HORVÁTH LÁSZLÓ (78 éves)
Született: 1944. február 9., Celldömölk |
Posztja: védő |
Klubjai: FTC (1962–1968), Haladás (1969), Tatabánya (1971–1975), Budafok (1975–1978), Dunai Kőolaj (1979–1980), Dömsöd (1980) |
Eredményei: VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1967, 1968), VVK-döntős (1968) |
A hentesnek tanuló Horváth László a Pápai Kinizsiben futballozott, egyszer a Fradi hírverő mérkőzést játszott csapata ellen. A zöld-fehérek 16:1-re győztek, de a megye kettes együttes gólját Horváth lőtte, aki akkoriban még jobbszélsőként Dalnoki Jenő ellenfele volt. „A nemzetközi kupameccseken a negyeddöntőtől volt stabil helyem az együttesben. Először Dalnoki Jenő helyére kerültem a csapatba, addig ő volt az első számú balhátvéd. Az a sejtésem, hogy Jenő és Mészáros József összekülönbözhettek valamin. Dalnoki nemigen válogatta meg a szavait, s az edző ezt nehezményezte. Ott laktam a pálya mellett, éppen a Springer-szobornál álltam, amikor jött a tréner, és így szólt: »Api, készülj, Győrben te játszol Jenő helyett!« A bilbaói találkozó spanyol szokás szerint későn kezdődött, mondtam Mészáros Dodónak, hogy én olyankor már aludni szoktam. Azt válaszolta: »Hát most nem kellene!«. A visszavágón Dalnoki lett a bal oldali védő, nekem balfedezetként az ellenfél egyik csatárának a semlegesítése volt a feladatom követő emberfogással.”
Megoldotta, ahogyan a Manchester United, majd a fináléban a Juventus ellen is. Az angoloknál John Connelly volt az ellenfele, aki a harmadik találkozón (az oda-visszavágó után nem az idegenben szerzett gól, hanem harmadik mérkőzés döntött) az angolok szépítő gólját szerezte. Az első meccsen Horváth kezezése miatt ítélt tizenegyest Hubert Burguet belga játékvezető, Denis Law lövésével egyenlített az angol bajnok. „A gólvonalon álltam, Géczi Pistán átszállt a labda, nem tudtam mit csinálni.”
JUHÁSZ ISTVÁN (76 éves)
Született: 1945. július 17., Budapest |
Posztja: jobbfedezet |
Klubja: FTC (1963–1976; 302 bajnoki/41 gól) |
Válogatottság/gól: 23/1 (1969–1974) |
Eredményei: olimpiai bajnok (1968), VVK-győztes (1965), KEK-döntős (1975), VVK-döntős (1968), magyar bajnok (1964, 1967, 1968, 1976), UEFA-kupa-elődöntős (1972), MNK-győztes (1972, 1974, 1976), az FTC örökös bajnoka (1974) |
Alsónémediből egy toborzón került a zöld fehérekhez „Juci”, akinek jóval később Orosz Pál adta a becenevet. Száger Mihály szúrta ki, de amikor a nevelőedző megbetegedett, utóda elzavarta Juhászt, mondván, tehetségtelen, ne jöjjön többet… Aztán persze Száger, majd Juhász is visszatért a csapathoz. S eljött 1963. november 7., a Fradi a Pécsi Dózsát fogadta, Novák, Albert és Rákosi nem lépett pályára, sérültet jelentettek. A valós ok inkább az volt, hogy az egyesület lakást ígért Nováknak, de csak nem akart összejönni a dolog, mire a trió így figyelmeztette a klub vezetőségét… Albert helyén Juhász futballozott, négy gólt szerzett az 5:1-re megnyert mérkőzésen.
A VVK-ban a Wiener SC ellen is támadóként játszott, sőt az Athletic Bilbao ellen a Népstadionban, az 1:0-s győzelemmel végződő találkozón ő lőtte a gólt. „A 26. percben Varga a bal szélen nagyszerűen elfutott, ívelten beadott, s a befutó Juhász a balösszekötő helyéről jobb lábbal mintegy 15 méterről, kapásból hatalmas gólt ragasztott a bal felső sarokba. 1:0.”
„Ezzel be is fejeztem csatárpályafutásom” – mondta erről Juhász, aki Mészárosnak is köszönhetően visszakerült a jobbfedezet posztjára. – Szerettem a kapu elé érkezni, de nem voltam igazi csatár. Kimondottan élveztem a mezőnyjátékot, sokat futottam föl-le. Dodó épített a saját nevelésű futballistákra, s azokra, akik az ifiből kerültek fel. Ez volt a jó közösségi szellem alapja.”
