FFT: Carlos Queiroz az MU-ról, a Realról és Pérezről

Ízelítőül néhány részlet a FourFourTwo interjújából:

– Hogyan lett a Manchester United segédedzője 2002-ben? Már akkor ismerte Sir Alex Fergusont?
– Akkoriban Dél-Afrika szövetségi kapitánya voltam. Sir Alex szerette volna, ha van egy olyan asszisztense, aki tud kommunikálni, mivel a klub egyre inkább megnyílt a különböző kultúrák és nyelvek előtt. Beszéltem angolul és portugálul, és segíteni tudtam a franciával és az olasszal is. Ahogy szokta, előbb felhívott néhány embert, hogy informálódjon rólam. Az egyikük Quinton Fortune volt, aki akkor a dél-afrikai válogatottban is játszott. Ezt követően felhívott, és megkérdezte, találkozhatnánk-e Manchesterben. Odautaztam, beszélgettünk és kezet ráztunk. Kitüntetés, hogy mellette dolgozhattam azokban az években, és ma is abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a barátomnak nevezhetem.

– Milyen volt mellette a munka? Nagyon sokat követelt a stábjától?
– Sir Alex és a Manchester kapcsolatában nem létezett olyan, hogy valami csak a második. Aki ilyen környezetben dolgozik, az gyorsan megtanulja, hogy csak az első elfogadható. Az ember úgy alszik, úgy étkezik és úgy dolgozik, hogy csakis a győzelem jár a fejében. De személyében egészen kivételes főnököm volt. Mellettem állt, és támogatott abban, hogy álmaim legyenek. Elképesztően intelligens, rendkívül bölcs ember.

– Ott volt az öltözőben aznap, amikor elrúgott egy cipőt, és az eltalálta David Beckhamet? Mi járt a fejében, amikor látta az esetet?
– Ideje elmondani végre, mi volt az igazság. Egyszer azt mondta valaki, ha szándékosan rúgta meg azzal a cipővel Beckhamet, akkor elképesztően jó kell, hogy legyen a bal lába! Ott voltam, és fontos leszögezni, nem volt valami jó lövés, mert először megpattant egy asztalon, és csak utána találta el az arcán Beckhamet. Sajnálom, Sir Alex, de az ön lába nem annyira jó, amennyire gondolná!

– Mesés játékosokkal hozta össze az élet a Realban, többek között ott volt Zinédine Zidane, Ronaldo és Luís Figo, ennek ellenére a csapat csak negyedik lett a 2003–04-es idényben. Ez vajon minek köszönhető?
– Hiányzott az egyensúly. Abban az idényben távozott Fernando Hierro, Fernando Morientes és Claude Makélélé. Akkor azt mondtam egy sajtótájékoztatón, hogy még egy Ferrari sem képes versenyt nyerni három kerékkel. A szakmai elképzelésem rendkívül egyszerű volt: Ronaldo van elöl, így az ellenfélnek körbe kell őt vennie két-három játékossal. A többieknek pedig ott van Míchel Salgado, Roberto Carlos, Figo, Zidane, Raúl, Guti és Beckham... A terv egészen áprilisig működött, de végül elveszítettük a bajnokságot, és én lettem a bűnbak.

– Milyen volt a munka Florentino Pérezzel? Nem akart jobban belefolyni a dolgokba, mint ahogy az egy edző számára még elfogadható?
– Florentino Pérez volt a klub elnöke, tőle kaptam lehetőséget a csapat élén. Ezt sohasem felejtem el neki, örökre hálás leszek érte. A világ legnagyobb elnökei közé tartozik, és az egyik legjobb a futballtörténelemben. Az egyetlen problémája az, hogy el kellene fogadnia, ő sem tökéletes. Senki sem tökéletes. Amikor úgy gondolja, hogy jobban ért a labdarúgáshoz, mint az edzők, az nem segíti a csapatot.

A teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!