A dagesztáni Szulejman nem lesz nagy hódító

Néhány érdekes ügyről azért beszámolhatunk a Bundesligából is, az 1. FC Nürnbergtől személyes okok miatt eltaszított 18 éves tehetséget, Nick Webert például leigazolta a Borussia Dortmund. Az utánpótlás-válogatottban is gólerős Webert viszonylag jól ismerik új csapatánál, elvégre július elején onnan távozott a „Klubhoz", ingyen – most térhetett vissza Dortmundba, annyi csavarral, hogy nem az U19-esekhez, hanem a tartalékokhoz. A Hamburg felmondott a rutinos, 33 éves, sokszoros osztrák válogatott védőnek, Paul Scharnernek (korábban az Augsburg, a VfB Stuttgart és a Hull City is érdeklődött iránta), és alig 350 ezer euróért elengedte a dán irányítótehetséget, Christian Nörgaardot a Bröndbyhez.

Két fiatal, de Nörgaardnál azért idősebb játékost kölcsönadtak: a marokkói születésű, de német U-válogatott szélsőt, Karim Bellarabit Braunschweigbe küldte a Bayer Leverkusen, a néha vele egy (nemzeti) csapatban játszó támadó, Niclas Füllkrug pedig a Greuther Fürthben rúgja a labdát és a gólokat egy ideig a Werder Bremen helyett. A Hoffenheim sem tétlenkedett, hanem legújabb kori szokásának megfelelően egy brazil játékost igazolt: a 18 esztendős középpályás, Bruno Nazário 1.5 millió euróért érkezett a Tombense együttesétől. A Bundesliga „falusi kiscsapata" számos brazil játékost vett már, például Carlos Eduardóért hétmillió eurót fizetett a Gremiónak, Maicosuelért és Wellingtonért 4.5-4.5 milliót a Desportivo Brasil, illetve az Internacional gárdájának; a most 11 milliót érő karmester, Roberto Firmino is a Tombensétől érkezett két éve, négymillióért. Ennél is érdekesebb eset Alexander Stolzé: a 29 esztendős, egykoron a Hoffenheimben kölcsönjátékoskodó kapuvédővel tavaly bontott szerződést a Karlsruhe, azóta a hoffenheimi fiatalokkal tartotta magát karban. Ezek szerint meglehetősen sikeresen.

Járjunk be fordított utat, mint az egyik nagy gázcég: ugorjunk a Bundesligából a Premjer-ligába! Nem okozunk nagy meglepetést senkinek sem sorozatunk korábbi elszenvedői közül, ha azt mondjuk, hogy Nyugaton alig ismert orosz játékosokért ezúttal is elképesztő összegeket adtak ki a Pl-ben, és őrült összegekért vettek dél-amerikai labdarúgó-ígéreteket az orosz csapatok, egy dologgal azonban mi sem számoltunk.

Mégpedig azzal, hogy az újgazdag ANZSI MAHACSKALA tulajdonosa, Szulejman Kerimov bemondja az unalmast, pontosabban megunja egy pont után (vagyis a túl kevés pont után) a sikertelenséget, és noha korábban őrült összeget fektetett a csapatba, világgá zavarja a légióshadat. Emlékezzünk csak vissza, 2009-ben nulla euróért erősített az Anzsi, 2010-ben már elköltött félmilliót, aztán jött a Kapzsi Mahalacska-korszak 31 millióval – a három legdrágább érkező Jucilei (a Corinthianstól érkezett, 10 millió euróért), Mbark Busszufa (Anderlecht, 8), Samil Lahijalov (FK Krasznodar, 5) és Diego Tardelli (Atlético Mineiro, 5). 2012-ben már 84 milliót költött – Samuel Eto'o (Inter, 27), Jurij Zsirkov (Chelsea, 15), Dzsudzsák Balázs (PSV, 14), Christopher Samba (Blackburn, 14) –, aztán pedig 68-at – Willian (Sahtar Doneck, 35), Lacina Traoré (Kubany Krasznodar, 18), Ewerton (Coimbra, 5.4).

