Besic, Emmy, Sullivan – az NB I-be jöttek, a világbajnokságra mentek

CHRISTOPHER SULLIVAN
(amerikai, Rába ETO – 1990)

„Nagyszerű emberi tulajdonságainak köszönhetően jól és gyorsan illeszkedett be a győri közösségbe, társai szerették, s ő is szeretett mindenkit” – jellemezte harminckét éve a Képes Sport Christopher Sullivant, aki 1989 őszén az első külföldi fecskékkel röppent be a magyar futball légterébe. Abban az átmeneti időben, amikor az NB I-ben szereplő légiósokat csak vendégmunkásként emlegette a közbeszéd.

Sullivan 24 esztendős volt, amerikai válogatott és potenciális vb-szereplő – utóbbit speciel akkor senki más nem mondhatta el magáról a hazai élvonalban, lévén a magyar válogatott selejtezőcsoportjában Spanyolország és Írország mögött harmadikként végezve lemaradt az 1990-es olaszországi tornáról. A középpályásként és csatárként is bevethető „jenkit” a Rába ETO szerződtette a Győrben az előző szezonban szerencsét próbáló honfitárs védő, Peter Vermes ajánlására. A magyar származású Vermes (jelenleg a Sporting Kansas City vezetőedzője) a nemzeti csapatból ismerte a mindenáron európai karrierre vágyó kollégát, s Sullivan elhivatottságát jól mutatja, hogy kétszezonnyi franciaországi „tanulmányút” után hajlandó volt fejest ugrani a rendszerváltás felé masírozó kelet-közép-európai ország ismeretlenjébe. Szulli, mert mindenki így becézte Győrben, gyorsan felvette a fonalat, noha sérülés után, edzetlenül érkezett meg a Rába-parti városba, már a második meccsén betalált a Ferencváros kapujába. „Kis túlzással azt is lehet mondani: olyan gól volt az, amilyet nálunk csak nem magyar játékosok tudnak rúgni” – méltatta az évad végi, a bajnokság külföldi játékosait értékelő cikkében a Képes Sport.


SULLIVAN GÓLJA A RÁBA ETO˜–FERENCVÁROS BAJNOKIN (1989. NOVEMBER 4.)

Több gólt nem szerzett, és összesen 11 mérkőzésen viselte az ETO zöld-fehér mezét, ám a világbajnoki kerethirdetés előtt így sem kellett izgulnia, bekerült – a Magyarországon született és családjával 11 éves korában az Egyesült Államokba emigráló – Robert Gansler kapitány csapatába. 1990 tavaszán ráadásul a tornára készülő amerikaiak éppen a magyar nemzeti tizeneggyel játszottak felkészülési mérkőzést az Üllői úton. „A mi válogatottunk talán harcosabb, erőszakosabb, fizikailag jobban felkészült játékosokból áll, technika dolgában azonban meg sem közelítjük a magyarokat” – mondta Sullivan a meccs előtti elemzésében, s ez a pályán be is igazolódott: Mészöly Kálmán válogatottja 2–0-ra nyert Petres Tamás és Limperger Zsolt góljával. Sullivan egy félidőt játszott, a tudósítások ki is emelték egy tapsot kapó „szép sarkalásos megoldását”.

A világbajnokságon két meccsen szállt be csereként a kimondottan a négy évvel későbbi, hazai rendezésű tornára épülő amerikai együttesbe: a csehszlovákoktól kapott (5–1-es) zakót csak 11 percig kellett viselnie, a rendező olaszok ellen csak 1–0-ra elvesztett találkozón pedig 8 percet töltött a gyepen. A vb után megnősült, magyar lányt vett feleségül, de Győrbe csak az 1996–1997-es szezonban tért vissza néhány mérkőzés erejéig, miután tanulmányozta a svéd (Landskrona), a dán (Bröndby) és a német (Hertha BSC) futball működését. Pályafutását az Egyesült Államokban fejezte be, visszavonulását követően főként szakkommentátorként dolgozott.

EMEKA „EMMY” EZEUGO
(nigériai, Kispest-Honvéd – 1994)

„December 16-án lesz huszonnyolc éves, s tagja hazája válogatottjának, amely kijutott az amerikai vébére. A játékos most Dániából érkezett, ahol az Aalborg csapatában szerepelt. Védekező középpályás, de több poszton is használható. Az átigazoláshoz szükséges összes okmánnyal rendelkezik, így ha megfelel, a mi játékosunk lesz.” 1993 novemberében így „konferálta fel” a Nemzeti Sportnak adott interjújában Kozma Mihály, a Kispest szakosztályvezetője a nigériai Emeka Ezeugo érkezését. Az Emmynek becézett, a Lyngbyvel korábban dán bajnoki címet nyerő futballista tavasszal valóban megérkezett, ám a nagy várakozás ellenére csupán négy bajnokin és ugyanennyi kupatalálkozón viselte a Honvéd szerelését. A mellőzés oka vélhetően a finn Martti Kuusela 19. fordulót követő menesztésében keresendő, a helyére érkező Dimitrije Davidovics pedig úgy volt vele, köszöni, de Emmy: nem. Ettől függetlenül a bajnoki második és Magyar Kupa-ezüstérmes labdarúgó bekerült a nyári világbajnokságra utazó nigériai válogatott keretébe. Emmynek nem ez volt az első nagy nemzetközi tornája: 1988-ban játszott a szöuli olimpián (igaz, Nigéria csoportutolsóként zárt), 1992-ben pedig hazája mind az öt mérkőzésén szerepelve érezhette teljes egészében magáénak a szenegáli Afrika-kupán megszerzett bronzérmet.

