(Le)verhetetlen Vörös csillag – amikor a Fradi szerb EL-ellenfele BEK-et nyert

 

Azért van abban valami végtelenül abszurd, hogy miközben az 1945 után kialakult világrend éppen atomjaira hullik Európában, s a szocializmusnak nemcsak az emlékétől, de a jelképétől is szabadulni igyekeznek… Szóval, amikor mindenhol leverik a vörös csillagot, a kontinens klubfutballjának legnagyobb játszóterén, a BEK-ben akkor emelkedik sosem látott magasságba a Crvena zvezda – magyarul a Vörös csillag.

Először, de jugoszlávként garantáltan utoljára. Mert hiszen nemcsak a világrendek változnak ekkor, hanem az országhatárok is. Amikor a Zvezda a széria negyeddöntőjében a keletnémet Dynamo Dresdent, majd a legjobb négy között a nyugatnémet Bayern Münchent ejti ki, hivatalosan már nincs sem NDK, sem NSZK. Igaz, Jugoszlávia sincs, ahogyan azt Szlobodan Milosevics államelnök 1991 márciusában a televízióban bejelenti. És mégis, a Crvena zvezda, a bosnyák, horvát, macedón, montenegrói és persze szerb identitású játékosaival felér a csúcsra. Az utolsó utáni pillanatban, egy véres és a mai napig kibeszéletlen (testvér­)háború előestéjén.

A tündérmese szabályai azt diktálnák, hogy a belgrádiak fennállásuk legnagyobb sikerét drámai küzdelemben, de legalábbis szemkápráztató játékkal érjék el. Ehhez képest a Crvena zvezda minden idők egyik legunalmasabb BEK-döntőjében, érdemi gólhelyzet nélkül, tizenegyesrúgásokkal hódítja el a serleget. Igaz, végig mintaszerűen követve a csapat irányítását az idény elején átvevő Ljubomir „Ljupko” Petrovics forgatókönyvét, aki úgy véli, az Olympique Marseille ellen csak akkor van esély a győzelemre, ha csapata meg sem próbál támadólag fellépni. Amikor a mester felvázolta a Bariban alkalmazott taktikát, a játékosok hüledezve kérdezgették: de ki fog majd gólt lőni (az addig lejátszott nyolc találkozón 18-at gurítottak)? Mire Petrovics higgadtan annyit mond: „Nyugi, gyerekek, nem szükséges gólt lőnünk a győzelemhez. Döntetlen, hosszabbítás, aztán a tizenegyesek. Dika (Sztevan Sztojanovics beceneve – a szerk.) megfog egyet, és máris miénk a trófea.”

A többi már történelem – és ezúttal ezt tessék szó szerint érteni.

KATTINTSON A SZÖVEGRE, ÉS NÉZZE MEG A DÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJÁT!

A KEZDŐCSAPAT TAGJAI:

Sztevan SZTOJANOVICS
(kapus, 57 éves)

1991 előtt egyszer vehette át kapus csapatkapitányként a BEK-trófeát: a madridi Juanito Alonso 1958-ban. Sztevan Sztojanovics lett a második, aki aztán úgy szorította a serleget, mintha sohasem akarná továbbadni. Rászolgált! Glasgow-ban agyrázkódást szenvedett, a Bayern elleni elődöntőn potya gólt „szedett be”, Bariban, a finálé előtt pedig a Marseille hírhedt tulajdonosa, Bernard Tapie emberei akarták megvesztegetni egy táskányi pénzzel, de ő nem állt kötélnek. Na ja, statisztikát vezetett az európai menők tizenegyesrúgásairól, Manuel Amoros lövését meg is fogta. 2000-ben hagyott fel a futballal, ma a szerb válogatott sportigazgatója.

