Szabics Imre: Megígértem édesapámnak, hogy befejezem az iskolát

– Elnézést, dr. Szabics Imre?  
– Még nem, de ez a terv – mondta lapunk kérdésére a korábbi 36-szoros válogatott Szabics Imre, a német Bundesligában szereplő FC Augsburg 44 esztendős stábtagja. – A Szegedi Tudományegyetem jogi karának hallgatója vagyok.

– Ez elismerésre méltó, de – miért?  
– Megígértem édesapámnak. Ő ügyvéd volt, édesanyám orvos, szóval, nálunk mindig alapvető volt, hogy tanulni kell sokat, diplomát szerezni. Még húszéves sem voltam, amikor Grazba szerződtem, akkor beiratkoztam, és most már az interneten vissza tudom nézni, mikor mennyit halasztottam akkoriban. Úgy gondoltam, profi futballistaként nincs időm ilyesmire, pedig nagyon is volt, ezt inkább csak most látom. Édesapám halálos ágyánál ígéretet tettem, hogy befejezem az iskolát.

– És hogy áll?  
– Most ér véget a harmadik év, még van kettő, szerencsére elég jók a jegyeim. A csoporttársaim sokat segítenek, ha kell, küldik a tanulnivalót.

– Nem esik nehezére bemagolni azt a rengeteg törvényt, előírást, jogszabályt? Úgy értem, aligha véletlen, hogy a húszas évei elején jár egyetemre a legtöbb ember, akkor a legfogékonyabb, legterhelhetőbb. Negyven felett ez nem nehezebb?  
– Úgy látom, hogy az élettapasztalat nagyon sokat segít. Könnyebb a mindennapi életben elhelyezni a közigazgatási jogot, ha túl vagyok a futballban kötött szerződéseken, lakásvásárláson, autóeladáson, esetleg ismerem a gyorshajtás miatti szabálysértési eljárást a gyakorlatból. Ha nem voltál soha a kormányablakban lecserélni egy okmányt, szerintem nehezebb megérteni, miről van szó, nekem jót tesz, kikapcsol, élvezettel tanulok, talán mondhatom, nem esik nehezemre.

– Mit csinál Augsburgban? Eléggé szem elől tűnt.  
– Eltűntem? A világ öt legerősebb bajnokságának egyikében dolgozom, egy olyan klubnál, amely tizennégy éve stabilan az első osztályban szerepel. Tudom, sokkal ismertebb, nagyobb városok tradicionális klubjai, mint a Köln, a Hamburg, a Schalke, a Hertha, ingáznak a két osztály között, rosszabb esetben évek óta második ligások. Hogy őszinte legyek, kicsit bánt is, hogy ennyire nem kap az Augsburg teljesítménye otthon figyelmet, látom, hogy alacsonyabb osztályokban bármi történik, ott a magyar edző vagy játékos mindig fel van tüntetve, én nem – mintha ártottam volna valakinek otthon. Nem perdöntő, Magyarországon hány hír jelenik meg rólam, de kicsit furcsa ez.

– Két éve a Vidi majdnem kiesett, és most is a bennmaradás a fő cél, így talán az ön távozását követelő szurkolók is másképpen látják, mennyire jó volt akkoriban a dobogóért küzdeni. Nemrégiben megjelent egy statisztika, hogy az elmúlt években akkor szerezte a legtöbb pontot átlagban a csapat, amikor ön volt az edző.  
– Nem bántam meg, hogy hazamentem. Rengeteget tanultam, egyetlen edzői iskola sem készít fel arra, hogy a járvány miatt csak öten vannak edzésen, és két nap múlva bajnokit kell játszani. Azt is mondhatom, hogy az NB I után bárhova mehetsz a világban, nagy meglepetés már nem érhet.

– Hogy jött szóba az Augsburg?  
– Jess Thorup vezetőedző munkáját három edző segítette, közülük Jonas Scheuermann a Premier League-be, a Brightonhoz szerződött, az ő helyére kerestek embert. A sportigazgató ismert Zürichből, ott korábban együtt dolgoztunk, de ez a Bundesliga, sok jelölt volt a posztra, nem volt elég, hogy játszottam itt, és ismerték a szakmai képességeimet, emberileg is el kellett fogadniuk a többieknek. Nem ajánlgattam magam, a klub keresett meg. Erős a stáb, a két másik pályaedző is szövetségi kapitány lett azóta, Lars Knudsen Dániát vezette a Nemzetek Ligájában átmenetileg, Jakob Friis február óta a finn válogatottat irányítja. Kiváló szakemberek közé kerültem, akikre emberileg is felnézek. Rengeteget tanulunk egymástól, mindenki tudja, mi a feladata, és főleg azt, hogy nem tud mindent, szabad és kell segítséget, tanácsot kérni, érveket ütköztetve vitatkozni akár, de ha megszületett a döntés, mindenki teljes mellszélességgel támogatja. Nagyon pozitív a közeg, a legfontosabb feladatom, hogy egyfajta kapocs legyek az utánpótlás és a felnőttcsapat között. Ha egy tizenkilenc éves srác felkerül, esetleg játszik néhány percet, nem mindig kap kellő visszajelzést: az a feladatom, hogy érezzék, figyelünk rájuk, látjuk, nézzük, hogyan edzenek, miként lehetnek még jobbak. Ugyanakkor mivel ennyire kapósak lettek a pályaedzők, most eggyel kevesebben vagyunk, több feladatot kell elosztanunk: edzéstervezés, meccselemzés, felkészülés a következő bajnokira.

– Az megy: tíz meccs óta veretlenek. Január 12-én vereség a Stuttgarttól, azóta hat győzelem, négy döntetlen.  
– Két kapott góllal, ez nem rossz. Azt mondják, ritkán van ennyire nyugodt tavasza a klubnak, mert bizony sokszor menekülni kellett a kiesés elől, most ez a sorozat megnyugtató helyzetet teremtett. A statisztikusok szerint nem sok ilyen szériát látni az elit ligákban.

– Hosszú távra tervez Augsburgban?  
– Igen, de a futball, főleg ezen a szinten, tervezhetetlen. Jól érzem magam, nem abban gondolkodom, mi lehet a következő állomás, örömmel élem meg, hogy itt van feladatom, számítanak rám. Futballistaként is abban hittem, hogy a képesség és a teljesítmény utat tör magának, ezt most sem gondolom másképpen, keményen dolgozom azért, hogy itt tartsanak jó munkaerőnek. Annak úgyis híre megy, miként annak is, ha nem vagy alkalmas arra, hogy ezen a szinten dolgozz.

NÉMET BUNDESLIGA
27. FORDULÓ
Pénteken játszották
Bayer Leverkusen–Bochum 3–1 (Aleix Garcia 20., Boniface 60., Adli 87., ill. Passlack 26.)
Szombaton rendezik
15.30: Mönchengladbach–RB Leipzig
15.30: Wolfsburg–Heidenheim
15.30: Holstein Kiel–Werder Bremen
15.30: Hoffenheim–Augsburg
15.30: Bayern München–St. Pauli (Tv: Match4)
18.30: Eintracht Frankfurt–VfB Stuttgart
Vasárnap rendezik
15.30: Freiburg–Union Berlin
17.30: Borussia Dortmund–Mainz