A WSC, a Bilbao és a Manchester United ellen is harmadik találkozó döntött a továbbjutásról, Juhász így látja: „Akkoriban nem számított az idegenben szerzett gól. A bécsieket leszámítva a bilbaóiak és a manchesteriek ellen is mi mentünk volna tovább, ha ez a szabály érvényben van, ezért nem tartom igazságtalannak, hogy a harmadik meccs helyszínének sorsolásakor nekünk kedvezett a szerencse.” Manchesterben is volt egy kis szerencsénk. „Három egyre vezettek Bobby Charltonék, támadtak, Denis Law kicselezte Géczi Pistát, kapura lőtt, de én lélekszakadva futottam vissza, s a gólvonal előtt a testemről szögletre pattant a labda. A sarokrúgást tisztáztuk, elöl Rákosi kapta a labdát, aki berúgta a második gólunkat. Így lett négy egy helyett három kettő. Ha nem szépítünk, nem biztos, hogy kiharcoljuk a továbbjutást.”
Juhász nemcsak a '65-ös VVK-döntőben játszott, a Leedsszel szemben elbukott 1968-as VVK-fináléban, a Dinamo Kijev sikerével végződő 1975-ös KEK-döntőben is a csapat tagja volt.
KARÁBA JÁNOS (79 éves)
Született: 1942. április 19., Budapest |
Posztja: jobbszélső |
Klubjai: Dorog (1962–1964), FTC (1965–1968), VM Egyetértés (1969–1972), Lőrinci Fonó (1972–1975) |
Eredményei: VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1967, 1968) |
Dorogról igazolta le az FTC, Buzánszky Jenő vitte őt és Szuromi Antalt a bányászcsapathoz. „A Fradi akkor figyelt fel rám, amikor az 1962–1963-as bajnokságban az Üllői úton egy egyet játszottunk, én egyenlítettem. Néhány nap múlva felkeresett Mészáros József edző, valamint Albert Flórián és Rákosi Gyula, megkérdezték, lenne-e kedvem a Fradiban futballozni. Azt válaszoltam: »Minden álmom!« S hogy milyen az élet? Alig telt el egy-két nap, jött Illovszky Rudolf Mészöly Kálmán és Farkas János kíséretében, de én mondtam, már az FTC-be igazoltam. Erre megszólalt Rudi bácsi: »Mondtam, hogy egy nappal korábban jöjjünk!«”
Hiába lett a Dorog negyedik helyével a vidék legjobbja, Karába zöld-fehérbe öltözött. Illetve előbb bakaruhába, mert elvitték katonának. Igaz, csupán három hónapos kiképzést kapott, február 18-án leszerelt, március 10-én már pályára lépett az AS Roma ellen. „Első meccsem volt a nagyok között. Mondhatni, simán, kettő nullára nyertünk.” A jobbszélső ezt követően stabil csapattag lett, mégis, a Manchester United ellen sem a kinti, sem az első itthoni mérkőzésen nem játszott. „Angliában Mészáros úgy döntött, taktikai okból Fenyvesi József kapja a hetes mezt, a visszavágón pedig sérült voltam. A továbbjutásról döntő meccs előtt ezért felpaprikázott hangulatban voltam.” Talán ennek is köszönhető, hogy hatalmas gólt lőtt. „Ahogy elhagyta a lábamat a labda, bevillant, ha ez kapura megy, gól. Be is akadt a ficakba. A szurkolók örömükben a Népstadiontól az akkori Gorkij fasornál lévő ÉDOSZ-székházig tolták a buszt.” Az MU kapusa, Pat Dunne évekkel a párharcot követően beismerte, valójában farkasvakságban szenvedett, ami azon a találkozón nem kis gondot okozott neki. Karába magas labdáját szemmel követve ugyanis belenézett a napba, ami után percekig nem látott rendesen, sőt igazából azt sem észlelte egy pillanatig, hogy a lövés a hálójában kötött ki.
