A 60 éves Hagit a mai napig hajtja a futball iránti szenvedély

Gyakorlatilag munkával töltötte szerdán 60. születésnapját minden idők legjobb román futballistája, Gheorghe Hagi, hiszen az általa birtokolt és edzett csapat, a Farul Constanta a csütörtöki, Sepsi OSK elleni bajnoki mérkőzésre készült. A román sajtó azonban nem feledkezett meg a „Király” megünnepléséről, bár a kétszeres Grand Slam-győztes teniszező Simona Halep egy nappal korábban bejelentett visszavonulása azért kissé elvonta róla a figyelmet. 

Hagi viszont nem feledkezett meg a hozzá hasonlóan konstancai születésű és pályafutása kezdetén általa is támogatott egykori világelsőről, a 21. századi román sportélet két legnagyobb csillaga ugyanis kiváló viszonyt ápol. 

„Eljön ez a nehéz pillanat is, nem könnyű kimondani, hogy nem tudsz már edzeni, játszani, de eljön. Nem tudom, milyen tervei vannak, de ideális lenne, ha létrehozna két teniszakadémiát, egyet a lányoknak és egyet a fiúknak, amely új játékosokat nevelne. De hogy valóban ezt akarja-e, azt tőle kell megkérdezni” – javasolta Halep számára is a saját útját Hagi, aki éppen azzal vált valóságos intézménnyé és megkerülhetetlen tényezővé a román futballban, hogy játékpályafutása végeztével elsőként nyitott labdarúgó-akadémiát az országban, és fektetett komoly összeget az utánpótlás-nevelés infrastruktúrájába.

Hagi karrierje több ponton is összefonódott magyar szakemberekkel, de a magyar labdarúgással is. Felfedezője, első edzője a medgyesi születésű Bükkösy József volt, akit soha nem felejt el megemlíteni. „Bükkösy tanár úr adta nekem a legnagyobb bátorságot, tizenkét évesen. Egy nap kellett neki, hogy meglásson, és onnan kezdve végig mellettem volt. Enni adott, kétszer is labdaszedőnek tett a felnőttmeccseken, hogy abból a pénzből sportcipőt vehessek. Sose felejtsétek el!” – emlékezett meg Hagi a Gazeta Sporturilornak adott születésnapi interjújában a 2006-ban elhunyt Józsi bácsiról. De megemlíti Jenei Imrét is, aki edzői közül a legjobban értett szót a játékosokkal, egykori csapattársai közül pedig a jelenlegi magyar szövetségi kapitányt, Marco Rossit is. 

A bukaresti sportportál külön cikket is szentel az 1999 júniusában, Magyarország ellen vívott Európa-bajnoki selejtezőnek, amely előtt egy ötórás, késő éjszakába nyúló élő televízióműsorban könyörögték vissza a válogatottból az előző évi világbajnokság után már visszavonult Hagit a nemzeti együttesbe. Alig több mint két évvel később, rövid szövetségi kapitányi időszaka alatt pedig éppen Budapesten, szakadó esőben vívta meg első tétmérkőzését a román kispadon. 

Hat évtized után Hagi egyszerre tekint vissza önkritikusan és önbizalommal teli büszkeséggel a pályafutására, és ugyanolyan szenvedély hajtja, mint fiatal játékosként. „Munka, elhivatottság, ambíció, motiváció” – fogalmazza meg hitvallását, miközben elismeri, hogy 25-26 éves kora előtt kimondottan önző játékos volt, akire joggal szóltak rá idősebb csapattársai. Csakhogy aki 17 éves korában már élvonalbeli játékos, 18 évesen válogatott, 20 esztendősen pedig a nemzeti együttes csapatkapitánya lett, az sztárként is viselkedett a pályán – miközben a magánéleti botrányok teljesen elkerülték. 

„Számomra csak a labda és a futball létezett, akkor is, amikor először jöttem Bukarestbe, a Sportul csapatához. Voltak jó és kevésbé jó döntéseim, de ez mindenkire igaz! De tudom, hogy a kezdetektől fogva a legjobbak közé akartam kerülni és megmutatni, hogy én vagyok a number one. Semmi másra nem gondoltam!” – vallja a Steauát, a Real Madridot, a Bresciát, az FC Barcelonát és a Galatasarayt is megjárt Hagi. Az isztambuli klubnál a 2000-es UEFA-kupa győztes csapat vezéreként a mai napig klublegendának számít, két rövidebb időszakban a kispadon is ült, de a szívügyének számító Hagi Akadémiát és a hozzá kapcsolódó, Viitorul, majd Farul felnőttcsapatot sosem bírta hosszú távra elhagyni. Ezért is mondott vissza több külföldi edzői ajánlatot, sőt, két alkalommal a román szövetségi kapitányi állást is.

Hagi álma, hogy az általa nevelt játékosok alkossák a román válogatott gerincét, és ehhez jó úton is járt: a tavalyi Európa-bajnokságra nevezett keretből nyolcan is megfordultak már az akadémiáján. Közben meg elismeri, hogy egyre nehezebb számára a klubja adminisztratív vezetése – őt a mai napig a futball érdeli és élteti. „Hatvanévesen is ugyanazt a szenvedélyt érzem minden iránt, amit a futball jelent. Boldog vagyok, hogy olyan gyerekek kérnek tőlem aláírást vagy akarnak fotót készíteni velem, akik már nem is láttak játszani. Hallottam, hogy Brazíliában is rólam neveztek el gyereket. De a fegyelemnek és a sportág fantasztikus népszerűségének köszönhetően jutottam el ide” – mondja minden idők legjobb román labdarúgója.