Pocsék rajt, részegeskedés és éjszakai kalandok – ez volt a németek Eb-je 2000-ben

A nyolcvanas és a kilencvenes években az NSZK-s, majd a német futball a csúcskorát élte, egy-egy nagy tornán csalódást okozott az ezüstérem is – ehhez képest a 2000-es Eb-n csúnyán leégtek.

Csak a nagy Lothar Matthäus és Thomas Hässler maradt az 1990-es vb-hősök közül; a kis karmesternek nem ment, Matthäus a csapata legjobbja volt, de csúfságra a csoportjuk utolsó helyén végeztek, egyetlen árva ponttal, a harmadik körben három nullára kikapva a már továbbjutó portugálok B-csapatától.

A lapok legenyhébb kifejezése is a szégyen volt a teljesítményükre, Franz Beckenbauer szerint ez „szemét volt”, amit látott, nem futball, mások szerint ez egy „ciki11”, nem a nationalelf. 

Hát még amikor kiderült, hogy a főhadiszálláson egy kerthelyiségben reggel hatig ünnepelték a kiesést!

Együtt énekelték DJ Otzi számát, stílszerűen, a szám zenei értéke éppen olyan, mint a német csapat játéka volt azon a tornán. A nóta nem Toni Polsterről szól.
 

„A legrosszabb az egészben az, hogy az ünneplés főszereplője a küldöttségvezető, a szövetség alelnöke, Gerhard Mayer-Vorfelder volt” – írja a Verrückte Nationalelf című könyv, amely megemlíti, hogy Jupp Derwall kapitány alatt az 1982-es vébén is a pohár mélyére néztek olykor a játékosok (a hírhedett „Slukk-tavi” esetek), és az ő akkori segítője, a 2000-es mester Erich Ribbeck alatt is elszaladt a ló a játékosokkal. Csakhogy 1982-ben majdnem világbajnokok lettek…

„Olyan szép vagyok, olyan nagyszerű vagyok” – egy sor a dalból, amelyet a játékosok énekeltek a hollandiai szállásukon, nyilván önkritikai éllel, pár óra múlva a kapitányuk beadta a lemondását. 

Elfogadták.
 

Ribbeck a románok elleni nyitómérkőzés (1–1) után szabadnapot adott a legénységnek, Jens Jeremies, Dietmar Hamann és Markus Babbel egy éjszakai túrát tett Kölnben (autóval egy óra a szállásukról), beugrottak egy felkapott bárba, onnan hajnal egykor átmentek egy másikba, kivilágos kivirradtig mulattak. Jeremies, Hamann és Christian Ziege a portugálok elleni sorsdöntő mérkőzés előtt sérültet jelentett, ezt már nem bírta szó nélkül a torna után kifakadó kapusedző, a kiváló Sepp Maier: „Ha inni bírsz, akkor bírj futni is! Ha inni bírsz, nem vagy beteg! Vagy gerinces ember valaki, vagy nem. Ők nem voltak azok”.

Később kiderült, hogy már a torna előtt, a mallorcai edzőtábor alatt meg akarták puccsolni Ribbecket, és átadni a kispadot Matthäusnak, aki telefonon várta a tervre a vele akkor nagyon jóban lévő Franz Beckenbauer áldását. A hatalomátvétel legnagyobb támogatója a Jeremies, Hamann, Babbel trió volt. Maga Matthäus őszintén beszélt erről később: „Megrohamoztak, hogy Ribbecknek még a torna előtt mennie kell!”. Nyilván a nagy Lothar is tudta, hogy ezzel együtt őt is kiteszik a csapatból a lázadók, a kiváló játékos 39 éves volt ekkor, a tornán mindenképpen játszani akart: a szövetség már áprilisban megrendezte a búcsúmérkőzését, ez az Eb volt az utolsó dobása a válogatottban. 

Beszélt Beckenbauerrel, de végül nem állt a puccsisták élére. 

Életrajzi könyvében (Teljes gőzzel, vagy sehogy!) a középpályás kifejtette a maga véleményét: a Bayerntől távozott az Eb előtt, a müncheni játékosok (és Dietmar Hamann) innentől kezdve hozzá sem szóltak, Mallorcán a kevés taktikai megbeszélés és a régisulis edzések miatt nagy volt a feszültség a csapaton belül, de a „köpönyegforgató” müncheniekben ő sem bízott már, amikor váratlanul felkeresték őt az ötletükkel.

„Túl hosszúra engedte a pórázt, és ezt egyesek könyörtelenül kihasználták. Ribbecket én egy jószívű embernek ismertem meg, talán túlságosan is jó szíve volt ehhez a munkakörhöz” – tette hozzá, és elárulta azt is, Beckenbauert nem azért hívta fel, hogy az áldását adja a puccsra, hanem azért, hogy „… egyfajta segélykérésként kikérjem a véleményét ebben az igencsak elfuserált helyzetben”.

Ez tényleg az volt, és tényleg elfuserált torna: Matthäus szerint Thomas Linke, aki mellől Sergio Conceicao mesterhármast szerzett, a lefújás után eme nemes szavakkal fordult hozzá: „Nyald ki a se…m!”.

„Megittak három-négy sört, egy üveg bort, és máris nagyon erősek lettek. De abban az állapotban hiába indultak el, nem találták meg Ribbeck szobáját” – mesélte később kajánul Maier. 

„Matthäus nyugtalan volt, és ettől az egész csapat elbizonytalanodott. Nem volt már vezéregyéniség a pályán, a Bayernben sem volt az, és nem igazán barátkozott senkivel” – mondta a torna után Babbel, Ziege szerint azért estek ki a csoportkörben, mert Matthäus „az első meccsen rosszpassz-orgiát tartott, és ez volt a vég kezdete”.

A végszót az egykori zseniális futballista, Günter Netzer mondta ki az Eb után a Bildben: „Ezek a játékosok már nem tartoznak a nemzeti csapathoz. Kirúgni onnan őket, kirúgni mindet!”. 

Rudi Völler a következő világbajnokságon a döntőig vitte csapatát, a 2004-es Eb-n azonban ismét leégtek, a kapitány lemondott. 

„Egy kép maradt meg bennem a portugáliai tornáról: Gerhard Mayer-Vorfelder a feleségével és a személyes tanácsadójával ottmaradt a kiesés után a szállodában, amelyet a Német Labdarúgó-szövetség a teljes Eb idejére lefoglalt. A csapat egyszer sem nyert, hazautazott, de mivel mindent kifizettek korábban, a szövetség elnöke tovább használta a szállást. Ő volt az egyetlen vendég, a medence mellett ült, nyakkendőben, felhajtott nadrágszárral, a lábát a vízbe lógatva, és közben a Bildet olvasta. Ez volt akkor a német foci” – írja epilógusként a merkur.de.