„Még mindig sokkos állapotban vagyok” – kezdte a történetét Fredrik Gulbrandsen, az Adana Demirspor háromszoros válogatott norvég támadója.
„Nem tudom szavakkal leírni, mennyire megijedtem, amikor Adanában megremegett a föld. Egy tizenöt emeletes lakóház legfelső emeletén aludtam, és egy pillanatra biztos voltam benne, hogy meg fogok halni – írja a csatár. – A földön kúsztam lefelé, és meg voltam győződve arról, hogy a padló elsüllyed alattam. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az épület állva maradt. Mintha egy hajón lettem volna, miközben a tengeren heves vihar tombolt. Miután el tudtam hagyni az épületet, sok embert láttam kint futni. Meg voltak rémülve. Nagyon-nagyon szerencsés voltam.”
A csatár a török bajnokság szervezőinek is odaszólt: „Elhalasztottak egy fordulót. Egy fordulót! Nem értem, hogy hamarosan fociznunk kell, miközben azok az emberek még mindig az életükért küzdenek. Még mindig beugranak képek arról az éjszakáról. Finoman szólva is traumatizált vagyok.”
Gulbrandsen a menyasszonya nélkül, egyedül volt a lakásában. „Szerencsére neki nem kellett átélnie ezt, szörnyű volt. Ezt csak akkor tudod felfogni, ha te magad is ott voltál. Úgy tűnik, a döntéshozók sem látják, hogy ez mennyire traumatizálta az embereket. Sokan, köztük én is, egyszerűen nem tudják, hogy a lakóhelyük még mindig megközelíthető-e, és hogy oda tudnak-e majd menni. Ez a másik ok, amiért ezt a bejegyzést írom. Mi van, ha újabb földrengések lesznek? Mi lesz akkor az épületekkel? Most minden bizonytalannak tűnik. A foci a legnagyobb szenvedélyem, de most az életem fontosabb.”