Háromnaponta játszottak tétmeccseket az élvonal csapatai az 1972–1973-as futballbajnokság tavaszi szezonjára készülve, február 21. és 27. között a kupában (MNK) eljutottak a legjobb négyig, hogy aztán március első hétvégéjén folytatódjon a pontokért való küzdelem.
Úgy kezdődött, hogy a Ferencváros már a 16 közé sem került be, Dunaújvárosban kapott ki a csapat (soraiban Géczi Istvánnal, Páncsics Miklóssal, Bálint Lászlóval, Branikovits Lászlóval, Juhász Istvánnal), pedig már az első perc végén vezetett, mégis 1–3 lett a vége. Az NB I B-ben szereplő győztes edzője, Németh Gyula kollégánk (a Népsportnál fizetés nélküli szabadságot kapott, így lehetett tréner) hat pontban foglalta össze a siker összetevőit, élén az akarattal, benne a fegyelmezett játékkal.
De nem csupán a Fradi búcsúzott a fordulóban, a Komló Kazincbarcikán, a Salgótarján Szolnokon, a Pécs a BVSC, a Csepel a Bp. Spartacus ellen volt sikertelen. A következő kanyarban nem jutott be a nyolc közé a bajnoki címvédő Újpesti Dózsa a Megyeri úton kikapva a Videotontól (1–2), de követte őt a Diósgyőr (Vasas: 2–5), a Szeged (Tatabánya: 1–4), az Egyetértés (Kazincbarcika: 0–1), a ZTE (Szolnok: 0–1) és az MTK (Bp. Spartacus: 0–0) is.
A négy közé végül a Bp. Honvéd, a Vasas, a Videoton és a Szolnok került be. Így állt a kupahelyzet február utolsó napján, amikor félbeszakították a sorozatot, mert jött – a bajnokság. Az Újpesti Dózsa (23 pont) állt az élen 15 forduló után, a Ferencvárost (20) és a Vasast (19) megelőzve.
A tavaszi kezdés előtt a Népsport Pelétől idézett útravalóként: „Braziliából hozott csomagot a posta. Kemény műanyaglapokkal védett, díszes kiállítású évkönyvet, s hozzá egy hanglemezt. Pelé fohászával: »Oh, szent játék, mily könnyű és kellemetes dolog oltárodnál áldozni! Amikor megszólal a sípszó és a labda döngése visszhangzik a szívünkben. Egyre hangosabban és gyorsabban, mint a dob puffogása, amelytől bizseregni kezd az öreg ember talpa is... Végre játszhatok! Egészséges vagyok, újra itt a szép tavasz: futok, vállat vállhoz vetve küzdök majd a labdáért, s gólokat rúgok. Sokat! Amennyit csak tudok – mindannyiunk örömére. Istenem, de boldog vagyok!«”.
A világ akkori legjobbjától felemelők a szép szavak, a Népsport reményei viszont már visszarántottak mindenkit a magyar futballvalóságba. A szerkesztőségi cikk mentegetőzik, hogy annyi az elvárás, hogy felsorolni is nehéz, de: „Mindenki becsülettel végezze a kötelességét! Jókedvűen és a jövőben bízva, mert a közöny, még a manapság divatos, erőltetett blazírtság is öl.” A tanulság pedig igazán érdekes: „Sohasem jutunk a tennivalók végére, ha már holnap nem kezdünk munkához!”Miért nem már ma? – kérdezték sokan, hozzátéve, hogy úgy látszik, Pató Pál a legkeresettebb edző nálunk („Ej ráérünk arra még...!”).
A Képes Sport kézzelfoghatóbban fogalmaz, nem mentesen némi gúnytól. Feleki László azzal kezdi, hogy ha nem is világszínvonalat, de legalább valamilyen színvonalat elvárna, ahogy az is jó lenne, ha a 30 év körüli futballistáink a pályán, és nem a mulatóhelyeken bizonyítanák be változatlan fiatalságukat. És végül egy máig ható óhaj: „Szeretném, ha végre új nevek bukkannának fel az Orth–Pelé–Bozsik–Di Stefano–Puskás stb.-vitában.”
A lap egyébként haladt a korral, újra bevonta a tipplelésbe a számítógépet. Az ICT-1905 1964 óta létezett hazánkban, elsőként a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) tett szert rá, aztán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Csepel Vas- és Fémművek. Ma már múzeumi darab (szó szerint), de arra jó volt, hogy jósoljon. Nos, a valószínűségszámítás és a valóság megfelelt egymásnak, hiszen a gép a legfontosabb kérdéseket jól válaszolta meg, valóban az Újpesti Dózsa lett a bajnok a Ferencváros előtt, a Komló és a DVTK pedig kiesett. Az pedig százszázalékosan bejött, amivel a Képes Sport zárja tippjátékát: „Bizonyos, hogy a »számítógép-bajnokság« az első alkalmazása a számítógépnek a sportban, s az is bizonyos, hogy nem az utolsó.”
