Egy életmű ajándéka – Mészöly Kálmán Ladát vett búcsúmeccse „végkielégítéséből”

Mészöly Kálmán az 1969. december 3-i Csehszlovákia–Magyarország vb-selejtezőt (4:1) követően december 7-én pályára lépett az NB I záró fordulójában, a Vasas idegenben 3:0-ra nyert a Salgótarján ellen. A középhátvéd 7-es osztályzatot kapott a Népsporttól, „a hátvédsorban Mészölyt illeti először a dicséret lelkes játékáért”. Az 1970-es egyidényes NB I-ben a védő kihagyhatatlannak bizonyult, csapata ugyan az A-csoportban mindkét alkalommal 3:1-re kikapott a csoportot végül megnyerő Újpesti Dózsától, Mészöly 7-es, illetve 9-es osztályzatot érdemelt ki. „Mozgékony volt, többször kisegítette társait, is, de az első és a harmadik gól előtt megtorpant.” A második alkalommal „Mészöly volt a csapat legjobbja, biztosan, olykor látványosan rombolt.”

A Vasas Közép-európai Kupa-döntőt játszott 1970 nyarán a csehszlovák Inter Bratislava ellen. Volt bukéja az összecsapásnak, s nem csupán azért, mert csehszlovák klubról volt szó – vagy éppen azért... Egy évvel korábban a KK elődöntőjében ugyancsak az Interrel találkoztak a piros-kékek, és Pozsonyban 2:2-es döntetlent értek el: „ A Vasas csapatának legjobbjai: Bakos, Mészöly, Müller és Molnár voltak.” A krónikához hozzátartozik, hogy a meccs után néhány játékos (Mészöly, Farkas, Varga László, Fister Ferenc) megivott néhány korsó sört. Két csehszlovák válogatott, a Spartak Trnava csatára, Jozef Adamec és a Slovan Bratislava támadója, Karol Jokl ugyanabba az étterembe tévedt be, ráadásul előbbiről mindenki tudta, annak ellenére, hogy jól beszélt magyarul, gyűlölt minket. Szó szót követett, verekedés robbant ki, Mészölyék férfiasan helytálltak, a rendőri őrszobán kötöttek ki. A budapesti visszavágót 1:0-ra elvesztette a Vasas. Illovszky Rudolf edző többek között azt nyilatkozta: „Farkas és Mészöly hiányát megéreztük.” A két válogatott nem lehetett ott a Fáy utcában, a csehszlovákok elleni vb-selejtezőre készültek, nem kockáztatták, hogy öt nappal a nemzeti csapat mérkőzése előtt a visszavágón is pályára lépjenek.

Az 1970-es KK-finálét Mészöllyel nyerte meg a Vasas: ugyan Mikulás Krnác két góljával az Inter Pozsonyban 2:1-re nyert, a Fáy utcában a hazaiak parádés futballal 4:1-re győztek, s elhódították a kupát: „A Vasas védelme Mészöllyel és Ihásszal az élen megállta a helyét.” Félidőben az Inter vezetett 1:0-ra, az öltözőben Várfi Ferenc, a klub elnöke alaposan leszúrta a játékosokat. A zuhanyhíradó szerint Mészöly úgy reagált, hogy kritizálás helyett inkább biztassa az együttest, s ha lehet, emelje meg a győzelmi prémiumot, amit Várfi megduplázott. A KK-siker után a középhátvéd úgy érezte, némi revansot vettek a marseille-i vereségért. Ekkor Albert József ült a Fáy utcaiak kispadján, őt az 1970–1971-es évadban Machos Ferenc váltotta. Augusztusban spanyolországi túrára utazott a Vasas, a málagai tornán 1–1-es döntetlen után 11-esekkel győzte le a Real Madridot, az ötödiket Mészöly – ki más? – lőtte be, de az első sorozat nem döntött, a labdarúgók nekidurálták magukat még egy szériának, amelyben a középhátvéd ugyancsak „nagy biztonsággal vágta a hálóba a labdát”. A döntőben a piros-kékek 3–2-re verték meg a Málagát – más kérdés, hogy az ellenfél első találata Mészöly öngóljából született... A csapat akkora serleget hozott haza, hogy ketten is alig bírták el.

Az év szeptemberében pedig visszakerült a válogatottba. A legjobbakat 1970-től Hoffer József irányította, ám a gyökeres fiatalítás nem hozta meg a várt eredményt, ezért az NSZK ellen Nürnbergben 3–1-re elvesztett meccsre a kapitány beválogatta a rutinos védőt, aki csereként Páncsics Miklós helyére állt be az 59. percben. Hoffer számított rá a norvégok elleni Eb-selejtezőn is. Előtte az osztrákokkal szemben a Népstadionban (1–1) még Konrád János cseréje volt a szünetben, a tétmérkőzésen, amelyen 3–1-re győztünk, viszont kezdett Oslóban. Az értékelés szerint: „Mészöly egyszerűen, határozottan játszott, különösen a második félidő elején, a nagy norvég nyomás idején tett ki magáért. Jól keresztezett, fejjel és lábbal megbízhatóan látta el feladatát.” Nem véletlen, hogy 1971. április 4-én ott volt a Práterben az osztrák–magyaron (0–2), ám meghúzódott a vádlija, „csupán negyedórát volt a pályán, de ezalatt is kitűnt, hogy jó formában van, magabiztosan rombolt a kapu előtt.” Ám ekkor még senki sem gondolta, hogy ez volt az utolsó válogatott mérkőzése, amelyen hosszú sérülése után visszatért Albert Flórián. A franciák elleni nemzetek közötti találkozó előtt a Salgótarjánnal szemben 1–0-ra elvesztett bajnokin jól játszott („Mészöly és Vidáts sok támadást akadályozott meg, 1:0 után a támadókat is jól segítették. Nem rajtuk múlott, hogy a Vasas vesztesként hagyta el a pályát.”), az orvosi stáb azonban úgy ítélte meg, nem érdemes kockáztatni, kimaradt a keretből. Hoffer nem sokkal a halála előtt azt nyilatkozta, büszke arra, hogy a középhátvéd nála került vissza a válogatottba: „Újra el kellett hitetnem vele, hogy fontos a játéka és szükségünk van rá.”

