Németországi mustra: a magyar légiósok 2008–2009-es szezonja

BUNDESLIGA

A Bundesliga első osztályának 2008–2009-es szezonjában öt magyar játékosnak jutott szerep az élvonalbeli keretekben, igaz egyiküknek nem adatott meg a lehetőség, hogy pályára lépjen, kettő közülük pedig a szezon felénél csapatot váltott. Örömteli azonban, hogy két válogatott játékos ezúttal is alapembere volt csapatának.

Ha szigorúan a számokat vesszük alapul, akkor HAJNAL TAMÁS szolgálta leghasznosabban a klubját. A Borussia Dortmundhoz a múlt nyáron leszerződő játékos első idényében meghatározó játékossá nőtte ki magát, és Jürgen Klopp vezetőedző is elégedett volt első számú „fazonszabászával” az idény végeztével.

Ugyan az előző, karlsruhei szezonjához képest Hajnal ezúttal némiképp elmaradt góllövő teljesítményben (egy éve nyolc góllal zárt a bajnokságot, most öt), azonban ez magyarázható azzal is, hogy a 168 centiméteres középpályásra eltérő taktikai feladatok hárultak új egyesületénél. Ezt bizonyítja az is, hogy előkészítésben viszont előre tudott lépni (9-ről 12-re ugrott gólpasszai száma), és ebben a mutatóban joggal tartják számon a német liga legjobbjai között: Bastian Schweinsteigerrel holtversenyben az ötödik helyen végzett az asszisztlistán (Zvjezdan Misimovic, Mesut Özil, Marko Marin és Arnold Bruggink előzte meg).

Ebben a szezonban alighanem a frankfurtiak azok, akik a legkevésbé szívesen emlékeznek vissza a magyar játékmesterre. Hajnal pontrúgásait követően – melyre egész szezon során építettek a sárga-feketék – rendre tehetetlen volt a hesseniek védelme, a két csapat őszi mérkőzésén a 28 éves játékos gólja mellett három gólpasszt is jegyzett, míg a tavaszi győzelem alkalmával mindkét gólt Hajnal készítette elő (a második kicsit kilóg a sorból, ugyanis egy Eintracht-játékos „fejezte be” az akciót). Az első mérkőzés után a 2008-as év magyar labdarúgója lett a 13. forduló legjobbja – ide kattintva megtekintheti, hogy miért is.

Ugyan számszerűsíthető statisztikai adatokban elmarad Hajnal mögött, ám a mögöttünk hagyott idény legalább annyira jól sikerült DÁRDAI PÁLNAK. A 33 éves középpályás minden elismerést megérdemel az elmúlt tíz hónapban nyújtott futballjáért. 26 mérkőzésen lépett pályára, csupán kétszer csereként, ráadásul szezon közben sérüléssel is bajlódott – még szinte fel sem épült, amikor a mezőny egyik legjobb teljesítményét nyújtotta a Bayern München legyőzésekor –, és rendületlen munkabírásával immár sokadszorra küzdötte be magát a csapatba. Teljesítményének jutalma, hogy Erwin Koeman számít rá a válogatott keretben, és a berliniek továbbra is igényt tartanak játékára.

Sőt, amellett, hogy ősztől az Európa-ligában is bizonyíthat Dárdai (a magyar középpályás az elmúlt idényben hat UEFA-kupa-meccsen is pályára lépett) a kék-fehérek vezetői jelezték: hosszú távon is szeretnék a klubhoz kötni, így könnyen lehet, hogy Dárdai – immár edzőként – Berlinben kezdi majd kamatoztatni évek során gyűjtött tapasztalatait.

A védekező középpályás teljesítményét egyébként a szakemberek is elismerik, a Kicker osztályzatai alapján ő lett a Bundesliga legjobb magyarja, az összesített listán az 59. helyen végzett 3.35-ös átlaggal (a német lap 1-6 között osztályoz, az alacsonyabb osztályzat a jobb), ami a 19. legjobb a középpályások között. De talán ennél is beszédesebb számadat, hogy a játékosok piaci árával foglalkozó – és ezen a területen a legelismertebb – szakportál, a transfermarkt.de Dárdai számszerűsített értékét jelenleg magasabbra becsüli, mint egy esztendeje: egy éve ilyenkor 1.5 millió euróban határozták meg az összeget, míg most 2 millióban. Ez – tekintettel arra, hogy Dárdai túl van az ideális futballistakornak számító életkoron – ugyancsak figyelemre méltó.

HUSZTI SZABOLCS ugyancsak alapember volt a Bundesligában az őszi szezon során. Hannoverben nyújtott teljesítményének nem is a 17 mérkőzésen jegyzett három gól és hat gólpassz az igazi értékjelzője, hanem hogy télen vitathatatlanul ugrott egy szintet, és egy a közvetlen európai élmezőnyt célba vevő klub, a Zenit játékosa lett. Huszti Szentpéterváron jelenleg a kezdőcsapatba kerülésért küzd, amelyhez jó alap lehet a válogatott játékos számára a Németországban megismert, megalkuvást nem tűrő mentalitás.

A Hoffenheim szárnyalt az ősszel, azonban LŐW ZSOLT távozása után tavasszal mélyrepülésbe kezdett. Aligha kereshetünk azonban ok-okozati összefüggést a két tagmondat között, ugyanis Lőw epizódszerepnyi, egészen pontosan egy mérkőzésnyi időt kapott Ralf Rangnick vezetőedzőtől. A balhátvéd játszani szeretett volna, ezért télen úgy is a váltás mellett tette le a voksát, hogy ismét csak a Bundesliga 2-ben játszhatott. Hogy jól döntött, arra bizonyíték, egy év után ismét feljutást ünnepelhetett, alapemberként, a Mainz-cal – így augusztustól ismét az élvonalban próbálkozhat.

