Aranyláz – Bodnár Zalán jegyzete

És akkor Ahab kapitány odament a főárbóchoz, és kiszögezett rá egy érme csillogó spanyol aranyat, közölve, hogy azé lesz, aki elsőként pillantja meg Moby Dicket, a hatalmas fehér bálnát. Többé nem kellett motiválni a tompa agyú matrózokat, mindenki naphosszat bámulta a látóhatárt, hegyezte a szigonyát, és arról álmodozott, mire is költi majd, ha övé lesz a hatalmas díj.

Eddig nehéz volt elképzelni, mivel is veszi majd rá a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a résztvevő csapatokat – főleg az európai nagyokat –, hogy komolyan vegyék a világszövetség új versenysorozatát, a nyáron az Egyesült Államokban sorra kerülő, 32 csapatos, öt héten át elnyúló klubvilágbajnokságot, amely a végletekig agyonterhelt futballistáknak úgy hiányzott, mint hóembernek a hősugárzó. A televíziós jogdíjakért nem kapkodtak a tv-társaságok, a játékosok, a klubok és a médiumok sem hozsannáztak, és bár a FIFA „előírta” a kluboknak, hogy a legjobb csapatukkal kell pályára lépniük, ez megfoghatatlan. Azt lehetett sejteni, hogy a legtöbb klub, legalábbis a legnagyobbak, nem törik magukat ezért a trófeáért.

Ám most a FIFA Herman Melville regényhőséhez, Ahab kapitányhoz hasonlóan öntörvényű elnöke, Gianni Infantino elővette a spanyol aranyat, és kiszögelte a főárbócra. Bejelentette, hogy olyan díjazása lesz a klubvilágbajnokságnak, amilyet még nem látott a világ olyan tornán, amelyen hét meccset kell játszania a végső győztesnek. Az összdíjazás 525 millió dollár, a torna győztese 125 millió dollárral gazdagodhat. Ez azt jelenti, hogy a győztes több pénzt kap, mintha százszázalékos teljesítménnyel megnyerné az európai Bajnokok Ligáját (a Real Madrid az előző BL-idényben 92 millió dollárral gazdagodott).

Ezt az összeget azért már senki sem veheti félvállról a résztvevők közül, még a Real Madrid, a Manchester City vagy a PSG sem. Ezért már érdemes a nyár kellős közepén is ostorral hajtva játszatni a sztárokat a New York-i harmincöt vagy a floridai negyvenöt Celsius-fokban.

A pénz az úr, ez van, vakít az arany. Sopánkodhatunk ezen – attól még így marad.

Persze, nem minden tanulság nélküli Moby Dick története. Aki nem olvasta, annak elárulom a végét: senkit sem tett boldoggá az arany, a fehér bálna is elpusztult, és egyetlen túlélő kivételével a hajó, valamint teljes legénysége is odaveszett az óceán habjaiban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!