Klasszisára jellemző, hogy meghívták Lev Jasin búcsújátékára: 1971. május 27-én Moszkvában Mészöly fejelte a világválogatott első gólját (2–2) a Dinamo-válogatottnak. A négy vb-n szereplő német csatár, Uwe Seeler búcsúmeccsén (1972. május 1., Európa-válogatott–HSV 7–3) mindkét magyar, Mészöly Kálmán és Bene Ferenc is szerzett gólt. Június 9-én, a belgrádi Szport lap megalapításának 10. évfordulója alkalmából rendezett összecsapáson (Crvena zvezda–világválogatott 2–2, 11-esekkel 7–6) Mészöly Kálmán és Albert Flórián játszott Belgrádban (a csapat edzője az Ajax erdélyi mestere, Kovács István volt).
Ám Mészöly és Farkas János kicsapongó életmódjából 1971 júniusában, az MTK-tól a Fáy utcában elszenvedett 3–0-s vereség után botrány kerekedett – a Pipacs bárban nemegyszer hajnalig mulattak –, s eltiltották őket. A csatár ugyan öt bajnoki után visszatérhetett, ám a középhátvédnek az egész őszt ki kellett hagynia. Más kérdés, hogy az 1972-es dél-amerikai túrán a vendéglátók ragaszkodtak Mészöly és Farkas részvételéhez.

A hátvéd a róla szóló A Szőke Szikla életregénye című könyvben így emlékezett a Machos-érára: „Kivágott minket egyik pillanatról a másikra. (...) Bántott, ami történt, hiszen hibáztunk ugyan, de nem annyira, s nem olyan súllyal, hogy ezt kapjuk érte. (...) Ha félrehív bennünket és azt mondja: »Nézzétek, Kálmán és Jancsi, veletek együtt voltam jóban-rossz­ban, pályán és azon kívül, számítok rátok, kelletek nekem, segítsetek a munkámban, hogy a Vasas újra nagy csapat legyen...«, szóval, ha ilyesmit mond, mi nem száz, hanem kétszáz százalékot produkálunk, de Machos nem akart beszélni velünk. (...) Talán attól félt, hogy ránk jobban hallgatnak a többiek, mint rá, az edzőre.”

Farkas látszólag egykedvűen fogadta a mellőzést, de Mészöly megsértődött, elsősorban azért, mert úgy érezte, a klubjáért hajtott, s ugyan hibázott, a büntetést túlzónak vélte. Korábban nem tagadta, válogatottként sok mindent megengedhetett magának, a külföldi utakról behozott áruknak köszönhetően jóval az átlag életszínvonala fölött élt. A Kacsóh Pongrác úti lakótelepen élt a családjával, a Maros utcában lakó szüleit is támogatta. Ami a futballt illeti, nem tagadta: „Valahogy már langyos víz vett körül bennünket, és nem a csapból vagy a zuhanyrózsából folyt.”

Az 1972–1973-as idényben Baróti Lajos érkezett a Vasashoz, sem Mészöly, sem Farkas nem került be a keretbe, így rögzíthetjük, mindkettőjüknek az 1972. május 31-én Egerben elszenvedett 3–1-es vereség volt az utolsó bajnokija, ideiglenesen Vadász Károllyal a kispadon.

A Vasas búcsúmérkőzést szervezett a két futballistának, hozzájuk csatlakozott Ihász Kálmán is. Pénzszűkében, külföldi ellenfél híján 1974. február 28-án a Fáy utcában a Vasas 4–3-ra legyőzte az öregfiúk-válogatottat. Előtte Kálmán azt mondta: „Úgy izgulok, mint amikor életem első NB I-es mérkőzését játszottam.” Utóbb, a FourFourTwo magazinnak nyilatkozva már nem volt lírai hangulatban: „Eredetileg csak Jancsival búcsúztunk volna, ám a vezetők kérték, hogy Ihász Kálmánt is vegyük bele a buliba, így aztán hármunkat köszöntöttek, hármunkat ünnepeltek. Tisztességes bevételt hozott a találkozó, fejenként nagyjából 83 ezer forintot kaptunk, ebből aztán vettem egy Ladát, ez volt az én végkielégítésem. Lada – egy életmű ajándéka. Igazi magyaros befejezése ez egy karriertörténetnek.”

(A következő részben: Budafoktól Koppenhágáig)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. január 28-i lapszámában jelent meg.)