VÁC–HONVÉD NB I-ES MÉRKŐZÉS 1994-BŐL – EMMYVEL

Az Egyesült Államokban pályára lépő „szuper sasok” között viszont már csak epizódszerepet kapott, de tekintve, hogy csapattársai olyan klubokból érkeztek, mint az Ajax (George Finidi), az Eintracht Frankfurt (Jay-Jay Okocha), a Monaco (Victor Ikpeba) vagy az FC Bruges (Daniel Amokachi), ezzel sem lehetett elégedetlen. A vb-n a legjobb tizenhat közé kerülő, s ott a 88. percig Olaszország ellen továbbjutásra álló (aztán jött Roberto Baggio...) nigériaiak így sem vallottak szégyent, Emeka Ezeugónak pedig a bolgárok ellen kapott 13 perc lett élete legjelentősebb élménye. Lehetett volna benne több is, ám Emmy 1994 decembe­rében súlyos motorbalesetet szenvedett, éppen akkor, amikor a spanyol Deportivo La Corunával tárgyalt a szerződtetéséről. A transzfer kútba esett, ráadásul Nigériában hiába szerveztek gyűjtést a gyógykezelésére, a jótékonysági akció vezetője végül elsikkasztotta a pénzt. A kétéves kihagyás után visszatérő Ezeugo pályafutása is megfeneklett, próbálkozott még többek között Indiában, az Egyesült Államokban és Peruban is, de 2001-ben végleg felhagyott a labdarúgással. A sportágtól azonban nem távolodott el: edzősködik, szakért, mindenről megvan a véleménye – miközben tíz éve áttért a muzulmán hitre. „Tudom, hogy ennek a döntésnek sok jó oldalát is felfedezem majd idővel, de ebben a pillanatban azt mondhatom, hogy a vallás fegyelmezettebbé tette az életem” – mondta sorsával megbékélve.

MUHAMED BESIC
(bosnyák, Ferencváros – 2014)

„Besic talán az egyetlen játékos a világon, aki meg tudja állítani Lionel Messit. Szükségünk van rá!” – mondta ellentmondást nem tűrően Safet Susic, a bosnyák labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya 2014-ben, amikor kijelölte hazája első vb-szereplésére készülő keretét. És annak a Brazíliába utazó keretnek az akkor már két szezon óta a Ferencvárost erősítő 21 esztendős védekező középpályás, Muhamed Besic is tagja volt. Az NB I húsz év után delegált újból futballistát a legfontosabb válogatott tornára, Besic pedig valóban meg tudta fogni a Barcelona szupersztárját – még akkor is, ha végül a mérkőzést 2–1-re Argentína nyerte meg Lionel Messi győztes góljával.

ARGENTÍNA–BOSZNIA VB–MECCS 2014-BŐL, BESIC SZEMSZÖGÉBŐL

„Arra kell figyelni, hogy általában akkor vált ritmust és gyorsít fel, amikor elpasszolja a labdát, mert ilyenkor indul be az üres területre” – magyarázta a „semlegesítés” titkát a ferencvárosi légiós a mérkőzés után. Az NB I-ben egyébként kimagasló technikai képzettségű labdarúgónak számító Besic aztán a másik két csoporttalálkozón, Nigéria és Irán ellen is végig a pályán volt, és bár a bosnyákok kiestek, a labdarúgó iránt megnőtt a kereslet. Júliusban aztán az Everton csapott le rá s fizetett ki – a transfermarkt.de adatai szerint – 4.8 millió eurót a játékjogáért. A liverpooli klubnál azonban nem tudott alapemberré válni, 2021-ig mindössze 37 bajnokin és 10 FA-kupa-meccsen játszott a kék mezes együttesben, igaz, a 2016–2017-es évadot térdszalagsérülés miatt teljes egészében kihagyta, a következő két idényben pedig kölcsönszerződéssel a Middlesbrough-hoz, majd a Sheffield Unitedhez került. Tavaly szeptemberben visszatért a Ferencvároshoz, az idényben 15 bajnokin kapott lehetőséget, ám a 2022-es évet beindító Puskás Akadémia elleni kiállítása óta csupán 105 percet töltött a gyepen. Mondhatnánk, hogy a katari vb november 21-i rajtjáig még visszanyerheti a formáját, ám a bosnyák válogatott nem kvalifikált a tornára...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 9-i lapszámában jelent meg.)