FFT: A vb-győzelem karrierem csúcsa – Matthäus

Ízelítő a nagyinterjúból:Ízelítő a nagyinterjúból:

– Milyen érzésekkel gondolsz harminc év elteltével Juanitóra, aki egy BEK-mérkőzésen belelépett az arcodba, amikor már a földön feküdtél? (Darren Walsh, Facebook)
– Nagyon meglepett az eset, mert mindenki szabálytalankodik, de ez nem egyszerű szabálytalanság volt. Elvesztette a fejét, és az UEFA addigi történetének legnagyobb büntetését kapta: öt évre eltiltották. A Real Madrid persze dühöngött, mert a mérkőzést is elveszítették, és szerintük a játékvezető ellenük fújt. Nem volt szép, amit csinált, ám néhány hónappal később írt nekem egy levelet, és elnézést kért. Visszaírtam neki, hogy minden rendben.

– Rendkívül keményen fogtad Maradonát az 1986-os világbajnokság döntőjében. Nehéz volt? (Neil, Liverpool)
– A világbajnokság első meccsétől kezdve a legmagasabb szinten futballozott. Szórta a gólokat. Én viszont tudtam, mi a dolgom ellene, és szerintem tiszteletet váltott ki belőle, hogy szabálytalanságok nélkül állítottam meg. Akkoriban még sokkal többet megengedhettek maguknak a labdarúgók, gyakran szinte kivégezték őt. Én viszont minden erőmmel a feladatomra koncentráltam, jó formában voltam, és minden tudásommal igyekeztem feltartóztatni Maradonát. Abban a döntőben más poszton játszottam, és szerintem túlzottan is tiszteletben tartottuk őt. A mérkőzés után Franz Beckenbauer azt mondta, ez hiba volt. Szerintem viszont az volt a legnagyobb hiba, hogy túlzottan a védelmet erősítettem, pedig támadnom kellett volna. Amikor kettő nullás hátrányba kerültünk, változtattunk, előrementem, és feljöttünk kettő kettőre. Végül sajnos Maradona gyönyörű gólpasszt adott, ezzel nyertek. Nem lehettem ott mindenhol! (Nevet.)

– Mit tekintesz a pályafutásod csúcsának? (Vintage Duru, Kentucky, Egyesült Államok)
– Azt, amikor 1990-ben megnyertük a világbajnokságot. Hét hetet töltöttünk együtt, csodálatos időszak volt. Olykor úgy éreztük, nyaralunk Olaszországban. Persze a futball volt a legfontosabb, de Beckenbauer gyakran adott szabadságot délutánonként, néha egész napokra. Sokkal jobb csapatszellem érvényesült, mint 1986-ban, amikor a csapattagok gyakran hajba kaptak.

– Megnyerte volna a Bayern München az 1999-es BL-döntőt, ha a nyolcvanadik percben nem cserélnek le? (Gabriel Sutton, Twitter)
– Harmincnyolc éves voltam, és más rendszerben álltunk fel aznap. Az idényt söprögetőként játszottam végig, hárman voltunk hátul: Samuel Kuffour, Thomas Linke és én. Ezen a mérkőzésen azonban négyen álltunk fel hátul, ami azt jelentette, hogy a középpályára kerültem, és megerőltető futásokat kellett produkálnom szünet és pihenés nélkül. Nagyon meleg volt aznap Barcelonában, és a hetven-hetvenötödik percben jeleztem, hogy nem bírom tovább. Innentől kezdve már a vezetőedző döntése volt, hogy mihez kezd velem. Úgy ítélte meg, hogy változtatnia kell, és így is tett. Ezt követően a Manchester United kettőt vágott, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha maradok a pályán, akkor ez nem következik be. Kénytelen vagyok gratulálni a Manchester Unitednak, mert az utolsó percekben sem adta fel. Nyolcvankilenc percen át uraltuk a meccset, és belőhettük volna a második, harmadik, negyedik, ötödik gólunkat is, rengeteg lehetőségünk adódott, de mindenki tudja, mi lett a vége.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!