Népsport: kigolyózták a nagyváradi csapatot

A labdarúgó Szent István-kupa 1940-től íródó történetében 1943 nyarán a negyedik győztest avatták. A nyitó sorozat előtt dr. Szendy Károly, Budapest főpolgármestere karolta fel a nyáresti körmérkőzéses sorozat ügyét, első alkalommal a hat csapat küzdelméből a Törekvés került ki győztesként. A második esztendőben beszállt a Ferencváros (és a Nagyváradi AC) is, a tornát a fővárosiak nyerték meg (első alkalommal a sűrű őszi programra hivatkozva maradt távolt a klub). Szendy szorgalmazására a Szent István-kupából vándordíj lett, a döntőt az Elektromos Latorca utcai pályáján rendezték, a finálé rangját emelte, hogy megjelent vitéz Horthy István kormányzóhelyettes, a trófeát pedig az MLSZ elnöke, Gidófalvy Pál adta át – a Ferencváros megvédte címét. Az 1942-es döntőben ugyancsak a zöld-fehérek diadalmaskodtak, 3:1-re legyőzték a Szolnokot.

Egy évvel később, 1943. július 31-én elsőként a bajnoki 10. helyezett Kispest az ezüstérmes Nagyváraddal mérkőzött. A NAC-ban még nem lépett pályára a Szombathelyről érkező Lóránt Gyula, a vezetők attól tartottak, lámpalázas lesz – bár a szakmaibb indok inkább hihető, hogy korábbi együttesében kullancsként vették számításba, a NAC-ban pedig támadó feladatot kell(ene) ellátnia. Az unalmas első félidőt követően a vidékiek lelépték ellenfelüket, a kispestiek csak 4:0 után tudtak szépíteni (4:1). A NAC trénere, Rónay Ferenc így értékelt: „A II. félidőbeli játékkal megérdemeltük a győzelmet, örvendetes Bodola formája a svéd–magyar szempontjából.”A KAC szakvezetője, Titkos Pál elismerte: „A váradiak megérdemelten győztek, okosan játszottak.”Amikor „Dudus” az első félidő derekán belelendült, onnantól nem volt esélye a Kispestnek. „Úgy játszott, mintha nem is lennénk az idény elején. Szinte minden erényét csillogtatta, s olyan lendületet árult el, mintha nem öregedett volna egy évet, hanem kettőt fiatalodott volna.”A Kispest szigorú kritikát kapott: „Az egész csatársor úgy ahogy van, nem felel meg.”A 19 ezer néző nagy része villamossal ment a meccsre, ám háborogva vette tudomásul, hogy a pályához legközelebb eső megálló megszűnt, így a környék porát kellett szívniuk…

Legközelebb az is kiderült, hogy a bajnoki 7. Újpest lesz a Nagyvárad ellenfele, ugyanis 13 ezer néző előtt 4:3-ra legyőzte a hazai pályán játszó, a tabellán 13. helyen végző Elektromost – úgy, hogy a Tromos a félidőben még 3:1-re vezetett. A meccs előtt egy Újpest-szurkoló azzal biztatta a lila-fehéreket, hogy ha győznek, meghívja őket vacsorára, „tíz liter bor is lesz”. Ez azért volt furcsa, mert újpesti győzelem esetén a vacsora másnapján volt esedékes a NAC–Újpest mérkőzés… Az Újpest szerezte az első gólt a Diósgyőrből érkező balszélső, Penderi György révén. Majd egyenlített a Tromos, és a balösszekötő Hidegkuti Nándor – pontosabban vitéz Hidegkuti Nándor – két góljával kétgólos előnnyel fordult. A második játékrészben simán fordított az Újpest, annak ellenére, hogy „elöl Zsengellér még nem az igazi, de Szusza sem, kettőjüktől mindenki többet vár”. A legjobb futballista is egy újpesti volt – igaz, egy volt újpesti: „A mezőny legjobbját az Elektromosban találjuk s ez Kállai. A volt újpesti fiú ismét megmutatta régi csapatának, hogy még mindig tud.”Kállai Lipót még a Megyeri útról csatárként hat alkalommal volt válogatott, négy gólt szerzett, 1940-ben igazolt a Tromosba, ahol egykori együttese ellen bal oldali védőként vették számításba.

Augusztus 7-én a Ferencváros–Törekvés találkozóra is sokan voltak kíváncsiak (18 ezer néző), ám a játék hagyott maga után kívánnivalót, a Nemzeti Sportban az eredmény – Ferencváros–Törekvés 5:1 (3:1) – alatt ez állt: „Nem kaptunk kupamérkőzést.” A Töri-futballisták a találkozó előtt nem rejtették véka alá, hogy nem szívesen játszanak a Fradi ellen, ezt mondták: „A NAC-ot biztosan megvernénk!”Lehet, de azért nem kellett volna kilenc perc alatt három gólt kapni...

