FFT: Kényszerből lettem portugál szövetségi kapitány – Queiroz

– Hogyan ért véget a kapuspályafutása? (Jeff Holmes, Birmingham)
– Nagy álmom volt, hogy csatár lehessek, de ez két okból nem teljesült: nem voltam elég tehetséges, és a mozambiki körülmények sem segítettek. Az ifi labdarúgásnak csak egy korosztálya volt, és a tizennégy éves játékosok úgy néztek ki, mint a felnőttek. Viszont nagyon szerettem focizni. A kapusoknak tizennégy évesen nem kellett edzésre járniuk, úgyhogy felcsillant előttem a remény. Nem is voltam rossz, az edzőm megkért, hogy legyek a csapat tagja.Hogyan ért véget a kapuspályafutása? (Jeff Holmes, Birmingham)
– Nagy álmom volt, hogy csatár lehessek, de ez két okból nem teljesült: nem voltam elég tehetséges, és a mozambiki körülmények sem segítettek. Az ifi labdarúgásnak csak egy korosztálya volt, és a tizennégy éves játékosok úgy néztek ki, mint a felnőttek. Viszont nagyon szerettem focizni. A kapusoknak tizennégy évesen nem kellett edzésre járniuk, úgyhogy felcsillant előttem a remény. Nem is voltam rossz, az edzőm megkért, hogy legyek a csapat tagja.

– Meglepődött, hogy olyan fiatalon kinevezték portugál szövetségi kapitánynak? (Joao Perreira, Lisszabon)
– Ez az első alkalom, hogy elmesélem ezt a történetet. Amikor Artur Jorge váratlanul felállt a válogatottól 1991-ben, Portugáliára várt még két Eb-selejtező-mérkőzés. A szövetség elnöke felhívott, és közölte, hogy én veszem át a válogatottat. Nem tetszett az ötlet, és amikor találkoztunk, nem vállaltam el a megbízást. Harminchét éves voltam. Összevesztünk, az elnök mérgesen távozott a szobából. A sajtó munkatársai kint várakoztak. Még visszafordult, és közölte: „Azt mondtam nekik, hogy te leszel a szövetségi kapitány, most menj ki, és közöld velük, hogy nem”. Azt hittem, viccel. De nem. Nem voltam elég bátor, hogy kiálljak a sajtó elé. Így lettem portugál szövetségi kapitány az első alkalommal.

Már hosszú ideje volt edző, amikor Fergie asszisztense lett 2002-ben. Miért vállalta el a – másodhegedűs szerepét? Sokan vannak, akik ezt nem lépték volna meg. (John Moss, Cheltenham)
– Azért tartottunk egy nem hivatalos találkozót, mert Quinton Fortune a United és a dél-afrikai válogatott játékosa volt. Quinny nagyon gyakran sérült le, azt próbáltuk megfejteni, mi lehet ennek az oka. Később megtudtam, hogy segédet keresett, és Quinnyt kérdezgette rólam. Kifaggatta a skót Andy Roxburgh-t is, aki az UEFA technikai igazgatója volt. Szerencsére ő is csak jókat mondott rólam. Nagyon boldog voltam, amikor engem keresett meg a lehetőséggel. Hatalmas sanszot kaptam, hogy a világ egyik legjobb klubjánál dolgozzak, a világ legjobb játékosaival és talán a legjobb edzőjével. Az is nagyon a kedvemre volt, hogy ezért még fizettek is!

– Mi volt a legerősebb példa a játékosok hatalmára a Realnál? (Inaki Rodríguez, Madrid)
– Ha az ember egyszerre dolgozik Figóval, Ronaldóval és Zidane-nal, akkor sok mókára, örömre és szórakozásra számíthat. Könnyű velük dolgozni. Salgado és Raúl is nagy játékosok voltak. Az volt az egyik legnyugodtabb idényem. Kezdetben tartottam a futballisták hatalmától, de egy-két esettől eltekintve nem volt ezzel semmi gond. Még David Beckhammel sem. Neki sem volt könnyű, a családjával költözött oda, ez nagy változás volt az életükben, és sokszor szerepelt a sajtóban az állítólagos nőügye miatt, mégis sokat mosolygott. Roberto Carlosszal jó barátok voltak. Roberto nem beszélt angolul, David nem beszélt spanyolul. Ennek ellenére naponta egy órát társalogtak. A mai napig nem értem, hogyan és miről! Nem a labdarúgókkal volt a gond, hanem másokkal, a pályán kívül. Két idényre írtam alá, de a klubvezetők által kitűzött cél, hogy a csapatnak csupa galaktikusokból és Pavónokból kell állnia, azaz ragyogó sztárokból és az akadémiáról kikerülő fiatalokból egyszerre, és mindegyiküknek egyforma színvonalon kell játszaniuk, hibás volt. Engem arra hívtak, hogy ezt vállaljam, beleegyeztem, hogy megpróbálom, és a fiatalokat is beépítem. Az volt a probléma, hogy olyanokat is pályára kellett küldenem, akik nem feleltek meg a elvárásoknak. Igaz, van néhány akkori fiatal, aki még ma is a spanyol élvonalban futballozik, de akkoriban a klubnak voltak jobb játékosai is, mint akikkel nekem kellett foglalkoznom. Egy Ferrari sem gurul, ha csak három kereke van. Megmondtam az elnöknek és Jorge Valdanónak, hogy decemberben meg kell erősítenünk a csapatot. Nem hallgattak rám. Ha a második vagy a harmadik helyen állunk, biztosan hallgattak volna. Ám elsők voltunk, és gyönyörűen ment minden. Pont az lett a baj, hogy már az elején a tabella élére röpítettem a csapatot. A 2004-es madridi robbantások is megrázták a klubot. Borzasztó hatással voltak a városra, a focistákra és a munkatársakra is. A Zaragoza ellen játszottunk a Bernabéuban, és olyan csönd volt, hogy hallottam a labdarúgókat.

A Carlos Queirózzal készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!