Búcsú: befejezte pályafutását Ivan Rakitic
Harminchét évesen befejezte aktív labdarúgó-pályafutását a horvát futball egyik legnagyobb alakja, Ivan Rakitic. A szőke középpályás 160 alkalommal öltötte magára hazája válogatottjának mezét, s tagja volt a 2018-as oroszországi világbajnokságon ezüstérmet szerző csapatnak.
A svájci Möhlinben született labdarúgó az FC Basel utánpótlásában nevelkedett, a bázeliektől 2007-ben igazolt a Schalke 04-hez, amelynek színeiben a Bundesligában 97 mérkőzésen 12 gólt és 23 gólpasszt jegyzett, és a Német Kupát is magasba emelhette.
Legnagyobb klubsikereit Spanyolországban, az FC Sevilla és az FC Barcelona játékosaként érte el; az andalúziai klubbal 2014-ben és 2023-ban Európa-ligát nyert, a katalánokkal négy spanyol bajnoki címet, négy Király-kupa-, két Spanyol Szuperkupa-, egy Bajnokok Ligája-, egy UEFA-szuperkupa, valamint egy klubvilágbajnoki győzelmet ünnepelhetett – a 2015-ben ő szerezte csapata első gólját a Juventus ellen 3–1-re megnyert BL-fináléban.
A játékos visszavonulása alkalmából közösségi felületein közzétett levéllel búcsúzott a labdarúgástól.
„Kedves Futball!
Életem része voltál a legelső pillanatoktól. Svájci otthonom, Möhlin pályáitól a világ legnagyobb stadionjaiig. Mindig ott voltál. Te adtad nekem az első lehetőséget az FC Baselnél: kölyök voltam még, de megértetted velem, hogy minden lehetséges. És ez csak a kezdet volt.
A Schalkénél veled nőttem fel, ekkor voltam először távol az otthonomtól. Megtanultam szembenézni az új kihívásokkal, új kultúrákat fedeztem fel, és új leckéket tanultam. Általad erősebb lettem és ez a fejlődés új kapukat nyitotta meg előttem.
Így érkeztem meg a Sevilla FC-hez, ahol valami egészen más élménnyel gazdagodtam. De ennél is sokkal többet, otthont adtál. Megtanultam, milyen megtiszteltetés csapatkapitánynak lenni, felemeltem az első európai trófeámat, és ami a legfontosabb, ott ismertem meg életem szerelmét. Köszönöm Neked, hogy megtaláltam, a partneremet, a lányaim édesanyját és családot alapítottam. És amikor már azt hittem, mindent megéltem, ismét megleptél.
Ekkor jött a Barca. Általad megéltem egy olyan álmot, amelyet el sem mertem volna képzelni. A legjobbak mellett játszottam, trófeákat nyertem, és csodálatos éjszakákat éltem át a Camp Nouban. Megkaptam azt a privilégiumot, hogy a csapat történelmének része lehessek.
De Te nem álltál meg itt. Lehetővé tetted, hogy visszatérjek Sevillába, hogy a kör teljes legyen, hogy köszönetet mondhassak, hogy megint otthon érezzem magam, és hogy újra győzhessek. És amikor a legkevésbé számítottam rá, akkor egy olyan helyre vittél, ahol egy új ritmust, egy új arcodat tapasztalhattam meg: az Al-Sababhoz. Különleges és büszke fejezete volt az életemnek, amely során életre szóló barátságokat kötöttem.
Aztán mintha csak tudtad volna, mennyit jelent nekem, jött az utolsó, felejthetetlen fejezet: a visszatérés a gyökereimhez. Először játszottam életemben Horvátországban, a Hajduk Splitben – ez olyan élményt adott, amelyet egész életemben magammal viszek majd.
De mindenekelőtt megadtad nekem a legnagyobb megtiszteltetést: hogy viselhettem a válogatott mezt, hogy Horvátországot képviselhettem. Egy olyan kis országnak, mint mi vagyunk, a világbajnoki döntőbe jutás több volt, mint sportteljesítmény. Örök pillanat volt, s ajándék – az egész nemzetnek.
Futball, te többet adtál nekem, mint amiről valaha is álmodtam. Adtál barátokat, érzelmeket, boldogságot és könnyeket. Teljes életet, olyan életet, amelyre mindig büszke lehetek.
Most itt az idő, hogy elbúcsúzzunk. De ha most el is hagylak, tudom, te sosem hagysz el engem.
Köszönöm, Futball!
Ivan”
CIKKÜNK FOLYAMATOSAN FRISSÜL!
