Gyászba borította Brazíliát a rekorddöntéssel – Miroslav Klose tizenhat vb-gólja

Felsorolni is nehéz lenne a labdarúgó-világbajnokságok 1930 óta íródó történelmében a kiváló csatárteljesítményeket, az egyik legfontosabb rekordot, a legtöbb gólt szerzők listáját vezető Miroslav Kloséra viszont még a fiatalabbak is emlékezhetnek. A lengyel születésű, sikereit a német válogatottban elérő klasszis négy világbajnokságon tizenhatszor talált be az ellenfelek kapujába, ezzel Ronaldót (15) és Gerd Müllert (14) is maga mögé utasította, és mivel az aktív játékosok közül legeredményesebb Thomas Müller (10) a Nationalelf tagjaként már hazautazott Katarból, jó eséllyel újabb négy évig „él” még Klose rekordja. Hogy milyen út vezetett pályafutása során a csúcsig?

2002-ES VILÁGBAJNOKSÁG: EZÜSTÉREM

Miroslav Klose nyolcévesen költözött szüleivel az NSZK-ba, labdarúgóként német képzést kapott, mégis kevésen múlt, hogy nem a lengyel válogatottat választotta. Döntését leginkább az befolyásolta, hogy az ottani szövetség későn kereste meg, lengyel állampolgárságáról lemondva így a Nationalelf mellett kötelezte el magát. Hogy milyen jól tette, már az első válogatott mérkőzésein nyilvánvalóvá vált, 22 évesen az Albánia (2–1) és Görögország (4–2) elleni vb-selejtezőn is gólt szerzett, rögtön elnyerve ezzel a szurkolók mellett Rudi Völler szövetségi kapitány bizalmát. A Dél-Korea és Japán közös rendezésében sorra kerülő világbajnokság csoportkörében Szaúd-Arábia, Írország és Kamerun ellen összesen 5 góllal és 2 gólpasszal hálálta ezt meg, igaz, a kieséses szakaszban már nem talált a hálóba, és a Brazília ellen elveszített (0–2) döntő után meg kellett elégednie az ezüstéremmel.

„Karrierem elején az volt a célom, hogy eljussak a Bundesligába. Később, hogy a német válogatottnál számításba vegyenek. Aztán hogy játszhassak világbajnokságon, és megnyerjem, mint a példaképem, Fritz Walter 1954-ben. A 2002-es döntő után nagyon elkeseredtem, de megéreztem a vér szagát, és semmi sem motivált jobban, mint hogy egyszer a kezembe vehessem a trófeát” – árulta el Klose a The Athleticnek.

2006-OS VILÁGBAJNOKSÁG: GÓLKIRÁLY

A következő tornának Németország adott otthont, és mivel Klose kifejezetten eredményes időszakot tudhatott maga mögött (a 2005–2006-os idény 40 tétmérkőzésén 31 gól és 17 gólpassz volt a mérlege), nagy reményekkel lépett pályára. A csoportkörben Costa Rica (4–2) és Ecuador (3–0) ellen két-két gólt szerzett, így az sem zavarta, hogy a neki különösen izgalmas Lengyelország elleni összecsapáson (1–0) nem talált a kapuba. A nyolcaddöntőben Svédország 2–0-s legyőzéséből két gólpasszal vette ki a részét, gólt szerzett a negyeddöntőben Argentína ellen is (1–1, tizenegyesekkel 4–3), a későbbi győztes Olaszországgal szembeni elődöntőben viszont ő sem találta a rést a falon. A németek a hosszabbítás utolsó perceiben szenvedtek vereséget, és bánatukat csak a Portugália ellen megnyert bronzérem enyhítette kissé.

„Argentína ellen nagy hibát követtem el, nem fogtam elég szorosan Roberto Ayalát, aki szögletből gólt fejelt. Azonnal éreztem, hogy jóvá kell tennem, és addig hajtottam, amíg nem sikerült egyenlítenem. Frusztrált, hogy ezután a négy között alulmaradtunk az olaszok ellen. Annyira mérges voltam, hogy hiába lettem öt góllal a torna gólkirálya, el kellett telnie néhány hétnek, mire az Aranycipőt értékelni tudtam”   – nyilatkozta Klose Alan Shearernek adott interjújában.

