„Jóformán lövésem sincs a fociról” – az építészetért rajong a Barcelona kapusa

Tényleg nem könnyű a kapussors. Marc-André ter Stegen 2014-ben igazolt az FC Barcelonához, és az elmúlt nyolc évben klubszinten mindent megnyert a katalán együttessel. Többszörös spanyol bajnok és Király-kupa-győztes, nyert Bajnokok Ligáját és klubvilágbajnokságot – mégsem lehet majd maradéktalanul elégedett, ha visszatekint a karrierjére. Mert bár sem neki, sem együttesének nem a mostani a legjobb idénye, ettől még tény: évek óta a világ egyik legnépszerűbb klubcsapatának alapembere, a német válogatottba viszont fontos mérkőzésen jóformán esélye sincs bekerülni.

Olyannyira, hogy eddig egyetlen nagy tornán sem védhetett. A 2012-es Európa-bajnokságon és a 2014-es világbajnokságon kerettag sem volt, a 2016-os Eb-n egy percet sem kapott, a 2018-as vb-t szintén a kispadról nézte végig, a tavalyi Eb-ről pedig térdsérülés miatt maradt le. Valószínűleg ha egészséges, akkor sem kap szerepet, ami egyébként a mindenkori német szövetségi kapitány szempontjából logikus lépés: a posztján világklasszis, bombabiztos megoldás évek óta Manuel Neuer. (Egészen friss példa: március 26-án, az Izrael elleni felkészülési mérkőzésen Ter Stegen egy félidőt védett, ám három nappal később, a hollandok elleni találkozón végig Manuel Neuer állt a német kapuban.)

Ugyanakkor az is érthető, hogy Ter Stegen frusztrált a helyzete miatt: védhet ő akármilyen jól, mutathat akármennyi bravúrt egy idényben, a válogatottban legjobb esetben is csak második számú kapus lehet. Csak sovány vigasznak tűnik, hogy 2017-ben megnyerte a Konföderációs Kupát, sőt, a Chile elleni döntő után őt választották meg a mérkőzés legjobbjának. Három évvel ezelőtt, 2019 őszén nyilvános vita alakult ki a válogatotton belül, a feszültséget az robbantotta ki, hogy Neuer négy gólt kapott a Hollandia elleni Eb-selejtezőn, ennek ellenére a következő, Észak-Írország elleni meccsen is ő védett. Ter Stegen pedig a spanyol sajtónak elárulta, ez arculcsapásként érte. Erre a Bayern München kapusa reagált, mondván, az effajta viták csak ártanak a csapategységnek. Ezzel olajat öntött a tűzre.

„Mindenki láthatta, hogyan viselkedtem a válogatottnál az utóbbi években, és nem hiszem, hogy Neuernek vagy bárki másnak bírálnia kellene az érzéseimet – idézte az ESPN Ter Stegent. – A véleménynyilvánítása nem volt helyénvaló, de nem akarok többet beszélni erről, szeretném lezárni a vitát.”

Az eset súlyát mutatja, hogy a Bayern akkori elnöke, Uli Hoeness is fontosnak tartotta elmondani markáns véleményét: „A német sajtó északi része látványosan kiállt Marc-André ter Stegen mellett, úgy támogatja, mintha legalább tizenhét világbajnokságot nyert volna – idézte a Sky Sport Hoenesst. – Azt viszont nem látom, hogy a déli sajtó ugyanígy kiállna Manuel Neuer mellett. Alapvetően helytelen, hogy egy ilyen téma a nyilvánosság elé kerülhetett. A kapuskérdés kizárólag a szövetségi kapitányra és a játékosokra tartozik.”

Mondhatnánk erre, hogy Ter Stegen talán jobban járt volna, ha gyerekként nem dönt úgy, hogy kapusnak áll. Mert aligha árulunk el nagy titkot azzal, hogy a legtöbb sorstársához hasonlóan bizony ő is mezőnyjátékosként kezdte, és csatárként szeretett volna minél több gólt lőni. Állítólag már kétéves korában lelkesen labdázgatott, majd később a helyi csapathoz került, és állítása szerint az is fontos volt, hogy a szülei semmit sem erőltettek, így nem érezte, hogy nyomás lenne rajta. Aztán tizenévesen, amikor a csapatának épp nem volt kapusa, úgy döntött, vállalja a többieknek kellemetlen feladatot, és beáll védeni. Utólag kijelenthető: élete egyik legjobb döntése volt. Ezt Ter Stegen is így gondolja, és azt is megerősítette, hogy az egyik edzője is ösztönözte, hogy beálljon a kapuba, mivel a mezőnyben sokszor össze-vissza futkosott. A kapuban azonban gyorsan megtalálta a helyét.