KIRÁLY GÁBOR év közben került kölcsönben a Burnleytől a Bayer Leverkusenhez, ahol René Adler mögé kerestek egy megbízható, rutinos kapust. Adler az egész szezon során magas szinten, megbízhatóan védett – nem véletlenül kezdődik az ő nevével a német válogatott összeállítása –, így nem volt meglepő, hogy Királynak csak a kispad jutott. Arra mégis jó volt a félévnyi „gyógyszergyári kaland”, hogy a német csapatok újra „felfedezzék” maguknak a magyar hálóőrt, aki szabadon igazolható játékosként az 1860 Münchenhez ír alá, ahol Michael Hofmann-nal és a korábbi német utánpótlás-válogatott kapussal, Philipp Tschaunerrel kell megküzdenie a csapatba kerülésért, hosszú távon pedig a szakmai munkában is számíthatnak rá.

BUNDESLIGA 2.

Míg a Bundesliga élvonalának magyar összlégiósszáma csökkent a szezon során, a másodosztályé növekedett. Lőw Zsolt csapatáról, a Mainzról feljebb már ejtettünk szót, a Rajna-partiak a Freiburg mögött második helyen végezve vívták ki az első osztályú indulási jogot.

Augsburg említése a magyar emberek emlékezetében általában nem idéz fel kellemes érzetet, ám az elmúlt 10 hónapban – Torghelle Sándor és Szabics Imre teljesítménye révén – valamelyest enyhülhetett a városnév kiejtése utáni keserű magyar szájíz.

TORGHELLE SÁNDOR biztos helyet harcolt ki magának csapatában, és – sérülései ellenére – hét gólja mellett öt gólpasszal is segítette a középmezőnyben harcoló klubot. A csatár nemcsak a támadójátékból, de a labdaszerzésből is kivette a részét, harcosságát nyolc sárga lapja is alátámasztja, ugyanakkor pozitívum, hogy a szezon során tisztult a játéka, fegyelmezettebb lett, a korábbiakkal ellentétben egyszer sem állították ki. Nem véletlen tehát, hogy Erwin Koeman is első számú ékként alapoz labdatartására és góljaira.

SZABICS IMRE elmaradt a várakozástól. A Mainztól érkező támadó eleinte Torghelle párjaként szerepelt a támadósorban, azonban idővel kiszorult a kezdőcsapatból, és jobbára csereként jutott játéklehetőséghez. Három gólja mellett három gólpassz olvasható statisztikai adatlapján.

STIEBER ZOLTÁN játéka üde színfolt volt az elmúlt fél évben. A 20 éves középpályás szezon közben írt alá a Koblenzhez, és csapata mind a tizenhét bajnokiján lehetőséget kapott tavasszal, ezeken öt gólt lőtt, és passzai után háromszor a társak is betaláltak. Ha az Aston Villa tartalékjaitól érkező játékos a jövőben is így folytatja, akkor a Bundesliga 2. jó ugródeszka lehet számára egy magasabban jegyzett egyesülethez.

A szezon egyik legnagyobb meglepetése, hogy LISZTES KRISZTIÁN a magyar első osztályban a kiesés ellen küzdő REAC-ból a Hansa Rostockhoz igazolt – 32 évesen. A középpályást még egykori csapattársa, Dieter Eilts vezetőedző vitte a csapathoz, őt azonban márciusban menesztették, ám Lisztesre utódja is számított. A pályafutása során a Bundesliga élvonalában 124 mérkőzésen pályára lépő játékos nem lett ugyan alapember, ám kiegészítő játékosként rendre lehetőséghez jutott, és egy-egy góllal, illetve gólpasszal zárta a tavaszt. A másodosztályú tagságot végül meghosszabbító kikötővárosiak szerződés-hosszabbítást ajánlottak Lisztesnek, ő azonban ezt a hírek szerint nem fogadta el.

BUNDESLIGA 3. ÉS ALATTA

A Bundesliga 3. osztályában is szerepelt magyar játékos a szezonban. A Burghausen színeiben a Bayern ellen az elmúlt idényben emlékezetes mérkőzést vívó SCHULTZ LEVENTE ezúttal is a bajorországi klubban szerepelt, többnyire kezdőként. A középpályás 38 bajnokiból 29-en kapott lehetőséget, csapata azonban – rosszabb gólkülönbséggel – alulmaradt a Werder Bremen II. számú csapatával szemben vívott bennmaradási harcban, így kiesett a Regionalligába.

A Regionalliga magyarjai közül két fiatal játékost érdemes kiemelni. A ferencvárosi nevelésű, ám a Bremenhez már a francia Nancytól érkező FUTÁCS MÁRKÓ a német szabályok miatt nem léphetett pályára a tartalékcsapatban, így Schultzék ellen sem játszhatott. A 19 éves futballista így az U19-es csapatban pallérozódott az alsóbb osztályban, és a szezon végére egész jó formába lendült, 9 meccsen négy gól és két gólpassz az eredménye. A Stuttgart ifistái között szereplő VARGA BENCE 12 találkozón lépett pályára az U19-esek között, ezeken a meccseken három gólt lőtt.