára lépés mellett kardoskodtak, lejátszották a mérkőzéseiket, és az FTC végül második lett. Orth ebben az idényben (1917. november 4.) mutatkozott be a legjobbak között is, Bécsben Magyarország 2:1-re nyert Ausztria ellen. Hugo Meisl így vélekedett Herczog Ede szövetségi kapitányról: „Döntését a bécsiek nevében is köszönöm, mert alkalmat adott nekünk egy kivirágzó tehetség megismeréséhez.”

A következő idényben (1918–1919) a háború keservei mellett a spanyolnáthajárvány is sújtotta az országot – az MTK kapusa, Knapp Miksa bele is halt –, ám az őszi szezon végén nem csupán a fertőzés adott témát: „Az első osztály élére a legnagyobb meglepetésre a Ferencvárosi Torna Club került. Tudjuk jól, hogy a világháború pusztítása kevés egyesületünket sújtotta oly érzékenyen, mint az FTC-t (…) az MTK az őszi szezont szokatlan balszerencsével küzdötte végig, komplett összeállításban alig egyszer-kétszer tudott csak felállni, ez volt az oka, hogy nem ért el klasszisához méltót.” A tavaszba a Tanácsköztársaság kikiáltása zavart be, jó néhány labdarúgó ismét bevonult katonának (Konrád II és Schaffer a kommün oldalán, az utóbbi még az 1919. áprilisi magyar–osztrák csapatképen is puskát szorongatott a kezében…), a sors fintora, hogy éppen azok a csapatok sínylették meg a legjobban ezt az időszakot, amelyek a legtöbb katonát adták a proletárdiktatúrának. Április közepén fel is függesztették az utolsó hadi bajnokságot, a Sportdirektórium május végén engedélyezte a folytatást, az MLSZ az egyesületekre bízta, kiállnak-e vagy sem – ez nagyban függött a harcolók létszámától. Végül a kék-fehérek 116:20-as gólaránnyal, de csupán négy ponttal előzték meg az FTC-t, az aranyéremről az 1919. június 8-1 MTK–Fradi rangadó döntött, amelyet a hazaiak Schaffer és Braun góljával 2:0-ra megnyertek úgy, hogy a zöld-fehérek a második gól után lest reklamálva levonultak a pályáról…

Az 1919–1920-as évad a tanácshatalom bukása után rajtolt, ám a nem éppen dicsőséges 133 nap következményeit futballunk is megsínylette: részben megélhetési, részben politikai okokból (pl. a Konrád fivérek és Schaffer) óriási játékoskiáramlás vette kezdetét. Az exodus csak az 1956-os forradalmat követő külföldre távozásokhoz mérhető. Az itthoni „álamatőrök” kint tényleges profinak álltak, alig akadt ország, ahol ne tűntek volna fel magyarok. Az MTK a vártnál jobban került ki a válságos időszakból: Orth a hátára vette a csapatot, beépült Mándi Gyula, s a csatársorban felbukkant a 19 éves tehetség, Molnár György, aki az idényben húzóemberré vált. De a legkellemesebb meglepetés Winkler I József felbukkanása volt, 22 góljának is köszönhető, hogy a 29 találattal gólkirály Orth mellett a csapat 113 gólt szerzett – Spéci nélkül ez több mint figyelemre méltó –, s csupán 17-et kapott, igaz, az FTC csak 15-öt – mégis a Kispesti AC lett az ezüstérmes.

A következő évadot (1920–1921) a profizmus kérdése tematizálta, noha elismerték, bevezetését nem tartották időszerűnek… Pedig egy német menedzser összeállított egy magyarokból álló profi együttest, amely hosszabb németországi túrán vett volna részt, de a terv kútba esett. Az MTK-ból Feldmann távozott, Guttmann Béla és Opata Zoltán viszont kék-fehérbe öltözött, az előbbi 12, az utóbbi 9 meccsen lépett pályára. Az Újpest vetélytárssá lépett elő, egyetlen vereségét 1920 decemberében a Megyeri úton szenvedte el az MTK (1:0), amely még két döntetlent is „elkövetett”, Orth 21 találattal lett gólkirály. Az 1921–1922-es idényben a Fradi olyannyira feljött, hogy csupán egy ponttal lett bajnok az MTK, amelyben a sérülések miatt is 28 (!) futballista jutott szóhoz. Platkó Ferenc igazolása volt a következő évad (1922–1923) slágere, a Sparta Prahából jött haza, más kérdés, hogy 17 mérkőzés után Barcelonába költözött. Noha a csapat csak 62 gólt szerzett (ebből Molnár 21-et, Siklóssy Antal 18-at, Orth 8-at), az Újpest előtt három ponttal megnyerte a bajnokságot. A legtöbb meccset (21) Mándi játszotta, akiről a Fradi tankja, Toldi Géza ezt mondta: „Szívesebben játszottam a legkeményebb hátvédek, mint e csontkollekció ellen.” Ha kellett, Mandula nemcsak rúgott, csípett is… Az 1923–1924-es kiírásra összeállt a Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny Rudolf csatársor, ennek ellenére a kék-fehérek megálltak 50 gólnál, igaz csak 11-et kaptak, ez Kropacsek Ferenc kapus, illetve a két bekk, Mándi és Senkey Imre érdeme. A következő évadban (1924–1925) ismét a profi kérdés került előtérbe – nemcsak nálunk, Ausztriában (1924-ben be is vezették) és Csehszlovákiában is. Azért játszottak is: 1924 októberében Orthék 11:2-re legyőzték a Fradit, a Nemzeti Sport szerint: „Orth egymaga nyerte meg ezt a meccset az MTK-nak!” A csatár öt gólt szerzett, Molnár hármat. Az aranyat a kék-fehérek 8 ponttal nyerték a Fradi előtt, Molnár „Hangya” lett a gólkirály 21 találattal.

Ám minden sorozat véget ér egyszer. Az együttes is meggyengült, ráadásul Orth klubja bécsi meccsén térdszalagszakadást szenvedett, a Blum Zoltánnal Pataki Mihállyal és Tóth Potya Istvánnal megerősödő Fradi két ponttal megelőzte Brüll Alfréd MTK-ját.