Gyurka, a bálvány – ügyvédi vizsgát tett a Fradi vb-ezüstérmes ikonja, Sárosi György

Nemcsak a Ferencváros, hanem a teljes magyar futball, sőt a magyar sport számára nagyszerű hírt repített világgá a Képes Sport 1941 júliusában: Sárosi György, az NB I gólkirálya ügyvédi vizsgát tett. A nemzet Gyurkája nem kevesebb mint tizenöt kilót fogyott a nagy megméretés előtt, miközben a „Beszkárt” fogalmazójaként hivatali szolgálatot teljesített, a Fradival pedig bajnok, az Év játékosa és 29 találattal (eggyel megelőzve nem kevésbé klasszis kortársát, az újpesti Zsengellér Gyulát) gólkirály lett. Nagy évet futott tehát.

„Amikor egy-egy remekbe szabott gól után végig zúg a tribünökön a Gyurka!... Gyurka!... Gyurka!... kiáltás, és a közönség újra meg újra szívébe zárja a legnépszerűbb magyar futballistát, bizo­nyára nem egy szurkoló gondol arra, hogy... milyen is lehet ez a Gyurka »civilben«? Nos hát, mi felkerestük – fotóriporterünkkel együtt – Sárosi Gyurkát az otthonában és a hivatalában”      – írta a Képes Sport, majd riportba oltott lelkendező portrét is közölt az Üllői út újsütetű ügyvéd uráról.

Ebben a szakvizsgájáról lélekemelő, kerek mondatokban emlékezett meg a Fradi csatára, aki igazán minőségi civil munkát is végzett a futball mellett: „Bizony eleget tanultam. Nagy volt az anyag, ko­moly a Studium, és erősen ambicionál­tam a sikert. Me­rem állítani, hogy alaposan felkészül­tem és nagyon örü­lök, hogy ez nem­csak az én megál­lapításom volt, ha­nem az Ügyvédvizsgáló Bizottsá­gé is. Nem volnék őszinte, ha azt mon­danám, hogy nem izgultam. Nem szé­gyen ezt bevallani, hiszen nagy tétért ment a játék. Egy holtbiztos gólt az ember elhibázhat, adódik újabb alka­lom az eredmény elérésére, de itt az élet, a megélhetés, az érvényesülés gólját kellett megszereznem. Boldog vagyok, hogy sike­rült, mert ez hatalmas lépést jelent a füg­getlenség és az önállóság felé. És olyan ál­lomást az életemben, ahonnan nyugodtabban lehet előbbre törni új célok felé. Az egész élet új meg új célok kitűzéséből áll és ha az ember eléri a célt, máris újat tűz ki magának. Ha nem így volna, maga az élet is megállna...”

A Fe­rencvárosban egyébként ekkortájt nemcsak Sárosinak tapsoltak, hanem csapattársának, Kalocsay Gézának is, aki ezekben a napokban államtudomá­nyi doktorátusát egészítette ki Pécsett – jogtudományi doktorátussal.

Ahhoz képest, hogy Sárosi György 62 válogatott meccsén ragyogó 42 gólt szerzett (ezzel Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor és Tichy Lajos mögött ötödik a magyar nemzeti tizenegy öröklistáján), csak a 15. fellépésén talált be először – a 19. és a 47. válogatottsága között, azaz fénykorában viszont 37-szer is. Ezek közül természetesen kiemelkedik az 1938-as világbajnokságon szerzett öt gólja (csak a brazil Leonidas termelt nála jobban), no meg az a mesteri hetes, amit a világ akkori egyik legjobb kapusának, a csehszlovák Frantisek Plánickának lőtt alig több mint 50 perc alatt 1937 szep-temberében a Hungária körúton.

Hogy a jogi pályán, az ügyvédi vizsga letételében segített-e hihetetlen népszerűsége? Sárosi erre is korrekt választ ad: „Akadtak ugyan jóindulatú tanárok, akik nem bírálták túlszigorúan a feleleteimet, és lehet, hogy itt közrejátszott a... (keresi a szava­kat, végül is kiböki)... sportnépszerűségem, de bizony az is előfordult, hogy ez a nép­szerűség a szokottnál szigorúbb feleltetést vont maga után. Mintha csak azt mondták volna, hogy... no, most majd meglátjuk, mit tud a sportpályák hőse a jogi tudomá­nyok pályáján. A »népszerűség« mérlege te­hát egyensúlyban maradt.”

