FFT: a futballvilág legjobb vízhordói

Ízelítő a gyűjteményből:

Zakariás József
Az Aranycsapat szürke eminenciása a zsenik árnyékában végezte el a piszkos munkát. Olyan szorgalmasan szerezte meg, főképp oly pontosan osztotta el a „zsugát”, hogy kihagyhatatlan lett az ötvenes évek magyar válogatottjából. Bozsik, Puskás és Hidegkuti mögött a stabil háttérmunkás, aki soha, egyetlen percre sem lépett ki a szerepéből. Nem véletlen, hogy harmincöt válogatott meccs alatt egyetlen gólt sem szerzett. Mégsem kritizálták, mert nem is ez volt a feladata.

Gennaro Gattuso
A 2000-es évek Milanjának alapembere saját bevallása szerint a Rangersnek és a kutyájának köszönheti a tökéletes erőnlétét. Skóciában verték bele a madáchi alaptételt: az ember célja a küzdés maga. A Milanban Seedorf, Kaká és Pirlo, a válogatottban Pirlo és Totti mellett rombolt kegyetlen pontossággal. Puhl Sándor búcsúmeccsén óriási kapufás gólt vágott az angoloknak. Miután Allegri edző határozottan érzékeltette vele, hogy eljárt felette az idő, Vanczák Vilmos csapatába, a Sionba igazolt.

Thomas Gravesen
A dán ogre olyan kiválóságok mellett szántotta fel a pályát a Realban, mint Figo, Zidane vagy éppen Beckham. Labdakezelése, technikai defektjei cseppet sem nyűgözték le a Bernabéu közönségét, hiába játszott a Madridban harmincnégy meccsen, egy idény után megköszönték szolgálatait. A spanyol kitérő után a Celticben és az Evertonban vezetett le, az volt az ő világa. A válogatottban a börtönviselt Stig Töftinggel „kivont karddal” várta az ellenfelet a középpályán.

A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!