2010-ES VILÁGBAJNOKSÁG: BRONZÉREM

A dél-afrikai világbajnokságig eltelt időszak nagy változást hozott Klose életében. 2007 nyarán a Bayern Münchenhez igazolt, és első idényében megnyerte a Bundesligát, valamint a Német Kupát. Helye megkérdőjelezhetetlen lett a válogatottban, a 2008-as Európa-bajnokságon szerzett ezüstérem után pedig csak még jobban vágyott arra, hogy a világbajnokságon kijöjjön neki a lépés. De 2010 sem a németek éve volt. A csoportból simán továbbjutottak, a kieséses szakaszban Anglia és Argentína sem okozott gondot, az elődöntőben viszont a mumusnak számító spanyol gárda jött szembe, és az Eb-döntőhöz hasonlóan 1–0-ra nyert. Klose négy góllal zárta a tornát, a beállította Gerd Müller 14 gólos német vb-csúcsát – úgy, hogy az Uruguay ellen 3–2-re megnyert bronzmérkőzésen a kispadon ült.

2014-ES VILÁGBAJNOKSÁG: VB-TRÓFEA

Nem lett volna meglepő, ha Klose kihagyja a brazíliai tornát, elvégre a kezdetére már betöltötte a 36. életévét, ráadásul az előtte lévő években sérülések nehezítették a dolgát. Joachim Löw szövetségi kapitány mégis számított a tapasztalatára, és megérzése kifizetődött. A Ghána elleni második csoportmérkőzésen a németek nem találták a ritmust, a második félidőben 2–1-es hátrányba kerültek, amikor Mario Götze helyén pályára lépett Klose, és két perccel később egyenlített. A pontszerzés fontos volt, mert így az Egyesült Államok elleni összecsapást úgy várhatta a csapat, hogy döntetlennel is csoportgyőztes lehet, végül 1–0-ra nyert, a győztes gólt szerző Thomas Müllernek Klose adta a gólpasszt.

Németország ezt követően Algériát és Franciaországot legyőzve jutott be az elődöntőbe, amelyben 7–1-es világraszóló győzelmével nemzeti gyászba borította Brazíliát. A gólfesztiválból Klose is kivette a részét, a 23. percben Thomas Müller passzát követően lőtt a kapuba, átadva ezzel a múltnak Ronaldo 15 gólos vb-rekordját, és „visszavágva” a lelátón helyet foglaló, kétszeres világbajnok brazil klasszisnak a 2002-ben elveszített döntőért. A The Ahtleticben így emlékezett erről: „A mérkőzés hevében nem tudatosult bennem, hogy a tizenhatodik vb-gólomat szereztem meg, és ezzel Ronaldo elé kerültem a listán, csak az öltözőben fogtam fel. Biztosan nem esett jól neki, hogy megelőztem, emlékszem, a Ghána elleni találkozó után küldött egy sms-t, hogy üdvözöl a tizenötösök klubjában. Mindig is hatalmas játékosnak tartottam, igazából fel sem tudom fogni, hogy előtte lehetek bármilyen rangsorban. A torna után egyértelműnek tűnt, hogy visszavonulok. Tizenhárom évig remekül éreztem magam a válogatottban, és annak ellenére, hogy rengetegszer csúsztunk el nüanszokon, végül csak sikerült megnyernünk a legfontosabb trófeát. Ha rossz a kedvem, a mai napig előveszem a 2014-es világbajnokságon készült fényképeket, és rögtön felvidulok. Hogy mi a véleményem a mostani csatárokról? Kicsit úgy érzem, átestünk a ló túloldalára. Manapság már nem képeznek klasszikus középcsatárokat, mindenki azt szeretné, hogy a támadók kivegyék a részüket a tizenhatoson kívüli passzjátékból. Ha példaképet kell állítanom a jelen klasszisaiból a feltörekvő generáció tagjai elé, egyértelműen Robert Lewandowskit mondanám.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 10-i lapszámában jelent meg.)