Mivel 1941-et írtunk, Sárosit természetesen a bécsi döntések által visszacsatolt területek csapatairól is megkérdezték, hiszen az év őszétől a Nagyvárad, a Kolozsvár és az Újvidék is a mi NB I-ünkben folytatta.

„Biztosra veszem, hogy már a Nagyváradi AC bekapcsolódásával is javulni fog a színvonal      – mondta „Gyurka”, nem is sejtve, hogy a nagy javulásban a NAC 1944-ben egészen az aranyéremig jut.      – Olyan ez, mintha egy jó és egy gyenge teniszjá­tékos állandóan csak egymással gyakorlato­zik, a gyenge javulhat valamit, de az erő­sebb játékán hamarosan ki fog ütközni a visszafejlődés. A nemzetközi mérkőzések ki­esése folytán a magyar labdarúgásban nincs összehasonlító mérték, ezért jelentett részünkre kellemetlen meglepetést, amikor túlmenve határainkon érzékeny vereségek érték színeinket.”

Sárosi Stefancsics néven született, és mivel öccsei is nagyszerű futballisták voltak, pályája elején Sárosi I-ként írt róla a sportsajtó. Egyik testvére, a hét évvel fiatalabb Béla Sárosi III-ként ugyancsak világbajnoki ezüstérmes (a tornán nem lépett pályára), és a Fradival is hasonló az eredménysora, mint világhírű bátyjának. Idősebb öccse, László (Sárosi II) úszott és vízilabdázott – a családnak ez az ága azonban nem elsősorban általa, hanem fián, ifjabb Sárosi Lászlón keresztül része a magyar sport panteonjának, hiszen a zseniális pólós Gyarmati Dezső 1976-os Faragó-, Csapó-, Szivós-féle olimpiai bajnok csapatának karmestere és esze volt.

A második világháborúban mindhárman a honvédséget erősítették. György például jogvégzett emberként és önkéntesként a doni II. magyar hadsereg keleti harctéren működő haditörvényszékén szolgált 1942 második felétől zászlósi rangban, vélhetően az alekszejevkai főparancsnokságon.

„Sárosi Gyurka talán a legnépszerűbb labdarúgó. Ez a nagy népszerűség megérdemelt jutalma annak, hogy nála a tudás mindenkor sportszerű magatartással párosul a pályán      – mondta róla Zsák Károly, a századelő legnagyszerűbb kapusa.      – Tehetsége feltétlenül mai legjobb csatáraink elé helyezi őt, de külföldi viszonylatban is előkelő helyet juttat számára. Játéka erősen emlékeztet Orth György stílusára. Sárosi játékának legszembetűnőbb erényei a kifogástalan labdabiztosság, pompás irányítóképesség és az, hogy önzetlen játék mellett is igen eredményes.”

„Szeretnék még néhány évig futbal­lozni      – mondta 1941 nyarán Sárosi      –, persze csak addig, amíg egyesületemnek és – ha érdemesnek tartanak rá – a válogatott csapatnak hasznára válhatok. Igyekszem a kötelességemet a legjobban el­végezni és a belém helyezett bizalomnak megfelelni. A magánéletben is hasonló irányelvek vezérelnek. Itt a magánéletben még fokozottabban fontos a kötelességtelje­sítés, és én mindent megteszek, hogy meg legyenek velem elégedve.”

A Ferencvárosról pedig nála szebben és hitelesebben kevesen beszéltek: „Egész ifjúságomat be­töltötte varázsával és a sportot eszménnyé nemesítette a lelkemben. A Ferencváros nem csak klub... sokkal több ennél. Egy nagy család, amelynek millió gyermeke van és ez a millió gyermek egyformán érez és gondolkozik. A magyar sport élő lelkiismerete a Ferencváros, amely eggyé forrt a magyar élettel és az egész nemzettel. A Ferencvárost épp úgy nem lehet elpusztí­tani, mint magát a magyarságot.”

Sárosi doktornak igazán elhihetjük.