Bundesliga: a liga magyar királya – interjú Gulácsi Péterrel

– Milyen érzés a Bundesliga legjobb játékosának lenni?
– Vasárnap délután a Nemzeti Sport Online-on láttam a hírt, de nem akartam előre örülni, mert az utolsó forduló osztályzatait csak hétfő délben hozta nyilvánosságra a Kicker – felelte lapunknak Gulácsi Péter, az RB Leipzig és a magyar válogatott 29 esztendős kapusa, aki a tekintélyes német szaklap értékelése alapján az idény legjobb Bundesliga-játékosa lett. – Mivel az utolsó fordulóban nem léptem pályára, az átlagom nem változhatott, így jó esély mutatkozott rá, hogy megőrzöm az első helyet. Aztán amikor hétfő délután megjelent a végleges rangsor, édesapám azonnal gratulált. Örülök az elismerésnek, megtisztelő, hogy az újságírók engem láttak a bajnokság legjobbjának. Ugyanakkor az osztályzás szubjektív műfaj, a teljesítményem szempontjából akadnak fontosabb számok és objektívebb statisztikák is.

– Mire gondol?
– Mondjuk, a kapott gólok és a kapott gól nélküli meccsek számára, a védési hatékonyságra és a többi ilyen mutatóra. Szerencsére ezek a számok is alátámasztják, hogy jól teljesítettem.

– Mennyire motiválják az egyéni elismerések?
– Mindenki örül a pozitív visszajelzésnek. Ha hozzátesszük, hogy az egész Bundesliga-mezőny legjobbjának választottak, még nagyobb büszkeséggel gondolok erre a rangsorra. Ettől függetlenül nyilván nem azzal a céllal vágtam neki az idénynek, hogy a Kickernél mindenkit megelőzzek. Arra törekedtem, hogy a korábbi évadhoz képest csökkentsük a kapott gólok számát, és minél több meccsen maradjon érintetlen a hálóm. Az egész csapat érdeme, hogy ez sikerült, de természetesen jó érzés, hogy kivettem belőle a részem. A múlt szombati bajnokin nem voltam a keretben, és amikor az utolsó percekben kapott góllal maradtunk pont nélkül, átfutott az agyamon, a mostani bajnokságban többször megesett, hogy hasonló helyzetben éppen az én védésemnek köszönhetően tartottuk meg az előnyünket. Talán a hajrában bemutatott bravúrok is kellettek ahhoz, hogy végül nyolcpontos előnnyel szerezzük meg a bronzérmet a negyedik helyezett Leverkusen előtt.

– Ha három évvel ezelőtt valaki azt mondja, egy nap megelőzi a világbajnok Manuel Neuert a Kicker rangsorában, mit felelt volna?
– Ilyen szempontból csalóka a rangsor, mert Neuer a bajnokcsapatban véd, több olyan meccset játszik, amikor nem kell bravúrt bemutatnia, így kevesebb lehetősége van kimagasló osztályzatot kapni. A mi csapatunk ezzel szemben elég vegyes képet mutatott a bajnokságban, akadtak olyan meccsek, amikor alig értem labdába, máskor viszont ki kellett segítenem a védőket.

– Lehet fokozni ezt a teljesítményt?
– Mindig lehet egy-két százalékot fejlődni vagy eggyel több kapott gól nélküli meccset játszani, de inkább az motivál, hogy tartsam a szintet. A mostani mutatóimmal a következő idényben is kiegyeznék, mert ez európai szinten is a topteljesítmények közé tartozik. Szeretném bizonyítani, hogy a német lapnál nem tévedtek, amikor engem láttak a legjobbnak, és persze az is kihívást jelent, hogy ezt a formát a Bajnokok Ligája meccseire is átmentsem. Az első BL-idényem nem sikerült rosszul, és az ősszel ismét a legmagasabb szinten mutathatom meg, mire vagyok képes.

– Mennyiben más a BL-ben védeni, mint a Bundesligában?
– A végeredmény ugyanaz, ott is a kapura tartó lövést kell védeni. Ugyanakkor a főtáblán szereplő csapatok talán egy fokkal szervezettebbek a Bundesliga-mezőny nagy részénél, a játékosok technikai képzettsége kifogástalan, és bár a tempó nem mindig olyan magas, mint a német élvonalban, az egyéni kvalitások miatt bármelyik másodpercben történhet váratlan.

– Meglehet, a bajnoki bronzéremmel és a Kicker elismerésével még nincs vége az idény örömteli pillanatainak, szombaton a Bayern Münchennel játszanak a Német Kupa döntőjében.
– Az utolsó bajnokit már ennek jegyében játszottuk, vezetőedzőnk, Ralf Rangnick tíz helyen változtatott a korábbi fordulóban pályára küldött kezdőcsapathoz képest. Óriási lehetőség előtt állunk, az esetleges kupagyőzelemmel megkoronázhatjuk az idényünket. Nem véletlenül nyerte meg a bajnokságot a Bayern München, de nem azért meneteltünk a döntőig, hogy tálcán nyújtsuk át az aranyérmet a bajoroknak.