A 17. percben Ónodi Béla duplájával ugyanis már 2:0-ra vezettek a zöld-fehérek, Rudas Ferenc öngóljával szépített a Töri a félidőre (3:1), a vége sima 5:1 lett. A színvonalra jellemző, hogy a győztesről ezt írta a Nemzeti Sport: „Ónodi volt csak az, aki igyekezett, folyton mozgott s minden helyzetből lőtt. (…) Elsősorban Lakat emelkedett ki. Az az érzésünk, hogy ez a kis játékos hamar kedvence lesz a közönségnek. Jól helyezkedett, okosan adta előre a labdákat, a szerelés terén is kitűnő.”A Törekvés kritikája: „Mintha a jobb oldal szélütött lenne.”

Annál több dráma sűrűsödött a negyedik meccsbe. A Gamma 0:0-s félidő után 4:0-ra legyőzte a Csepelt, sima ügy, mondhatnánk. Csakhogy a 30. percben Berzi Sándor felugrott fejelni, rosszul fogott talajt, le kellett vinni a pályáról, a Csepel tíz emberrel folytatta. Az 57. percben egy partdobást megelőző csetepaté után a játékvezető kiállította Szalay II Istvánt, majd a csepeli kapus, Szekeres András egy szabadrúgáshoz vágta vissza a labdát az ellenfélnek, de éppen Bonyhádi Lajost találta el, a visszapattanóval pedig úgyszintén. Noha a Nemzeti Sport ártalmatlannak minősítette az esetet, a kapust leküldték a pályáról, Dudás János foglalta el a helyét, s rögtön kapott egy potya gólt...

Kialakult az elődöntő párosítása: Újpest–Nagyvárad, Ferencváros–Gamma. S ahogyan a korabeli sajtóban írták, a NAC-ot kigolyózták. De ne siessünk előre!

A nagyváradiaknál ismét felvetődött a Lóránt-kérdés. A csapat csatára, Barna János elmondta, amit a szakma is tudott, Lóri „igen nagy tehetség, de volt csapatában más szerepet játszott, és máról holnapra nem játszhatná tökéletesen Juhász szerepkörét”. Végül Juhász Gusztáv lépett pályára. Szünetben 1:0-ra vezetett az Újpest, ám Nagymarosi Mihály a második félidő elején meghúzódott, s mivel a szabályok sérülés esetén sem engedték meg a cserét, helyet cserélt Szusza Ferenccel, mi több, a lilák még egy gólt lőttek (2:0). A Nemzeti Sport mégis két ásza helycseréjének tulajdonítja, hogy nem nyert több góllal az Újpest: „Ekkor már látszott, hogy Nagymarosi rendbe jött, sőt egy kissé ki is pihente magát. Ekkor az edzőnek Nagymarosit újra hátra kellett volna küldenie s Szuszát meg vissza a régi helyére. Ha az Újpest ezt megteszi, akkor a győzelme aligha maradt volna el. (…) Szusza tudta ugyan pótolni Nagymarosit, viszont Nagymarosi nem volt – Szusza.”S mivel Bodola fejesből egyenlített (2:2), sorsolással döntötték el, melyik együttes jut a fináléba. Egy zacskóba egy-egy fekete és fehér golyót tettek, Krüger Károly, a nagyváradiak elnöke pedig „kihúzta a NAC-nak a »halált jelentő« fekete golyót”. A szóbeszédben ezért terjedt el, hogy kigolyózták a NAC-ot…

A Ferencváros–Gamma meccsen (4:0) Tóth György saját csapatát golyózta ki. A kapus három Fradi-gólban is benne volt… Sárosi György és Kiss Gyula félidei góljára (2:0) Kiss és Ónodi II duplázott rá a második játékrészben. Sós Károly, a Gamma edzője csak ennyit mondott: „Az eredmény igazságos.”A zöld-fehérek trénere, Schaffer Alfréd szerényen jegyezte meg: „Lassan kezd belejönni a csapat.”Más kérdés, hogy egyöntetű vélemény szerint „még mindig nem derült ki, mit is tud a Fradi...”

A sorozat végeztével sem, mert a döntőben 2:1-re kikapott az Újpesttől. Szusza és Zsengellér a második félidőben esett góljára csak Sárosi Béla tudott válaszolni, a végén Schaffer így fogalmazott:      „Gyengén játszott a csapat, főleg a csatársorban voltak gyenge pontok.”Az ellenfélnél Zsengellér gyengébb kezdés után feljavult, „a három belső közül Szusza magaslott ki. Egyenletesen, nagyon okosan és jó erőbeosztással játszott.”Ám az igazi vezérnek Nagymarosi bizonyult: „Nemcsak a védekezésben jeleskedett, nagy érdeme, hogy jó labdákkal indítja el az újpesti támadásokat. Benne láttuk a mezőny legjobb játékosát.”

Vélhető, csak a fradisták bánkódtak a finálé után, mert a Nemzeti Sport a sorozattal kapcsolatban leszögezte: „Ennek a díjnak már megvan a helye a magyar labdarúgásban. Megvan a jellegzetessége, megvannak a kabalái. Még vitatkozhatnak arról, hogy mennyiben árt a bajnoki előkészületeknek – a Szent István-kupának ez sem árt. Nagy vonzerő marad ez a díj a csapatok és a közönség számára egyaránt.”