Aztán már a pályán, az első meccsen, Salgótarjánban a Dózsa érvényesítette a papírformát (2–1), ám nem könnyen, hiszen Moór Ede, a Tarján mestere joggal mondta: „Megvertük saját magunkat...” Gondolt itt arra, hogy a 88. percben kapták a második gólt úgy, hogy Bene Ferenc alaposan megforgatta a középhátvéd Kegye Zoltánt, így Dunai Antalnak nem volt nehéz dolga.
Nem volt igazán jó meccs az Egyetértés–Rába ETO (1–0), ám a körülményei jellemzőek voltak. A győri edző, Farsang Ferenc hosszú idő után újra betette volna a csapatba Korsós Istvánt, ám a jobb sorsra érdemes futballista derékfájdalmakra hivatkozva nem vállalta a játékot. Sokan „hátsó gondolatokat” kerestek, s igazuk volt. Némi noszogatásra Korsósból csak úgy ömlött a panasz. Farsang egyből ajtót mutatott a játékosnak, aki – a Népsport szerint „nem edzőjén állt bosszút, hanem egy közösségnek, a város sportjának fordított hátat”. Olyannyira, hogy a bajnokság végén elment Bábolnára (NB III, akkor negyedik vonal).
A pályán sem volt minden rendben, a tudósító a soroksári Siklósi Jánossal volt elégedetlen, mert „több energiát fordított társai szidalmazására, mint a játékra. Nem egy esetben, miután elvesztette a labdát, megállt, s másokban kereste saját hibáit. Harsány kiabálással vonta felelősségre az éppen hozzá legközelebb álló fiatal csatárt, majd a kispad felé fordult, színpadias mozdulatokkal játszotta el a mások miatt szenvedő játékos szerepét”.
A kupában remeklő Videoton simán kikapott a Vasastól (0–3), ami nem csoda, hiszen három kulcsjátékos, Hartyáni Gábor, Karsai László és Szalmásy Tamás hiányzott a csapatból. Ráadásul a Vasasban először játszott igazán jól a Szombathelyről érkezett Szabó Sándor.
Az MNK-ban leégő Fradi viszont biztosan nyert Diósgyőrben (4–1), köszönhetően elsősorban Mucha Józsefnek, aki három gólt szerzett. Csanádi Ferenc edző különösen a szélsőkkel, Engelbrecht Zoltánnal és Bartosik Jánossal volt elégedett. Három góllal zárta a fordulót Kozma Mihály is, a Bp. Honvéd csatára főszereplő volt a Zalaegerszeg ellen (6:0). Itt az volt az érdekesség, hogy ősszel a ZTE nyert 4–1-re, ám ezúttal éppen az hiányzott a játékából, ami akkor sikert hozott. Szőcs János edző megfogalmazásában: „Képességek tekintetében a Bp. Honvéd eleve felülmúlt bennünket, s ezt a különbséget csak lelkes, kemény, az őszihez hasonló küzdő játékmodorral lehetett volna csak némiképp ellensúlyozni. Nem tudom, miért hiányoztak csapatunkból ezek a tulajdonságok.”Közrejátszhatott, hogy Bircsák Gusztáv játékvezető elnézte Kozma lesállását első góljánál, a 6. percben.
Nagy tanulságot fogalmazott meg Lakat Károly, a Csepel ellen küzdő Tatabánya (0–0) edzője: „Lelkesedés nélkül még a hazai pályának sincs előnye.”Még úgy sem, hogy a Bányászban az egykori Újpesti klasszis, a Megyeri útról kiebrudalt Göröcs János remekelt – magányos farkasként.
A többi meccs nem hozott izgalmat, a Pécs győzelmére (SZEOL: 2–0), az MTK gyengélkedésére (Komló: 0–0) senki sem kapta föl a fejét. Összességében pedig a Népsport csak azt emelte ki, hogy a Bp. Honvéd, a Ferencváros és a Vasas a forduló 20 góljából 13-at szerzett.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy a nézőszám meccsenkénti átlaga 7750 volt.
NB I, 16. forduló Vasas–Videoton 3–0 (0–0) Bp. Honvéd–Zalaegerszeg 6–0 (4–0) Egyetértés–Rába ETO 1–0 (1–0) Diósgyőr–Ferencváros 1–4 (0–2) Tatabánya–Csepel 0–0 Pécsi MSC–Szegedi EOL 2–0 (0–0) MTK–Komló 0–0 |