A DAC szíriai játékosa ugyan Szlovákiában tartózkodott a katasztrófa ideje alatt, viszont a családtagjait szülővárosában, Dzsablában, unokatestvéreit Idlibben érte utol a földrengés.
„Mindkét helyen szörnyű a helyzet, itt is, ott is nagy erővel csapott le a földrengés. Szerencsére egyik családtagom sem sérült meg vagy hunyt el” – nyugtatta meg a támogatóit Ramadan.
A 22 éves középpályás arról is beszámolt, az interneten olvasott a történtekről, de először nem vette őket túl komolyan, egészen addig, amíg meglátta a hazájában készített felvételeket.
„Azonnal hívtam a családom, mert nem tudtam, hogy az én városom is érintett-e a katasztrófában. A családtagjaim szintén nagyon féltek, sokkban voltak, sírtak, kiabáltak a telefonban. Hajnali négykor kellett elhagyniuk az otthonukat, teljes sötétségben, zuhogó esőben. Az elmondásuk szerint megelevenedtek a filmekben látható világvége-képsorok” – mesélte el a fiatal játékos.
A horrorisztikus történések után Ramadam pozitív változásokról is beszélt:
„Az élet szép lassan kezd visszatérni a normális kerékvágásba. Jelenleg már nyugodtabb a helyzet, visszaköltöztek és dolgoznak. Nincs más megoldás, mivel sokan mindenüket elveszítették, de valamiből meg kell élni.”
A szír középpályás az interjú során beszélt a saját nehézségeiről is, viszont elmondta, mivel nagyon segítőkész a csapat, ezért tud a munkára és a tétmeccsekre is összpontosítani ilyen nehéz szituációban is.
„Hazudnék, ha azt mondanám, jól vagyok. Viszont ha hosszú ideig szomorú leszek, azzal nem segítek az ottaniakon, ráadásul magamat is tönkreteszem. A csapattársaim és a stábtagok is rengeteget segítenek. Nagyra értékelem, hogy igazi családként működik a klub.”