„Kezdett tetszeni, ahogyan a többiek kapusként kezelnek, és folyton dicsérnek. Onnantól eszembe sem jutott, hogy más poszton játsszak” – idézte őt a lifeblogger.com. Ötévesen került a Mönchengladbach korosztályos csapatához, és végül 14 esztendő után, 2010-ben lépett fel a felnőttekhez. A 2010–2011-es idény végén, a Köln elleni bajnokin kapott lehetőséget először a bajnokságban, majd a soron következő négy Bundesliga-meccset gól nélkül hozta le, és nagy szerepe volt abban, hogy a klub nem esett ki, és a Bochum elleni osztályozón (amelyen szintén ő védett) kiharcolta a bennmaradást. Érdekesség, hogy későbbi posztriválisa, Manuel Neuer a következő évadban éppen a Mönchenglabach ellen 1–0-ra elveszített hazai találkozón mutatkozott be a Bayern Münchenben…

Ter Stegen neve 2014 nyarán robbant be a köztudatba, amikor 12 millió euróért szerződtette az FC Barcelona. Talán már kevesen emlékeznek, de nem kezdődött jól a spanyolországi pályafutása. Az első bajnoki mérkőzés előtt megsérült, így a La Ligában Claudio Bravo védett, a német pedig a BL-ben és a Király-kupában bizonyíthatott. A chilei kapus aztán 2016 nyarán a Manchester Cityhez szerződött, és azóta Ter Stegen a csapat első számú kapusa.

A mentálisan rendkívül erős, kiegyensúlyozott, nyugodt játékos példaképe egyébként Oliver Kahn. És hogy ki a másik? Nos, valószínűleg senki sem találná ki. „Kapusként Kahn a példaképem, más stílusban védett, de nagyon felnéztem rá a személyisége miatt – mondta korábban a Mundo Deportivónak. – Gyerekkoromban viszont a Mönchengladbach középpályása, Marcel Ketelaer volt a kedvenc játékosom. Volt néhány jó éve, utána elment a Hamburgba, és sajnos nem volt szerencséje a pályafutása során.”

Bármilyen meglepő, ő is azok közé a futballisták közé tartozik, akik a szabadidejüket nem meccsnézéssel töltik, azt pedig talán kevesen tudják róla, hogy az építészethez is konyít, mivel felesége, Daniela Jehle ezzel foglalkozik. „Otthon az építészetről beszélünk a legtöbbet, a futballról jóval kevesebbet – nyilatkozta az El Paísnak. – Az emberek mindig mosolyognak, amikor elmondom, hogy jóformán lövésem sincs a fociról. Nemigen nézek a tévében meccseket, kivéve, ha nagyon fontos találkozót adnak, vagy valamelyik barátom játszik. Néha megkérdezik tőlem egy-egy játékos nevét, de fogalmam sincs róla. Sokszor az ellenfeleim nevére sem emlékszem. Sokkal jobban megmarad bennem, hogyan mozogtak a pályán, vagy miként lőttek. A stadionokról viszont szívesen beszélgetek. A Camp Nou például egészen különleges. Spanyolországban egyébként is más a szurkolói kultúra, mint Németországban. Itt az emberek sokkal jobban értékelik az egyéni képességeket, és jobban együtt élnek a játékkal, ami nekem nagyon tetszik. A legjobban azokat a stadionokat szeretem, amelyekben a szurkolók végig buzdítják a csapatukat, mint például a bilbaói. A kedvencem pedig a nápolyi San Paolo Stadion (azóta Diego Maradona Stadion – a szerk.). Nem modern, de egészen különleges az ottani hangulat.”

Az építészet iránti rajongása miatt a legtöbb barcelonai játékossal ellentétben gyakran megfordul Barcelona belvárosában, és autózás helyett inkább metrózik. „Imádom a metrót, sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mint az autó – mondta 2019-ben az As-nak. – Mint minden normális srác, én is szeretek leülni egy csésze kávé mellé, és csak nézelődni. Gyorsan beilleszkedtem, és nagyon megszerettem Barcelonát, élvezem az itteni életet.”

Hiába, mégis jól döntött, amikor kapuskesztyűt húzott, és ki tudja, egyszer talán világversenyen is bizonyíthat.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. március 26-i lapszámában jelent meg.)