A nagypapa kerti törpéitől a BL-döntő győztes góljáig – Kai Havertz és a kék korszak

 

Kevés futballcsemete mondhatja el magáról, hogy nagyapjának köszönhetően már totyogó korában megismerkedhetett a labdarúgással. Kai Havertz szerencsésnek vallhatja magát, hogy Mariadorfban nőtt fel, és a kezdetektől fogták a kezét. A papa, Richard Weidenhaupt-Pelzer támogatása nélkül aligha ült volna fel 2021. május 29-én Európa trónjára a Chelsea színeiben.

„A feladata egyszerű volt: a falra felállított kerti törpéket kellett megcéloznia – mondta Richard Weidenhaupt-Pelzer a The Athleticnek. – Kai fiatalon sem volt ügyetken, mindegyiket lelőtte a labdával. Emlékszem, akkoriban alig volt magasabb, mint a kertben céltáblaként szolgáló törpék egyike, másika. Könnyed volt és elegáns. Már akkor megmondtam, hogy generációjának egyik legígéretesebb futballistája lesz. Nem azért gondoltam így, mert az unokám – tényleg nem láttam még hozzá hasonló tehetséget.”

Havertz nagypapája többek között a holland Roda csapatában szerepelt, de együtt játszott Jupp Derwall-lal (az NSZK későbbi, 1978 és 1984 közötti szövetségi kapitányával) a Rhenania Würselen gárdájánál. Unokáját sikeresen terelgette az úton: elnöke volt az Alemannia Mariadorf nevű helyi klubnak, amely lehetőséget adott a négyéves felfedezettnek. A kicsi Havertz hat esztendőn keresztül versengett társaival – rendre egy korosztállyal feljebb –, amíg le nem csapott rá az Alemannia Aachen. Majd egy évvel később már a Bayer Leverkusen jelentkezett be érte... A szépen fejlődő és teljesítő fiatal 2014-ben nézett szembe első nehézségével.

„Én voltam az egyik legkisebb a csapatban, aztán hirtelen megnyúltam  – mondta Havertz a Bundesliga hivatalos honlapjának. – Hozzá kellett szoknom, hogy hosszabbak lettek a lábaim, sokszor sutának tűntem a pályán. Nem is ment könnyen a testemmel és a változással való megbarátkozás, a tizenöt évesek között gyakran a kispadon foglaltam helyet. Aztán megtanultam előnyt kovácsolni az adottságaimból.”

A Leverkusennél minden adva volt, hogy beváltsa nagyapja jóslatát. Ugyanakkor sohasem nyugodhatott meg. A szurkolói elvárások mellett a szakmai követelményeknek is meg kellett felelnie – generációja legtehetségesebb tagjaként mindig kitüntetett figyelmet kapott.

„A játéka fenséges, királyként viselkedik a futballpályán – nyilatkozta róla Jonas Boldt, a Bayer Leverkusen korábbi sportigazgatója a The Athleticnek 2018 novemberében. – Fiatalon bizonyította, hogy korosztálya legkiemelkedőbb alakja. Tökéletesen megérti, mit vár el tőle az edzője, és bármikor leveszi társai válláról a terhet. Egy művész, aki felszántja a pályát, ha a győzelem úgy kívánja. Stílusa Mesut Özilére emlékeztet, de megkockáztatom, még nála is elegánsabb. A támadóharmad bármelyik pozíciójában megállja a helyét, viszont tízes szerepkörben érzi magát a legjobban.”

