László Csaba: A barátok mindig a szükségben segítenek egymáson

–  Hogy az egykori kabarétréfával éljünk: vak ez a ló vagy bátor?     
– Inkább vakmerő – mondta a Sepsi OSK új vezetőedzője, László Csaba. – Egy ilyen feladatba azonban nem lehet másképp belefogni. A barátoknak elsősorban a bajban kell segíteniük egymást, nem pedig akkor, amikor minden szép és jó. Ha ilyenkor mindenki hátat fordít, mi lesz ezzel a klubbal? Ezért nem is gondolkodtam sokat, amikor Diószegi László megkeresett, jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam.

– Mire számított, amikor kedd este belépett a Sepsi OSK öltözőjébe?     
– Mindenekelőtt nyitottságra, amit meg is kaptam. Úgy éreztem, az együttes tagjai valamiféle lelki felszabadításra vártak, ami nyilván az előző periódusból fakadhatott. Annak minősítése azonban nem az én feladatom, nekünk csak a megoldásra kell koncentrálnunk, csakis az hozhat előrelépést. Itt senki sem felejtett el futballozni, mindenkire szükség van, a klub életben tartása a tét, és ennek érdekében a játékosok képesek, illetve készek mindent megtenni. A kiesésről pedig hallani sem akarok, nemhogy beszélni. Három mérkőzésünk van még hátra, mindenképpen bent kell maradnunk az első osztályban. Azokat a bajnokságokat, amelyekben korábban dolgoztam, többnyire nyomon követem, pláne a románt, ezért úgy érzem, képben vagyok, mi is zajlik. Bizonyos mértékig az OSK játékoskeretét is ismertem, tagjai közül néhánnyal dolgoztam is együtt, az sem titok, hogy a klub vezetőivel korábban is beszéltünk havi egy-két alkalommal, így nem ismeretlen állapotokkal szembesültem. A legnagyobb ellenségünk az idő, illetve a rövidsége, ezért mindent sűrítenünk, koncentrálnunk kell, miután nem állhatott rendelkezésünkre több nap közös felkészülés, gyors „diagnosztizálás” szükséges.

– Mit remél a péntek délutáni, Politehnica Iasi elleni mérkőzéstől?     
– Nyilván az elsődleges feladat megnyerni a meccset, attól a játékosok valamelyest visszanyerik az önbizalmukat. Felejtsük el annak a szajkózását, hogy mekkora probléma van. Csak a megoldásra szabad koncentrálnunk, csak az hozhat előrelépést, a munka csak így teremheti meg a gyümölcsét.

–  Sokan azt tartják, ön csakis nyerhet ezen a „bizniszen”: ha nem sikerül, igazából más veszített, ha összejön a bennmaradás, hős lesz Sepsiszentgyörgyön…     
– Sem egyik, sem másik lehetőség, illetve veszély sem foglalkoztat. Köszönöm a Debreceni Egyetem vezetőinek, hogy hozzájárultak a Szentgyörgyre költözésemhez, hiszen ott vagyok „állományban”. Ám úgy tartom, hogy sem Székelyföldön, sem az anyaországban nem akarja senki a másodosztályban látni a Sepsi OSK-t.

– Milyen mértékben hallgat majd – legalábbis a Iasi elleni mérkőzésen – a csapat szakmai stábjának tanácsára? Esetleg megvan a saját „forradalmi” megoldása?     
– Sem ideje, sem helye nincs ilyenkor forradalomnak, maximálisan figyelek elsősorban Kulcsár László segédedző tanácsaira. Teljes mértékben egyetértünk például abban, hogy a játékoskeret nem engedi meg a négy–három–hármas felállást, az együttes fizikai állapota sem teszi lehetővé ezt a formációt. A legfontosabb, hogy az elvárásunkat igyekezzünk minél közelebb hozni a csapat felkészültségi szintjéhez, és abból kihozni a legműködőképesebb változatot. A többiről elég beszélni a későbbiekben.