RÁKOSI GYULA (83 éves)
Született: 1938. október 9., Budapest |
Posztja: csatár |
Klubjai: FTC (1953–1972) |
Válogatottság/gól: 41/4 (1960–1968) |
Eredményei: olimpiai bronzérmes (1960), Eb-3. (1964), vb-negyeddöntős (1962, 1966), VVK-győztes (1965), KK-győztes (1960), VVK-döntős (1968), magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), MNK-győztes (1958, 1972) |
Eleinte úgy volt, hogy az Újpest toborzójára megy, mert tetszett neki Szusza Ferenc játéka, ám édesapja az Üllői úti pályára vitte a fiát, ahol Száger Mihály annyit mondott: „Gyere, öcsi, elférsz a többi között.” A Fradiban lehúzott majd húsz esztendő a bizonyíték rá, hogy elfért…
Sem a pályán, sem az életben nem vetette meg a munkát, hajnaltól kezdve kalauzkodott, amikor már a felnőttek között játszott, dolgozott a vágóhídon. Sosem hívták Gyulának vagy Gyuszinak, a Rákosi vezetéknév mellé a Matyi dukált… Az FTC-ben a nagyok között a Szombathelytől elszenvedett 3:1-es vereség alkalmával mutatkozott be 1957-ben, de a gólt ő szerezte. Nemsokára balösszekötőként alapember lett a zöld-fehéreknél, lelkesedése, munkabírása kiemelte az átlagból – a Fradi-szívéről nem beszélve. 511 alkalommal lépett pályára hivatalos mérkőzésen az FTC-ben, ezzel Sárosi György, Fenyvesi Máté és Mátrai Sándor után ő a negyedik, aki átlépte az 500-as határt.
A Manchester United elleni elődöntőben a kinti találkozón gólt szerzett, az NS így írta le: „A 77. percben szép ferencvárosi támadás futott a pályán, pontosan szállt a labda Rákosi elé, aki fordulásból, mintegy 18 méterről kapura vágta a labdát. A labda a jobb oldali kapufa mellett vágódott a kapuba. 3:2.” Rákosi hozzátette: „Jobbal lőttem, én alapból jobblábas voltam, azzal vettem le a labdát, azzal is cseleztem.” Rákosi egyébként az angolok elleni elődöntőt tartotta a legnehezebbnek, „leszámítva, hogy Bilbaóból hazafelé jövet borzalmas repülőutunk volt” . Úgy vélte: „A döntő azért volt nehezebb a többi mérkőzésnél, mert egymeccses volt. Úgy mentünk ki, ne kapjunk egy ötöst, mert azt nem lehet megmagyarázni.” Hát nem kellett magyarázkodniuk…
FENYVESI II JÓZSEF (81 éves)
Született: 1940. március 8., Jánoshalma |
Posztja: csatár |
Klubjai: Kiskunhalasi MEDOSZ (1959-1962), FTC (1962-1965), Ganz-Mávag (1966-1972) |
Eredményei: VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1963, 1964) |
Fenyvesi József bátyja, Máté már sokszoros válogatott és majd egy évtizede a Ferencváros játékosa volt, amikor az Üllői útra igazolt. Az 1964–1965-ös VVK-sorozatban egy alkalommal, a Manchester United elleni visszavágón (1:0) lépett pályára a Népstadionban. Az NS tudósításában ez áll: „A 3. percben Fenyvesi II tört kapura, már a 16-oson belül járt, amikor az angolok balhátvédje, A. Dunne buktatta. A szélső bukdácsolt, de visszanyerte egyensúlyát. Talán ha elesett volna, a játékvezető megadta volna a 11-est!”
Az értékelés szigorú: „A »kis« Fenyvesi mérsékelten játszott.” Fenyvesi II így idézte fel az ominózus jelenetet. „Mi lett volna, ha? Lehet, hogy büntetőt ítél a bíró, de bennem volt, valahogy továbbmegyek. Nem volt divat elesni, még akkor sem, ha az emberrel szemben szabálytalankodtak.”
FRIEDMANSZKY ZOLTÁN (87 éves)
Született: 1934. október 22., Ormospuszta |
Posztja: csatár |
Klubjai: Kiskunfélegyházi Vasas (1949-1953),TF Haladás (1953-1957), FTC (1957-1964; 157 mérkőzés/76 gól) |
Eredményei: VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1963, 1964), MNK-győztes (1958), gólkirály (1958, 16 gól) |
1957-ben már végzett testnevelőként került a Fradihoz, a több mint 50 napos ausztráliai túrán mutatkozott be. A csapat 17 mérkőzésen 15 győzelmet aratott, a csatár 12 gólt szerzett, az Ausztrália válogatottja ellen 9:2-re megnyert mérkőzésen négyet. 1958-ban 16 góllal társgólkirály lett az MTK-s Molnár „Maki” Jánossal. Balszélsőt kivéve a csatársor minden posztján játszott.
Friedmanszky Zoltán maga sem remélte, hogy a Wiener SC ellen szóhoz juthat a sorozatban, ám a harmadik találkozó előtt Varga fogfájásra panaszkodott, igaz, az utolsó pillanatig játszani szeretett volna. A meccs napján jól megebédelt a Lucullus Étteremben, még fröccsöt is ivott rá – ezt követően tudta meg, hogy este kezdő lesz. „Friedmanszky az első félidőben – amíg erővel bírta – jól játszott” , írta róla a Népsport. „A második gól előtt én adtam be a labdát – elevenítette fel a történteket megkeresésünkre a csatár, akit 30 éves korától egy mellkasi sérülés is hátráltatott, de az is tény, hogy a Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársorba csak valamelyikük sérülése esetén lehetett bekerülni.