A Leverkusennél eltöltött évek során aztán szembesült azzal, hogy a klub nem képes neki megfelelő jövőt kínálni. Először akkor rendült meg a bizalma az egyesület vezérkarában, amikor 2019 nyarán könnyedén lemondott Julian Brandt játékjogáról a Borussia Dortmund javára. Legjobb barátja elvesztése kizökkentette a megszokott ritmusából, s rapszodikusan teljesített a Bundesliga 2019–2020-as kiírásának őszi szezonjában. A következő töréspont 2019 decemberében volt. Havertz a Hertha elleni (0–1) bajnokira készülődött a bemelegítést végezve, amikor saját szurkolói támadtak rá verbálisan. A BayArena zengett a gyűlölettől, a bekiabálások szíven ütötték a támadó középpályást, akinek előbb az édesanyját szidták, majd őt titulálták árulónak. Az addig imádott kedvenc az átigazolási pletykák megerősítésével és a formaingadozásával került a kritikák kereszttüzébe. Alighanem akkor döntötte el végleg, hogy elhagyja a klubot. A koronavírus-járvány előtt biztosnak tűnt, hogy a Bayer Leverkusen 100 millió eurónál is többet kaphat érte.

A gazdasági válság azonban megnehezítette az egyesület helyzetét, mert a piacon új szabályok érvényesültek. Kérőből persze nem volt hiány: legtöbbször a Bayern Münchent, a Liverpoolt és a Barcelonát említették, de a Manchester United, az Arsenal és a Chelsea sem tett le a szerződtetéséről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Chelsea másfél éven keresztül figyelte – többször a helyszínen – a németek üdvöskéjét. Végül Frank Lampard menedzser személyes közbenjárása kellett hozzá, hogy a Chelsea kifizesse a 80 millió eurós átigazolási díjat. Havertz angliai beilleszkedése nem sikerült zökkenőmentesen, Lampard irányítása alatt nem ment neki a játék, ám Thomas Tuchel januári szerepvállalása után apránként összeszedte magát. A Crystal Palace elleni áprilisi bajnokin (4–1) megvillantotta klasszisát: csapata legjobbjaként gólt szerzett és gólpasszt adott.

„Kai zseniálisan futballozott, csillogtatta a tudását – dicsérte játékosát Thomas Tuchel. – Ritkán látszanak rajta érzelmek, de a lelke mélyén sokáig emésztette magát a gyengébben sikerült ősz miatt. Óriási kincsünk, a támadóharmadban bárhol bevethető, mindig meglepi a rivális védőket váratlan megoldásaival. Fiatal kora ellenére nagyon érett, kiválóan teljesíti a taktikai utasításokat. Nehéz lehetett új országban, új kultúrában magára találnia, de most már itt vagyok, hogy segítsek neki. Kölcsönös az együttműködésünk, mert a bátorításomat egyre gyakrabban hálálja meg jó játékkal. Biztos vagyok benne, hogy a következő idénytől még inkább elvarázsolja a londoni szurkolókat.”

Aztán már a Bajnokok Ligája idei kiírásának döntőjében megtette: a Chelsea Portóban az ő góljának köszönhetően hódította el története során másodszor a legrangosabb kupasorozat trófeáját. Sorsszerű volt, hogy Havertz honfitársa vezetésével szerezte meg élete első BL-gólját, s vált a Manchester City elleni finálé hősévé.

„Nem is tudom, mit mondjak, hihetetlen érzés, végre ünnepelhetünk – örvendezett a portói finálét követően a BT Sportnak. – Sokat vártam az első BL-gólomra, de sikerült. Szeretném megköszönni a családomnak, a szüleimnek, a testvéreimnek, mindenkinek, aki elkísért ezen a nehéz úton. Tizenöt éven keresztül dolgoztam ezért a győzelemért, elképesztően boldog vagyok.”

Azon a bizonyos portói estén Mason Mount szöktette kiválóan Havertzet, aki a kapujából kimozduló Ederson Moraes mellett tolta el a labdát oly könnyedén (szerencséjére a brazil testén alig változtatott irányt), mintha csak egy kerti törpét cselezett volna ki. Az üresen tátongó kapu bevételével tökéletesen elvégezte a dolgát – ahogyan nagypapája tanította neki a mariadorfi kertben...

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 5-i lapszámában jelent meg.)