Sztefan Loncsar: Jó döntés volt Debrecenbe szerződnöm

– Valóban hetvenötezer euróért szerződtette az orosz első osztály újonca, az Akron Toljatti?
– Igen, én is így tudom – válaszolta lapunk érdeklődésére Sztefan Loncsar, a 28 éves montenegrói középpályás, aki a nyáron másfél év után távozott a Debreceni VSC-től. – Talán bónuszok is szerepelnek a megállapodásban, de nem ismerem a pontos részleteket.

– Foghatják a fejüket a DVSC-nél, hiszen öt gólja és hat gólpassza van a Premjer Ligában, a becsült piaci értéke fél év alatt másfél millióra ugrott.
– Álmomban sem gondoltam volna, hogy így rajtolok… A klubot kétezertizennyolcban alapították, hat év alatt az élvonalba vezették, szóval ambícióból nincs hiány, de azért nem volt arra garancia, hogy stabil teljesítményt nyújtva fél távnál a kilencedik helyen állunk albérletben játszva, és nekem is jól megy. Az idény előtt tizenöt játékost szélnek eresztettek, ugyanennyit igazoltak, ezért az első hónap keservesen telt, már csak azért is, mert teljesen új közegbe csöppentem. A mentalitás azonban az első perctől fogva testhezálló, balkáni hozzáállás jellemzi a csapattársaimat, akik beleállnak a munkába, sohasem panaszkodnak. A háttér is stabil, szakmailag jó munka folyik a klubnál, az orvosi szekció pedig az egyik legjobb az országban.

– Mitől fekszik önnek ennyire az orosz futball?
– Tényleg nem számítottam arra, hogy minden meccsen meglesznek a lehetőségeim, ám Zaur Tegyejev vezetőedző taktikai húzása, hogy nem kell visszalépnem a labdáért, a jelek szerint bejön. Csupán annyi a velem szemben támasztott elvárás, hogy ha a támadóharmadban hozzám kerül a labda, oldjam meg a helyzetet úgy, ahogyan szerintem jó – ennek a szabadságnak tulajdonítom, hogy még a Zenit ellen is gólt szereztem, ami az eddigi legszebb emlékem a csapatnál.

– Ez valóban nagy különbség ahhoz képest, hogy mit vártak el öntől Debrecenben, ahol végigzakatolta a meccseket.
– Igen, merőben más volt a feladatom a Lokinál. Az előző klubjaimnál, Horvátországban és Szerbiában nem sokat találkoztam a labdával, kontrákra rendezkedtünk be, Szrdjan Blagojevics azonban a labdabirtoklásra épített a DVSC-nél. Eleinte keveset játszottam nála, de két hónap elteltével beverekedtem magamat a kezdő tizenegybe. Olyan szakmai utasításokat kaptam tőle és olyan elemekre hívta fel a figyelmemet, amire korábban soha senki, részletesen elmagyarázta a szerepkörömet a középpályán, amihez alkalmazkodtam. Christian Manrique szerintem jobb volt nálam a labdával, az én stílusom inkább rakkolósabb volt – rengeteget futok, felérek az ellenfél tizenhatosa elé, majd visszasprintelek –, de erre is szükség volt. Debrecenben tetszett a pozíciós játékunk, de kifárasztott, az idény végére már nem éreztem a lábamat.

– Másfél évet töltött a DVSC-nél. Érvényes szerződéssel a zsebében miért döntött a váltás mellett?
– Megszerettem a klubot, a várost, a szurkolókat, azt gondoltam, akár három-négy évet is lehúzhatok Debrecenben, de nem így történt. Kétezerhuszonnégy januárjában Szuhodovszki Soma szerződtetésével éreztem, megváltozott a csapatban betöltött szerepem, majd a nyáron megmondták a vezetők, hogy az ő szerepeltetését erőltetik – elfogadtam a döntést, hiszen mégiscsak magyar klub magyar válogatott játékosáról volt szó. A tavaszi szezonban alig játszottam, úgy éreztem, az lesz a legjobb, ha új csapatot keresek. Az oroszok már a télen is jelentkeztek, ám akkor még úgy éreztem, vezéregyénisége vagyok a Lokinak, de egy hónap alatt minden megváltozott. A nyáron ismét érdeklődtek, van-e kedvem náluk játszani, s mivel nem láttam a helyzetemet Debrecenben, váltottam. Ezzel együtt a mai napig úgy vélem, jó döntés volt Magyarországra szerződnöm. A Debrecen nagy csapat, kamaszkoromból emlékeztem a nevére, szóval, nekem büszkeség volt magamra öltenem a mezét.

– Hogy értékeli, előrelépett a pályafutásában?
– Egy lépést tettem felfelé, az orosz bajnokság erősebb a magyarnál. A játék agresszívabb, rengeteg a párharc, mindenki sprintben közlekedik. A legtöbb meccs nyílt sisakos, de a legerősebb csapatok ellen elképesztően nehéz érvényesülni, pazar futballistákkal állnak fel. Legalább nyolc olyan gárda szerepel a ligában, amely ellen hatalmas kihívás játszani, de mindegyik klub erős. Kiemelkedik közülük a Szpartak Moszkva, amelyet Dejan Sztankovics irányít. Noha csak harmadik a tabellán, lehengerlő futballra képes – sajnos minket is leiskolázott négy-nullára. Marquinhos is jól szerepel, nehéz őt féken tartani.

– Hároméves szerződést kötött, de a teljesítményét látva alighanem felkeltette több klub érdeklődését. Kitölti a megállapodását?
– A futballban erre nem lehet válaszolni, szívesen maradnék, de meglátjuk. A helyi lapokban olvastam, hogy a Lokomotiv és a Szpartak Moszkva is érdeklődik irántam, de nem tudok konkrétumról. Nemcsak klubszinten, hanem a válogatottal is szeretnék sikeres lenni, óriási lenne kijutni a világbajnokságra. Nehéz a feladat, hiszen Csehország mellett a Franciaország–Horvátország Nemzetek Ligája-párharc vesztesével is egy csoportba kerültünk, de szeretnénk kivívni hazánk első vb-szereplését.