Ezen a nyáron sem tétlenkedett az Anzsi, a kétajtós szekrénynek álcázott Christopher Sambáért ezúttal 11.6 milliót áldoztak, mellette az orosz válogatott csatára, Alekszandr Kokorin, a rutinos szűrő, Igor Gyenyiszov és a szbornajában már bemutatkozó szélső, Alekszej Jonov érkezett, sorrendben 19, 15 és 5 millió euróért. No és félmillióért egy cserekapus, Mihail Kerzsakov a Volga Nyizsnyij Novgorodtól, aki azt hitte, belecsöppent a jóba – aztán Kerimov bepöccent.

A nagy orosz barátság jeléül másfél hónap elteltével a Kokorin, Gyenyiszov kettőst elvitte a Dinamo Moszkva beszerzési áron, és ha már a klubszékházban jártak a „gyinamósok", vitték Zsirkovot is, 11 millióért. Busszufa és Lassana Diarra is Moszkvában kötött ki, mégpedig a Lokomotivban, összesen 27 millióért, Joao Carlosért egymilliót sem fizetett a Szpartak, a Chelsea viszont nem szűkmarkúskodott: Willianért 38 milliót sem sajnált.

Eto'o javában egyezkedik a Chelsea, Inter, Los Angeles Galaxy trióval, de akad még „kapós" portéka a Dagesztánban évi húszmillió eurót kereső kameruni mellett: Samba, Jucilei, a sokszoros válogatott kapus, Vlagyimir Gabulov, az üzbég futóember, Odil Ahmedov, a marokkói szélső, Mehdi Carcela-González vagy a nemzeti csapatban sem ismeretlen balbekk, Andrej Jescsenko mind sok milliót érnek.

Az éves 140 milliós költségvetést megharmadolta Kerimov (kérdés, mi lesz az eladásból befolyó pénzekkel), a megmaradt summa tekintélyes részét elviszi ugyebár Eto'o, miközben az egyesület maga a saját nevelésű fiatalok felé fordul, ezt szolgálja az, hogy tavaly épített erre a célra egy akadémiát. Mármint Dagesztánban, mert a felnőttcsapat a biztonságos(abb) Moszkvában székel, repülővel utazik az úgymond hazai mérkőzésekre. Talán az is kiderül egyszer, miért eme pálfordulás Kerimovtól, a hivatalos indokok egyike az UEFA pénzügyi fair play törvénye – mint tudjuk, Oroszhonban kezét-lábát töri mindenki, hogy betartsa a Nyugat diktálta paragrafusokat...

A többi csapat átigazolásai között szemezgetve feltűnő, hogy a ZENIT „befelé" fordult, azaz visszacsábította egykori csillagai közül Münchenből Anatolij Timoscsukot, Londonból pedig Andrej Arsavint, miközben a Dinamótól szerződtette a szépreményű balszellőt, Ivan Szolovjevet, a Rubinnak nyolcmilliót fizetett az argentin-olasz bekkért, Cristian Ansaldiért, a Krasznodarnak pedig nem sokkal kevesebbet a jobb oldali futó Igor Szmolnyikovért.

Táblázatunk tartalmazza a többi élcsapat tevékenységét, de Koman Vladimir FK KRASZNODARJA sem gyengült éppen a nyáron az ötmillióért vett svéd védővel, Andreas Granqvisttal, a kétmilliós, válogatott kerettag kapussal, Alekszandr Filcovval, a kolumbiai bal oldali középpályással, Ricardo Labordével, a szintén kétmillió környékén megvásárolt lengyel emberfogóval, Artur Jedrzejczykkel, a Szpartakot odahagyó brazil csatárral, Arival vagy az örmény-brazil gólvágóval, Marcos Pinheiro Pizzellivel.