Van, ami a gólnál is csábítóbb: ellopott futballtrófeák nyomában

A BORÁSZOK kétévenkénti Európa-bajnokságát 2024-ben Portugáliában rendezték. A győztes vándorserleget kap, amelyet szokás szerint a következő torna előtt visszajuttat a nemzetközi szövetségi németországi központjába, a Geisenheimi Egyetemre, ahol szépen rendbe hozzák a következő díjátadóra. Idén azonban a megbízott futárcég hibájából a trófea és az aranyérmek nem jutottak el a tornára Portugáliába, hanem másfél hónapnyi kallódás után visszakerültek Németországba. Mint az Eb-győztes magyar borászválogatott szövetségi kapitányától, Magyar Zoltántól megtudtuk, a májusi torna utáni hivatalos díjátadóra így decemberben a budapesti Testnevelési Egyetem aulájában került sor, a nemzetközi szövetség portugál főtitkára, Nelson Rodríguez adta át a díjat és az érmeket a magyar csapatnak.

Ám ne higgyük, hogy ennél becsesebb futballtrófeákkal nem történnek hasonló malőrök – ahogy ezt alábbi összeállításunk is bizonyítja.

Az FA-kupát ellopták a birminghami cipőboltból

A világ legrégebbi versenysorozatának, az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) által 1871-ben életre hívott FA-kupának (akkori hivatalos nevén: Football Association Challenge Cup) is lába kélt már, azóta sincs meg az eredeti.

Nem sokkal éjfél után történt 1895. szeptember 12-én. Vihar volt, villámlott Birmingham felett. Az Aston Villa öt hónappal korábban emelte a magasba a trófeát a West Bromwich legyőzése után a Crystal Palace stadionjában. Egy ideig a széfben őrizték a Perry Barr-pályán, de aztán egy helyi cipész, a 73 éves William Chillcock – aki a Villa-játékosok lábbelijeit készítette – engedélyt kért, hogy kiállíthassa a serleget a boltja kirakatában, ebbe a klubot irányító bizottság beleegyezett. Ezen az 1895-ös napon hárman álltak a cipőbolt feletti lapos tetőn a New Town Row-n, a városközponttól északra. Feltépték a cinkburkolatot, és lyukat ütöttek a tetőn keresztül. Ezt követően ketten leeresztették a harmadikat a boltba. A tolvaj kinyitotta a kasszát is, amelyben kevés aprót, két-három shillinget talált csak. Persze nem is ez volt az igazi célpontja, hanem a negyven centiméter magas, kétfülű kupa, amelynek a tetején egy szakállas figura állt labdával a kezében. A betolakodó megragadta, felcibálta a tetőre, majd a társaival együtt eltűnt vele a sötétben. Soha többet nem látta senki. Hatvanhárom évnek kellett eltelnie, mire az eredeti FA-kupa rejtélye – valamelyest – megoldódott.

Történt, hogy 1958 februárjában az egyik idősotthon nyolcvanéves lakója, Henry James Burge – aki még tinédzser volt 1895-ben – beismerte, ő követte el két, addigra már elhunyt társával a rablást. Az öreg a bulvárlap fotósával tért vissza a helyszínre, ami akkor már kisboltként funkcionált, és megmutatta, hogyan hajtották végre a bűncselekményt. Nem a falon másztak fel, ahogyan azt korábban a nyomozók feltételezték, hanem egy üres építési területről jutottak be a tetőre.

„Utána hazamentünk a Hospital Streetre, ahol laktam. Csupán néhány perc sétára volt a cipőbolttól. Éjjel darabokra törtük a kupát, és egy vaslábosban felmelegítettük a darabjait. A cimboráimnak voltak öntőmintái a félkoronás pénzérméhez, így arra használtuk a serleget, hogy pénzt öntöttünk belőle” – vallotta a Sunday Pictorialban (a későbbi Sunday Mirrorban) Henry James Burge. A birminghami rendőrség fontolóra vette, hogy újranyitja az ügy aktáját, és felelősségre vonja az elkövetőt, de olyan kevés feljegyzés maradt, hogy ez nem történt meg.

A vallomás megkönnyebbülést jelentett a koros tolvajnak: „Öregember vagyok már, ki akartam beszélni magamból a történteket. Gyakran furdal a lelkiismeret miatta.”

