Bundesliga: beindult a pánikszerű csatárkeringő

Így járt a napokban például az Augsburg, amely a maga szintjén komoly összeget fektetett Raúl Bobadilla játékjogába, amelyet az FC Baseltől kellett megvenni: az argentin-paraguayi ék 750 ezer euróba került. A bázeliek már nem bíztak benne, pedig csak a télen vették hárommillióért – és most éppen ilyen összegért vitték el Bobadilla helyére a Wolfsburgtól Giovanni Siót (az elefántcsontparti-francia csatárt tavaly kétszer ennyiért csábították el a Siontól a „farkasok”, de hamar kitelt becsülete a németeknél). Bobadilláért egyébként tízmillió eurónál is többet fizettek már ki karrierje során, megfordult a Borussia Mönchengladbachban is, ám a nehezen kezelhető, forrófejű játékos ott nem váltotta meg a világot. Egy darabig az Augsburgban sem fogja, lévén két hónapra kidőlt. A 26 esztendős, három évre szerződtetett Bobadilla egyébként a 750 ezres vételárral klubrekord az augsburgiaknál.

Az Eintracht Frankfurt is mélyen bankszámlája mélyére nézett, lévén 3.5 milliót fizetett a cseh ékért, Václav Kadlecért. A nagy várakozásokkal és a 10-es mez jogával fogadott 21 éves, de már a nagyválogatottban is gólt szerző (a napokban a magyarok ellen is pályára lépett) játékos 2017-ig írt alá. Kadlec a tavalyi idényben 14-szer volt eredményes három assziszt mellett, az új szezonban öt fellépésén ugyanannyi „kanadai pontot” szerzett, így aligha sokat kockáztatott vele a Frankfurt, ahol kis híján ő is vételi rekorder lett, nála többet csak Caióért (3.8 millió) és Bachirou Salouért (3.6 millió fizettek).

Szert tett egy támadóra a Werder Bremen is, de nem egy csatárcsillag érkezett a zöld-fehérekhez, hanem az argentin-olasz vonal örök B-kategóriás ígérete, Franco di Santo. A még mindig csak 24 éves legényke 2008-ban nem kis meglepetésre került nevelőegyesületétől, a chilei Audax Italianótól a Chelsea-hez, mégpedig 4.5 millióért, de a „kékeknél” nem tudott befutni. A hosszú évek alatt szerzett alig egy tucatnyi PL-es találata azonban nem akadályozta meg abban, hogy az argentin válogatottban is szerepeljen...

„Robosztus és erős csatárt kerestünk, aki megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik” – árulta el a casting részleteit új sportigazgatója, Thomas Eichin, aki éppen csak a lényeget felejtette ki: és szabadon igazolható legyen. „Gyors, főleg magasságához képest, technikás és több poszton is bevethető” – dicsérte a 193 centiméteres éket új mestere, Robin Dutt, míg maga a játékos elárulta, hogy egykori chelsea-s csapattársa, Claudio Pizarro tanácsára írt alá a Bremenhez, miután a nyáron a Wigan nem tartott rá igényt.

Egyébként a dominó-elv itt is érvényesült, akár csak Wolfsburgban, vagy Nürnbergben, ahol Kadlec érkeztével felmondtak az U18-as válogatott Nick Webernek: Brémában a svéd válogatott Denni Avdic talpára kötöttek útilaput, 250 ezer euróért végül az AZ Alkmaar vihette el.

Az elmúlt napok pangásából kicseng még egy Hannover-vétel, a PSV-től hárommillióért megszerzett brazil középső védő, Marcelo; a Wolfsburg pedig erre a posztra egy játékost vett is, meg nem is, erősödött is, meg nem is: ebből a rutinos transzferológia-elszenvedők kitalálták már, hogy vettek valakit a VfL-esek, akit gyorsan kölcsön is adtak. Nos, a megfejtés konkrétan a 18 esztendős belga Junior Malanda, aki a védelem és a középpálya tengelyében is otthonosan mozog. Fiatal kora ellenére az elmúlt idényt végigjátszotta a Zulte Waregem színeiben a belga élvonalban, nem is akárhogyan. Ezért fizetett érte hatmilliót a Wolfsburg, de mivel jelenleg posztjain túl nagy még a konkurencia a keretben, kölcsönadták egy évre az eladónak.