AZ 1965-ÖS JUVENTUS–FERENCVÁROS VVK-DÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA
RÁTKAI LÁSZLÓ (78 éves)
Született: 1944. március 1., Budapest |
Posztja: csatár |
Klubjai: FTC (1962-1967), Haladás (1968-1974) |
Eredményei: VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1962-1963, 1964, 1967), MNK-döntős (1966) |
Testvérét követte az FTC-be, első NB I-es találkozóját a Bp. Honvéd elleni 1:0-s győzelem jelentette 1963. március 31-én, ezzel tagja lett az idény bajnokcsapatának. Albert Flórián helyén lépett pályára, de a csatársor minden posztján feltalálta magát. Egy súlyos sérülés után játszott Olaszországban az AS Roma ellen. „Előző nyáron Martfűn megsérültem egy MNK-mérkőzésen, még szinte lábadoztam, amikor Mészáros József szólt, játszanom kellene, mert az együttesből néhány társamat bevonultatták katonának.” Játszott, nem is akárhogyan! A Népsport így írta le a gólját. „Novák jó labdát adott Fenyvesi dr.-nak, a szélső elment Losi mellett, ügyesen középre adott, s a bal oldalról kitűnő ütemben érkező Rátkai mintegy 10 méterről kapásból a kapuba vágta a labdát. 1:0.” Rátkai úgy emlékszik, távolabbról lőtt, mint tíz méter, de ez a lényegen nem változtat. Bilbaóban és Manchesterben is lehetőséghez jutott, itthon nem játszott, ő ennek okát a következőben látja: „ A hazai meccseken Karába és Fenyvesi József klasszikus értelemben vett szélsőjátéka jobban érvényesült, az idegenbeli találkozók előtt Mészáros Dodó mindig valamilyen taktikai feladattal bízott meg.” Így van, a Népsport a manchesteri első mérkőzés előtt írta: „Karába helyett Rátkai került be azzal az utasítással, hogy egy kicsit húzódjon hátra, és a csatársor mögül szervezze a támadásokat.” Az edző így értékelte játékosát: „Itt lett teljes értékű csatáregyéniség Rátkai Laci. Bilbaóra és Manchesterre a fiatal játékos büszke lehet. A csapat taktikai terheinek fő hordozója volt. Korát meghazudtolóan higgadt.” Ám újra megtörtént a baj! „Nem sokkal az első félidő vége előtt rásérültem a térdemre, de mivel akkoriban nem lehetett cserélni, végig kellett statisztálnom a mérkőzést. Persze játékról szó sem lehetett. Annyira bedagadt, hogy itthon úgy kellett levágni róla a nadrágot. Torinóba már el se utazhattam, ami a mai napig nagy szívfájdalmam.”
Sorainkat Fenyvesi Máté mondatával zárjuk, amellyel alighanem valamennyien egyetértenek: „Nekem az a legnagyobb öröm, hogy dicsőséget szereztünk a magyar labdarúgásnak.”
Tizenkilenc futballista jutott szóhoz legalább egy mérkőzésen. Albert Flórián (csatár, 1941–2011) 13 mérkőzés Dalnoki Jenő (hátvéd, 1932–2006) 8 mérkőzés Fenyvesi Máté (csatár, 1933–2022) 13 mérkőzés Fenyvesi II József (csatár, 1940–) 1 mérkőzés Friedmanszky Zoltán (csatár, 1934–) 1 mérkőzés Géczi István (kapus, 1944–2018) 14 mérkőzés Havasi Sándor (hátvéd, 1941–2005) 2 mérkőzés Horváth László (hátvéd, 1944–) 7 mérkőzés Juhász István (középpályás, 1945–) 10 mérkőzés Karába János (csatár, 1942–) 6 mérkőzés Kökény József (csatár, 1940–2014) 3 mérkőzés Mátrai Sándor (hátvéd, 1932–2002) 14 mérkőzés Novák Dezső (hátvéd, 1939–2014) 12 mérkőzés Orosz Pál (középpályás, 1934–2014) 9 mérkőzés Perecsi Tibor (középpályás, 1941–2014) 8 mérkőzés Rákosi Gyula (csatár, 1938–) 10 mérkőzés Rátkai László (csatár, 1944–) 3 mérkőzés Varga Zoltán (csatár, 1945–2010) 12 mérkőzés Vilezsál Oszkár (csatár, 1930–1980) 6 mérkőzés |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. március 12-i lapszámában jelent meg.)