Amúgy a főszereplő visszaeső bűnöző volt, 1897-ig visszamenőleg negyvenkét (!) eset volt kapcsolható a nevéhez, és összesen negyvenhat évet és tizenegy hónapot töltött rács mögött.

A történet ezzel azonban nem ért véget. Tizenegy évvel később jelentkezett a rendőrségen egy Edwin Tranter nevű férfi, s azt állította a Birmingham Evening Mailnek, hogy nagyapja, Joseph Pricewright lopta el az FA-kupát. Nem sikerült bizonyítania, amit mondott, de könnyen elképzelhető, hogy Henry James Burge két társa közül az egyik tényleg a nagyapa volt. Két évtizeddel később pedig Violet Stait állt elő azzal, hogy az apósa, bizonyos John Stait vitte el a trófeát. Nos, ő is lehetett az egyik szereplő, de a nő állítása szerint apósa a bejárati ajtón keresztül távozott a zsákmánnyal, ám ez a verzió nem egyezett a bizonyítékokkal.

A kupa sohasem került elő. A második trófeát az Aston Villára kiszabott huszonöt fontos büntetésből készíttette el az FA, de csak 1910-ig nyújtották át az aktuális győztesnek, ekkor a szövetség az elnöksége huszonegyedik évfordulóját ünneplő Lord Arthur Fitzgerald Kinnairdnek adományozta (a kupát aztán 2005-ben elárverezték.) Az új trófeát egy bradfordi manufaktúra készítette el, ez ma is megvan, de 1992-ben túlságosan is törékenynek nyilvánították, így azóta pontos másolatával ünnepel a győztes.

Szépséghibás, de kijavított kupák

Egy kemény munkával megszerzett trófeát még a legnagyobb csapatok is óriási becsben tartanak, múzeumokban kiállítják, ereklyeként őrzik. Többször előfordult azonban, hogy az ünneplés hevében megrongálódtak ezek a kupák, az egyik leghíresebb példa a vb-trófea 2014-es megtörése volt: a Rio de Janeiro és a Berlin közötti repülőút alatt sérült meg a (replika) FIFA World Cup Trophy, a „tettes” kilétére sosem derült fény, de a Német Labdarúgó-szövetség helyrehozatta a kárt. Két évvel korábban, 2012-ben a BL-serleg fogantyúja is megtört, amikor a Stamford Bridge egyik munkatársa fotózkodott a kupával – a sérülés nem volt nagy, a klub kijavíttatta egy ezüstművessel. A Skót Kupa másolata a döntős Inverness által rendezett nyílt napon sérült meg 2015-ben, amikor véletlenül felborította egy fotós. A serleg tetején lévő focistafigura leesett és eltörött. Az eredeti, 1873-ban készült Skót Kupa a világ egyik leg­ősibb labdarúgó-trófeája, amelyet a Hampden Parkban őriznek, míg a győzteseknek minden évben egy másolatot adnak át. S. N.

Pickles kutya megmentette az 1966-os világbajnokságot

Az eredeti világbajnoki trófea, a vb-ötletgazda FIFA-elnök, a francia Julet Rimet nevét viselő kupa is sok viszontagságon esett át. A legrosszabbkor lopták el: 1966 márciusában, alig négy hónappal a vb előtt egy nyilvános westminsteri kiállításról. Igaz, egy héttel később a Pickles nevű kutya, egy fekete-fehér collie megtalálta – regénybe illő körülmények között. Pickles és gazdája, Dave Corbett szokásos esti sétára indult, amikor a kutya egy újságpapírba tekert csomagot talált egy bokor alatt dél-londoni otthonuk közelében. A gazdi eleinte nem is merte kinyitni a pakkot, mert akkoriban gyakoriak voltak az IRA-robbantások, és attól félt, bomba van a papír alatt, de aztán csak győzött a kíváncsisága.

