Nagyon kevés kellett volna a Mbappé, Szoboszlai pároshoz, de Rangnick...

Willy Sagnol a Bayern Münchent egy alkalommal megfigyelőként is segítette, nemcsak játékosként, de az általa kiszúrt 18 éves védőért nem akart ötmillió eurót fizetni a bajor csapat, mondván, túl sok pénz ez egy ennyire fiatal játékosért. A Real Madrid nem volt ilyen rövidlátó, pedig tőlük kétszer annyit kért a Lens... Raphaël Varane-ért!

2017 elején távozott a Ferencvárostól az ecuadori balhátvéd, Cristian Ramírez, akit a zöld-fehérek 360 ezer euróért vettek, és 1.5 millióért adtak el. De nem sok kellett volna ahhoz, hogy Ramírez a Borussia Dortmundé legyen. A BVB egy U17-es világbajnokságon figyelt fel rá, el is hívták pár edzésre a fiatalt, akivel Jürgen Klopp és főnöke, Michael Zorc is nagyon elégedett volt. Csakhogy Ramírez klubja, az Independiente del Valle a felajánlottnál több pénzt akart, mert felbukkant kérőként a Tottenham is – de végül két szék közt a padlóra esett a klub, majd a Fortuna Düsseldorf félmillióért is elvihette az időközben nagykorúvá érő játékost.

2015 februárjában az akkor 16 esztendős Kylian Mbappé édesapja élénk tárgyalásokat folytatott a Lipcsével, egészen pontosan Ralf Rangnick sportigazgatóval, akivel hamar közös nevezőre jutott. Talán túlságosan is: „Ha garantálni tudod, hogy a fiam edzője te leszel, azonnal itt hagyom őt neked” – emlékezett vissza később az atyai szózatra Rangnick, aki talán, ha tudja, hogy micsoda játékos lesz Mbappéből, visszatér a kedvéért a kispadra.

Ez még a milánóinál is nagyobb kaland lett volna! És reméljük, a címadást is április elsejei szemszögből értékeli a kedves olvasó...

Ha Mbappé miatt szívhatja a fogát minden lipcsei drukker, akkor a Hoffenheim hívei Erling Haalandra nézhetnek könnyes szemmel: 2016-ban könnyedén megszerezhette volna a klub a norvég csodagyereket, de mivel a kis Haaland számára annak ügynöke havi 5000 eurós bért kért, kútba esett az átigazolás. Ugyanis a német csapat maximum havi kétezer eurót lett volna hajlandó adni...

2010-ben a klub még különösebb módon maradt le Thibaut Courtois-ról: a még kiskorú kapus szüleivel megegyezett a német klub megfigyelője, a világvándor Lutz Pfannenstiel, de mivel a kis Courtois borzalmasan rosszul tanult az iskolában, bukás is fenyegette, a szülők úgy döntöttek, először végezze el a középiskolai tanulmányait, és csak azután igazoljon el. De ha már ott voltak a németek, megszerezték a Genk másik ifikapusát, Koen Casteelst, és egy évre rá a Chelsea-vel már nem versenyezhettek Courtois-ért.

A transzferipari spórolás fekete báránya egyértelműen a Málaga, amely 2002-ben a fiatal Cristiano Ronaldóért 1.5 millió eurót ajánlott, majd miután a portugálok 3.5 milliót kértek érte, a spanyolok hagyták veszni az üzletet. „Jorge Mendesen keresztül tettük meg az ajánlatunkat, és abban az időben nem volt sok pénzünk. Nem adtuk meg a kért összeget, egyszerűen nem engedtük meg magunknak” – merengett el a múlton Carlos Rincón, a Málaga megfigyelőhálózatának akkori feje. Egy évre rá a Manchester United 19 milliót adott Ronaldóért, a többi maga a történelem.

Gianluigi Buffont többször is megkísértette az AC Milan, de sohasem volt szerencséje a középpályással és kapussal az „ördögöknek”. Igen, középpályással, az ifjú Buffon ugyanisnem kapusként kezdte a karrierjét. Mint annyian mások, ő is csak kényszerből állt a léc alá, aztán ott ragadt. A mezőnyben is remekelt, 13 éves korában több más kérő mellett a Milant is visszautasította, pedig a szülei már elutaztak Milánóba megszemlélni a kollégiumot, és aláírni a szükséges papírokat. Azonban az élvonalba frissen feljutó Parma is hívta, és végül az „emberi léptékű város” mellett döntött a család. A parmai ifiben aztán egyszerre lesérült mindkét kapus, a folytatást kitalálják.