Malanda legjobban szűrőként szeret futballozni, itt például Szlobodan Medojevics, Haszebe Makoto, Tolga Cigerci és Jan Polák személyeiben szerb, japán, német, illetve cseh válogatott vetélytársa volt aláírása időpontjában – amikor a „farkasok” még csak remélték, hogy az övék lesz eme poszt egyik királya a Bundesligában, a brazil Luiz Gustavo.

Emlékszünk még, micsoda felzúdulás okozott 2011 legelején, hogy a Bayern München a „Bulin” kívül ismeretlen fiatalért 17 milliót fizetett a Hoffenheimnek?

„A 23 esztendős futballista 2008 nyarán alig egymillióért érkezett a Hoffenheimhez a Corinthianstól, mostani transzferével minden idők ötödik legdrágább Bundesliga-igazolása lett, pedig eddig elért átlagai nem éppen szemkápráztatóak. No de hát biztosan tudja az edző, Louis van Gaal, hogy miért adatott érte ennyi pénzt. Mindeközben a Bayern az új vétellel többnyire egy poszton játszó argentin Martín Demichelist elpasszolta a spanyol Málagának, és bejelentette, hogy nem hosszabbít Mark van Bommellel; a német válogatott menedzsere, Oliver Bierhoff pedig elismerte, hogy megfontolják a brazil honosítását, hiszen nem akármilyen játékos lehet az, akiért a müncheniek nem akármilyen összeget fizettek" – írtuk az ügyről akkoriban.

Éppen a válogatott, de már a brazil miatt kellett mennie a szűrőnek Münchenből: a nyáron érkezett Pep Guardiola megvetette Thiago Alcántarát, Luiz Gustavónak pedig szabad utat adott a távozáshoz. A dél-amerikai két hete még úgy nyilatkozott, hogy marad Münchenben, és felveszi a kesztyűt, azaz a harcol a kezdőcsapatért – miközben megingott helyzetéről értesülve a Napoli, az Inter, a Chelsea és az Arsenal is bejelentkezett érte, utóbbi konkrét, 17 milliós ajánlatot is tett.

Ám a selecao és a jövő évi hazai világbajnokság miatt a brazil úgy döntött, nem egy „igazi” nagycsapathoz távozik, hanem a Wolfsburgot választja, ahol nem egyszerűen csapatag, hanem alapember, sőt, szellemi segédvezér lesz, és ez bizony jobban szolgálja vb-érdekeit.

„Beszéltem a szövetségi kapitánnyal, Luiz Felipe Scolarival. Elmondta véleményét, ez alapján döntöttem, hogy hová igazoljak. Mindent meggondoltam, minden megfontoltam” – nyilatkozta a labdarúgó, sportigazgatója, Klaus Allofs pedig leszögezte, hogy szó sincs arról, hogy 22 milliót fizetnének érte, számára pedig évi 8 milliós fizetést folyósítanának.

Mint kiderült végül, a Wolfsburg nem keveset, 17.5 milliót áldozott megszerzéséért, és az évi bruttó hétmilliót (a müncheni időkhöz képest kétszer többet) kereső középpályás nem egyszerűen új vétel, rekordvétel, nagyszabású erősítés a klubnál, hanem egy új korszak jelképe: a „farkasok” immáron Európa legnagyobbjaival is sikeresen megharcolnak a transzferpiacon.

Most már a pályán is hasonlóképpen kellene cselekedni: bár a Benaglio – Träsch, Klose, Naldo, R. Rodríguez – Vieirinha, Luiz Gustavo, Diego, Perisic – Dost, Helmes csapat minden, csak nem kutyaütő, a keret összértéke pedig 100 millió euró fölötti, ám az újabb sikerekre alighanem várni kell még egy kicsit.