Amúgy a talált tárgy nem a teljes trófea volt, előtte egy darabkája már visszajutott az angol szövetségnek, miután egy magát „Jacksonnak” kiadó zsaroló találkozóra hívta Joe Mears FA-elnököt, aki viszont bevonta a hatóságokat, és amikor a darabka átadása megtörtént, a rendőrség letartóztatta „Jacksont”, akinek a valódi neve Edward Betchley volt. A 47 éves dokkmunkás már ismert volt a rendőrség előtt mint visszaeső tolvaj. Azt állította, ő csak közvetítő, és nem tudja, hol van a trófea többi része. Sohasem derült ki, hogy igazat mondott-e. A kutya gazdája, Dave Corbett is gyanúsított volt egy ideig, de hosszú kihallgatások után tisztázták, és nem sokkal később megkapta a nyomravezetői jutalmat, Pickles pedig egy érmet kitüntetésként.

„Szerettem volna elmenni néhány vb-mérkőzésre, de nem engedhettem meg magamnak. Most úgy tűnik, annyi jegyet vásárolhatnék, amennyit csak akarok” – örvendezett a boldog megtaláló a sajtónak.

Pickles valóságos nemzeti hős lett. Miután Anglia legyőzte a vb-döntőben az NSZK-t és megnyerte a világbajnokságot, a gazda és kutyája meghívást kapott a győzelmi bankettre. Bobby Moore, az angol válogatott csapatkapitánya a trófea után Picklest is a feje fölé emelte a szurkolók előtt, Harold Wilson miniszterelnök pedig megsimogatta az ebet. Televíziós szerepeket is kapott, és a The Spy With a Cold Nose című kémfilmben is játszott, később pedig szobrot emeltek neki. Bár sokáig nem élvezhette a dicsőséget, mert a következő évben egy fára menekülő macska után szaladva olyan szerencsétlenül tekeredett a nyakára a nyakörv, hogy felakasztotta saját magát. Sírjára a gazdája ezzel a felirattal tett emléktáblát: „Pickles, aki megmentette az 1966-os világbajnokságot.”

A Rimet-kupát aztán a harmadik győzelmükkel a brazilok 1970-ben végleg elnyerték, a helyére új trófea került. Viszont 1983-ban ismét ellopták, ezúttal a brazil szövetség épületéből, és azóta sem került elő.

A Magyar Kupa serlege aukciós portálon tűnt fel

A Magyar Kupa sorsa is izgalmasan alakult… Akik ott voltak 1972. július 12-én a Megyeri úton a Ferencváros–Tatabánya (2–1), akkori nevén Népköztársasági Kupa-döntőn, nem hitték, hogy történelmi pillanat szemtanúivá válnak, ahogy látják Albert Flóriánt magasba emelni a serleget. Merthogy azt a kupát többé senki sem nyerte el: 1973 januárjának egyik éjszakáján a kiállítási helyéről – az Üllői út és a Ferenc körút találkozásánál található árkád kirakatából – ellopták. A rendőrség hiába kereste sokáig nagy erőkkel a tettest, az eltűnt sportereklyének sokáig nem sikerült a nyomára bukkanni. A teljes történet kicsit olyan, mint a mese, amelyben a lány Mátyás királynak visz is ajándékot, meg nem is…

Harminchat évnyi csendet követően – miközben a történet is már lassan feledésbe merült, és felnőtt egy generáció, amely nem is tudott róla, hogy az általa ismert trófea csak másolat, amelyet a Ferencváros a saját költségén készíttetett el az Állami Pénzverővel – úgy tetszett, megoldódik a rejtély. Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) akkori elnöke sajtótájékoztatót tartott 2009. augusztus 18-án, és közölte: a saját pénzén visszavásárolta az eltűnt Magyar Kupát!

Az MLSZ elnöke úgy tálalta a történetet, hogy a korábbi Nemzeti Sport-újságíró (nem mondott nevet, de a fiatalon elhunyt kollégánkról, Gonda Lászlóról van szó) akadt rá a relikviára egy internetes aukción (más források szerint viszont egy kaposvári szurkoló hívta fel rá az MLSZ-elnök figyelmét). Az átadás körülményei maffiatörténetbe illők voltak. Az eladó a horvátországi Splitben kért találkozót, ott egy elhagyott parkolóban cserélt gazdát a kupa és a pénz, amelynek összegét nem hozták nyilvánosságra. Kisteleki István csak annyit árult el: az eszmei értékénél jóval olcsóbban tudta megvásárolni a serleget, és önzetlenségére az alábbi magyarázatot adta: „Nemrég tüntettek ki a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének polgári tagozatával. Úgy éreztem, ilyen alkalomból nekem is illik adni valamit. Néhány héttel ezelőtt az egyik aukciós portálon felbukkant a Magyar Kupa eredeti, a Ferencvárostól 1973-ban ellopott trófeája. Én visszavásároltam, hiszen a serleg a magyar labdarúgást illeti. Ezentúl ismét ez lesz a vándordíj, az eredetit vehetik majd át a kupagyőztesek.”