Buffon ügynöke 2001-ben hiába utazott el Rómába az AS-elnök Franco Sensi villájába, a papírokat végül nem írták alá, mert a fővárosiak az utolsó pillanatban roppant bölcsen az olcsóbb Ivan Pelizzoli mellett döntöttek, aki csak 14 millió euróba került. Buffon megbízottja elutazott Barcelonába is, de a kapus családja nem lelkesedett Spanyolországért, és ekkor a Juventus tótumfaktuma, Luciano Moggi felhívta az ügynököt, hogy „Mi a francért járod te körbe Európát? Gyere be hozzánk holnap a központba, várlak!”. Eldöntetett.

A 2006-os világbajnokság előtt már aláírt előszerződése volt Buffonnak a Milannal, de azután kirobbant a nevezetes botrány, a Juventust a másodosztályba száműzték, a kapusnak pedig nem volt szíve éppen ekkor elhagyni a Serie B-be süllyedő Öreg Hölgyet.

A koronavírus a transzferpiacra is beteszi mocskos kis csápjait: „Pénteken mindenben megegyeztünk, hétfőn kellett volna találkoznunk Barcelonában Eric Abidallal, megírták már a szerződést is. Péntek este aztán lezárták a határokat, töröltek minden járatot a repülőtéren. A Barca minden folyamatban lévő ügyet megszakított, aztán nemsokára kirúgták Abidalt” – mérgelődött a horvát középpályás, Marko Bulat édesapja. „Apám és nagybátyám Manchesterben már mindenben megegyezett Josep Guardiolával, abban is, hogy kölcsönadnak Belgiumba, de aztán ez is kútba esett. Pedig a Sibenik anyagi gondjait tíz évre megoldottam volna” – tette hozzá a játékos.

Marco Verratti imádott élni és futballozni Pescarában, és a fiatal játékos nem volt hajlandó Nápolyba szerződni, hiába tomboltak a vezetői, ugyanis a Napoli tízmillió eurót adott volna érte. Verrattinak még a helyi barátai is azért könyörögtek, hogy távozzon, közben érdeklődni kezdett iránta a Juventus – ám ügynöke, Donato Di Campli találkozott a PSG elnökével, Nasszer al-Kelaifivel, és kijelentette neki, hogy megtalálta a futballvilág leendő nagy csillagát. Egy hét múlva hívta őt a sportigazgató, Leonardo, ráígért a Juvére – Verrattinak csak egy kérése volt, párizsi lakásában legyen olyan sportcsatorna, amelyen követheti a Pescara meccseit.

Ha már PSG: Ángel Di Maríát hatmillió euróért felajánlotta az Ajaxnak 2007-ben a Rosario, de az amszterdamiak végül a rutinosabb Albert Luque mellett döntöttek. Akin tízmillió eurónál is többet buktak, hat kanadai pontért cserébe. A Benfica vette meg így az argentint, akiért karrierje során összesen 179 millió eurót adtak már...

A különdíjasunk minden kétséget kizáróan Didier Lamkel Zé, vagy inkább Zizi, aki nagyon el akarta hagyni az Antwerpet a Panathinaikosz kedvéért tavaly, de mivel nem engedték el, mérgében felvette a belga csapat legnagyobb riválisának, az Anderlechtnek a mezét, és abban ment el edzésre. A biztonsági őrök szakmabeliek voltak, így nem engedték be a légióst ebben az outfitben az edzőközpontba, Zé erre azzal fenyegetett, hogy másnap a másik ősi ellenfél, a Beerschot mezében jelentkezik munkára – de aztán valakik valahogyan meggyőzték, két hétre rá már a rendeltetésszerű munkaruhában lépett pályára. Természetesen az antwerpi csapatban.

Kár, hogy beadta a derekát, pedig lett volna még pár tippünk.