Refik SABANADZOVIC
(hátvéd, 57 éves)

A bosnyák nemzetiségű védő 22 éves volt, amikor egy párharc során egyik korábbi csapattársa könyökkel úgy halántékon találta, hogy elvesztette az eszméletét és három napig kómában volt. Felépült, visszatért, ott volt az 1990-es vb-n is, az argentinok elleni negyeddöntőben Diego Maradona fél óra alatt „kiállíttatta”, ám hogy mégsem az karrierje legnevezetesebb mérkőzése, arról az 1991-es BEK-döntő gondoskodott. Sabanadzovic ma Szarajevóban él a feleségével, négy gyermeke közül a 23 éves Anel az AEK Athén második csapatának középpályása.

Miodrag BELODEDICI
(hátvéd, 58 éves)

Az első futballista, aki két különböző klubbal nyert BEK-et, ráadásul 1986-ban a Steaua Bucuresti, öt éve rá pedig a Crvena zvezda színeiben is 11-es párbaj végén ünnepelhetett. A bánsági Nérasolymoson szerb nemzetiségűként, de román állampolgárként született Belodedici 1988-ban Jugoszláviába disszidált, majd gyerekkori kedvenc csapatához szerződött, amelyben, miként Bukarestben is, a védelem vezérévé vált. Beszédes adat, hogy az 1990–1991-es BEK-sorozatban a „vörösök” csupán 7 gólt kaptak a 9 meccsükön – a Marseille elleni finálé 120 perce alatt pedig egyet sem. Az eleganciája miatt „Szarvasnak” becézett hátvéd később visszatért a román válogatotthoz, három nagy tornán is szerepelt. Manapság a Román Labdarúgó-szövetség technikai bizottságában ténykedik.

Ilija NAJDOSZKI
(hátvéd, 58 éves)

A döntőig öt meccsen játszott csupán, ám mivel Ljubomir Petrovics mester a finálé előtt nem akart kockáztatni túlontúl támadó felfogású jobbhátvédje, az amúgy Európa-klasszis Dusko Radinovics beállításával, végül Najdoszki került a kezdőbe. Később több külföldi bajnokságban is kipróbálta magát, majd 1997-ben adta le a szerelést. Volt a macedón válogatott technikai vezetője, jelenleg Szkopjéban él és büszke aromán gyökereire.

Szlobodan MAROVICS
(hátvéd, 58 éves)

Balhátvédet és középső védőt is tudott játszani a montenegrói Bar városában született futballista, aki sokat tett azért, hogy az ellenfél támadói rendre gyomorgörccsel lépjenek pályára. Karrierje befejezését követően is maradt a jól ismert közegben, 2010-ben Robert Prosinecki másodedzőjeként segítette a Crvena zvezdát, míg legutóbb Dragan Sztojkovics mellett dolgozott a kínai Kuangcsou R&F együttesénél.

Robert PROSINECKI
(középpályás, 53 éves)

Az NSZK-ban született, 11 éves koráig a Stuttgarter Kickersben pallérozódott, majd „hazatért” a Dinamo Zagrebhez, ám profi szerződést nem kapott – a legenda szerint Ciro Blazevic azt mondta, megeszi az edzői diplomáját, ha a szőke gyerekből valaha is profi futballista lesz. Reméljük, nem ülte meg a gyomrát az a sok papír, merthogy Prosinecki befutott. A Crvena zvezdánál tárt karokkal várták, s az 1990–1991-es BEK-idényben a csapat motorjaként (erős dohányosként is) minden meccset végigjátszott, szerzett négy gólt, és ő vágta be a párbaj első tizenegyesét. Aztán azon melegében továbbállt. A Real Madridban és a Barcelonában is megfordult, míg a horvát válogatottal 1998-ban vb-bronzérmet nyert. Visszavonulása óta edzőként keresi a kenyerét, legutóbb a szlovén Olimpija Ljubljanát irányította.