Csakhogy kiderült, hogy ez nem az 1973-ban ellopott kupa volt! A történet ott kezdődik, hogy a Magyar Kupát az 1909–1910-es idényben írták ki először, és 1923-ig csak az MTK és a Ferencváros nyerte meg (a kék-fehérek ötször, a zöld-fehérek kétszer diadalmaskodtak). A tizennégy év alatt azonban csak hétszer írták ki a sorozatot, és a győztes nem is kapott semmilyen serleget. 1923-ban azonban az MLSZ elkészíttette az első kupát, amelyből rendelt két kicsinyített változatot is. Ezek mérete az eredeti vándorserleg háromnegyedét tette ki, és a szövetség az egyiket az MTK-nak, a másikat az FTC-nek ajándékozta. Az MTK-é azonban valahogy elkallódott a világháborús években. Valójában nem az eredeti, hanem ez a trófea került Kisteleki István és így az MLSZ birtokába.

A Magyar Kupának tehát négy változata létezik. Kettő van a Ferencvárosnál (egy másolat 1923-ból és egy másolat 1973-ból, a címvédő jogán), egy az MLSZ birtokában (az MTK-é, másolat 1923-ból), valamint az eredeti, amelynek hollétéről továbbra sem tudni semmit.

Sergio Ramos elejtette, a busz meggyűrte a Király-kupát

A sportereklyék sorsa sem csak játék és mese. Ha nem is lopják el, néha elhagyják vagy eltörik őket. Az Aston Villa például 1982-ben megnyerte a BEK-et, és a csapat két sztárja, Gordon Cowans és Colin Gibson úgy döntött, magával viszi a serleget a kocsmába. Miközben dartsoztak, a kupa eltűnt – de szerencsére hamar meg is került, valaki leadta a sheffieldi rendőrségen. Miután a Real Madrid 2011-ben Cristiano Ronaldo hosszabbításban szerzett fejes góljával megnyerte a spanyol Király-kupa döntőjét, a csapat negyed ötkor a Cibeles tér szökőkútjához – a Real-ünnepségek megszokott színhelyére – hajtatott nyitott emeletes buszon. Ekkor történt, hogy a tizenöt kilós trófea kicsúszott a serleget a szurkolóknak felmutató Sergio Ramos kezéből, a kövezetre zuhant, majd – a rajongók ezreinek döbbenetére – a busz jobb első kereke is átgördült rajta, és ripityára törte. Sokáig azonban nem kellett nélkülözniük a Real-játékosoknak, jó egy órával később már kezükben volt a kupa pontos mása. „Szerencsére mindig van egy B-terv – mondta Federico Alegre, a trófeát elkészítő Joyería Alegre ékszerészcég tulajdonosa. – Konkrétan két serleget készítettünk a szövetség megbízásából. Mindig elvisszük a döntő helyszínére a serleg másolatát is, hátha történik valami az eredetivel – ezúttal is ez volt a helyzet.”

A herendi porcelán letáncolt a dobogóról

„Nehéz sorsú trófeákról” beszélve a labdarúgáson kívüli sportpéldát is lehet hozni: a Formula–1-es pilóta, Lando Norris 2023-ban a Hungaroringon elért második helyezése után kapott herendi porcelánt törte össze véletlenül, amikor közvetlenül a futamgyőztes Max Verstappen díja mellé csapta le pezsgősüvegét, a porcelán pedig letáncolt a dobogó felső fokáról, és több darabra tört. Norris szánta-bánta tettét, és 2024-ben el is ment a herendi porcelángyárba, majd a versenyen klasszikus herendi motívumokkal díszített, egyedi sisakban ült autóba.