FFT: Simeonéról, Pirlóról és Ronaldóról is vallott Lucescu

Ízelítőként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:

– Amikor 1990-ben az akkor élvonalbeli Pisához került, a fiatal Diego Simeone is a csapatában volt. Mit tudott kihozni az argentinból?
– Technikailag katasztrofális volt, ugyanakkor kimagaslóan intelligens. Közvetlenül a csatár mögött játszott, de nem voltak meg a szükséges képességei ehhez a szerephez, sem cselezésben, sem lövésben nem volt kimagasló, mégis tökéletesen átlátta a játékot. Nem lepett meg a későbbi útja az Atlético Madridnál és az Internél, ahogy az edzői pályafutása sem. Mindig is nagyszerűen fejezte ki magát.

– Andrea Pirlo az ön edzősége alatt debütált a Bresciában.
– Figyelemmel kísérem az ő útját is. Tizenöt éves volt, amikor esélyt adtam neki a Bresciában. Erősen hittem benne, így küldtem őt pályára. Nagyszerű pályafutás kerekedett belőle, egyszer igazán megkaphatta volna az Aranylabdát is.

– Milyen volt Ronaldóval dolgozni?
– Öröm volt nézni a játékát, de sajnos csak rövid ideig edzettem őt. Különleges kapcsolata volt Morattival. A Manchester United ellen játszottunk a Bajnokok Ligájában, amikor Ronaldót lecseréltem Nicola Ventolára. Kisétált a stadionból, egyenesen a reptérre ment, és felszállt egy brazíliai járatra. Amikor kerestem őt, megtudtam, hogy az elnök engedte el, mert az édesanyja beteg volt. A karnevál idejére Rióban maradt.

– A Dinamo ultrái tüntettek ön ellen. Ezt hogy élte meg?
– Semmi problémám a szurkolókkal. Tisztában voltam a kihívással, nem is mindenki vállalta volna. Remélem, egy napon átértékelik a drukkerek a helyzetet, és felismerik a szándékomat, megbecsülik a bátorságomat. Napról napra szeretnék építkezni, remélem, az egészségem is lehetővé teszi ezt. Úgy látom, a hetven felettiek értenek meg igazán, ők a legnagyobb rajongóim. Ahhoz, amit tettem, bátorságra volt szükség.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!