Vladimir JUGOVICS
(középpályás, 53 éves)

A jugoszláv futball akkori aduásza, Dragan Sztojkovics 1990 nyarán elhagyta a Zvezdát az Olympique Marseille kedvéért (hogy Bariban csak csereként álljon be a döntő utolsó 8 percére), ám a Belgrádba akkor érkező Ljubomir Petrovics edző nem a játékospiacon, hanem a saját bázison nézett szét tökéletes helyettest keresve. Meg is találta a 21 esztendős Vladimir Jugovicsot, akivel korábban már dolgozott együtt, s aki 9 BEK-meccsen tette hozzá a magáét a sikerhez. 1996-ban már a Juventusszal újrázott a BL-ben, 2005-ös visszavonulása óta menedzserként dolgozik, feleségével Bécsben vállalkozást üzemeltet, éppen csak edzősködni nem akar. Azt mondja, nem hiányzik a stressz.

Dejan SZAVICSEVICS
(középpályás, 56 éves)

1991-ben Jean-Pierre Papin kapta az Aranylabdát, noha aki látta abban az évadban a Crvena zvezdát futballozni, megállapíthatta, hogy a csapat nemes egyszerűséggel csak „Zseninek” becézett tízese, a BEK-et, világkupát és jugoszláv bajnoki címet is nyerő Dejan Szavicsevicsnél lett volna a díj méltó helyen. A sorozat hét mérkőzésén három gólt szerző középpályás kiismerhetetlenül cselezett, ritmusváltásait olykor a társak is csak sejtették, a kapu előtt pedig maga volt a testet öltött életveszély. 1994-ben már az AC Milan játékosaként lett kétszeres BEK-/BL-győztes. 2004 óta hazájában próféta: ő a Montenegrói Labdarúgó-szövetség elnöke.

Szinisa MIHAJLOVICS
(középpályás, 53 éves)

Csak öt meccsen játszott a sorozatban, igaz, a Bayern München elleni elődöntőben fontos szabadrúgásgólt lőtt. A Serie A-ban később kiteljesedett, négy különböző klubnál (AS Roma, Sampdoria, Lazio, Inter) is megfordult, majd az elmúlt másfél évtizedben edzőként dolgozott. Legutóbb a Bologna kispadján ült, de szeptember 6-án menesztették. Életét három éve nehezíti a leukémia: betegségét 2019-ben fedezték fel, több kemoterápiás kezelésen és egy csontvelő-átültetésen is túl van, ám a kór idén tavasszal kiújult. Mihajlovics azonban nem keres kifogásokat – küzd és dolgozik, mint egykor a pályán.

Darko PANCSEV
(támadó, 57 éves)

A Vardartól került a fővárosi együtteshez, és három idény alatt elérte, hogy sokan még mindig az ő arcképét társítsák a termékenység istenségéhez. 92 bajnokin 84-szer rezegtette meg a hálót, 1991-ben elnyerte az európai Aranycipőt, és a BEK-diadalhoz is hozzátette a maga öt gólját, ráadásul a párbaj ötödik rúgójaként az ő nyakába ugrott az egész csapat. A finálé után Olaszország felé vette az irányt, ám ott nem tudott kiteljesedni, a stílusának nem feküdt a calcio. Visszavonulása óta Szkopjéban él, a futballnak, de nem csak a futballból: volt szövetségi alkalmazott, sportigazgató, és övé a Devetka (magyarul Kilenc, utalva a mezszámára) nevű kávézó.

Dragisa BINICS
(támadó, 60 éves)

Állítólag 10.5 másodperc alatt futotta a 100 métert, ami éppen annyira ellenőrizhetetlen, mint a pletyka arról, hogy a derék Dragisa egyszer a piszoár helyett a BEK-trófeába célzott. Egy biztos: az 1990–1991-es BEK-szériában két gólt szerző „Turbó” karrierje 1995-ben véget ért, ám később sem teltek unalmasan a napjai. A kétezres évek elején megmártózott a politikában, 2004-ben kis híján kivégezték egy utcai lövöldözésben, a futballban volt már klubelnök, sportigazgató, újabban pedig a szerb szövetség végrehajtó bizottságának tagja.

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október elsejei lapszámában jelent meg.)