FFT: történelmi összeomlás – a 31–0-s katasztrófa nyomában

Nicky Salapu több mint tíz esztendőn át hordozta terhét a világban, amelyben nem talált megértésre. Egy évtizeden keresztül minden reggel ugyanazzal a marcangoló vágyódással ébredt. Sosem felejti el, milyen volt húszévesen kiállni a válogatott színeiben, hogy aztán csúfos vereséget szenvedjen. Tíz évig nem vágyott másra, mint hogy elűzhesse a démonait, és a 2001. április 11-i vereség után először végre meccset nyerjen a szamoaiakkal. Hogy végre büszke lehessen rá a hazája.

Most, húsz évvel később Salapu tudja, hogy már sohasem szabadulhat a futballtörténelem legmegalázóbb vereségének árnyékától: nekünk azonban kötelességünk rávilágítani a Coffs Harbour-i selejtező mögött húzódó visszásságokra.

„A legtöbben a labdát is alig találták el – mondta az FFT-nek az találkozó kapusa. – A végén már csak az számított, hogy kinek van amerikai útlevele. Mindegy, hogy tudsz-e játszani: ha van útleveled, velünk jössz.” Aztán a szeme láttára fordult a meccs „vérfürdőbe”.

A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!